…hanem egy átlagos kis vidéki iskola diákjairól, akik a rendes sulijukba nem tudnak visszamenni, mert azt még mindig tatarozzák.
A Tulcea megyei Isaccea település sulijának tatarozást még a szükségállapot idején kezdték meg, márciusban, amikor amúgy sem mászkálhatott senki sehova, ám a munkálatok az idő sajátos kelet-európai relativizációja (kávéra konyak, vodkára sör, munkára szemfedő) miatt el–hú–zód–tak.
A diákokat így néhány hétre (ez az idő kelet-európai relativitása miatt akármennyi lehet) ott helyezték el, ahol lehetett – egy részüket éppen a városi ravatalozóban, ahol koporsók között tanulhatják a szorzótáblát, miközben fél füllel a halotti miséket celebráló papokat is hallgathatják.
Arról mondjuk lehetne vitatkozni, mennyire cinikus, sőt undorító dolog a srácokat egy járvány közepén koporsók közé dugni, ám a valóság sajátos kelet-európai relativizációja miatt inkább hagyjuk a bánatba az egészet.
A többi, némiképp szerencsésebb diák ideiglenesen a tornateremben, illetve az iskola műhelyében tanul a szerszámok között.
Persze több szülő is tiltakozott a koporsós osztályterem miatt, de nekik coki, mert a városka vezetése szerint jelenleg nincs más lehetőség.
Ez a keserédes történet sajnos pontosan felvázolja a hazai politikusok hozzáállását az oktatás problémájához. A következő tanévben tán nem csak felravatalozzák, de el is temetik.