// 2026. november 18., szerda // Jenő

Sir Roger Scruton, a konzervatív légicsapás

// HIRDETÉS

Meghalt egy angol úr, oda a konzervativizmus.

A napokban, amikor megnéztem Az új pápa című sorozat első epizódjait – mi tagadás, alig vártam az előző évad, Az ifjú pápa lenyűgöző vizuális orgiája után –, az új főhősről, a John Malkovich alakította Sir John Brennoxról, erről a pápának menendő, már csak ezért is különc, egy dandy eleganciáját és egy szerzetes aszketizmusát egyesítő, kimért és derűs, bölcsen ironikus vidéki angol arisztokratáról valamiért a haldokló Sir Roger Scruton jutott eszembe. Scruton nem is katolikus (sőt, anglikán kántor), nem is született arisztokrata (bár a királynő kegyelméből a brit birodalom lovagja), és – Brennoxszal ellentétben – támogatta a Brexitet, mégiscsak azt társítjuk hozzá, amit a fiktív bíboroshoz: azt, hogy nagyon angol. Egy régi vágású angol gentleman, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Volt, amíg meg nem halt, családja körében, megbékélve, vasárnap.

Tényleg, ha filmet készítenének az életéről, alakíthatná akár John Malkovich.

És lenne miről filmet készíteni. Ahogy Douglas Murray írja a Spectatorban megjelent emlékezésében, a sztori után, hogy Scruton a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben saját testi épségét kockáztatva utazgatott a vasfüggöny túl-, azaz innenső oldalára filozófiát tanítani, két kézzel kapkodna Hollywood… ha baloldali professzor lett volna, aki egy szélsőjobboldali diktatúrában teszi ugyanezt.

És ezzel talán el is érkeztünk oda, hogy miért is érdekel bennünket, itt, Közép-Kelet-Európában, magyarként ez a különc angol úriember, akit hetvenöt éves korában vitt el az alattomosan támadó rákbetegség.

Scruton a Miért lettem konzervatív? című, ars poetica-szerű esszéjében hidegrázós tónusban festi meg azt a sivár, feszült atmoszférát, amely 1979-ben fogadta, első prágai látogatásán, „mintha légitámadás következne, és a város elbújt volna a pusztulás elől”, írja; majd miután, némi viszontagságokat követően – szóváltás és dulakodás a csehszlovák állambiztonságiakkal – sikerül bejutnia a magánszemináriumának helyszínéül szolgáló bérházlakásba, szíven üti a felismerés:

„rájöttem, hogy valóban légicsapásról van szó, és hogy magam vagyok a légicsapás”.

Aki látta az Eszmélet című, a közép-kelet-európai rendszerváltások kisiklásáról szóló új cseh szériát – ezt főként a fiatalabbaknak mondom, de lehet, hogy egyszerűen csak túl sok filmsorozatot nézek manapság –, viszonylag pontos képet kaphat arról a közegről, amely „Prága értelmiségének megtépázott maradéká”-t jelentette, és amelyben öreg professzorok, hosszú hajú költők, civil ruhás papok, nem megfelelő származású diákok mozogtak, várták a csodát, és gyakorolták az anamnézist: az „elfelejtett dolgok tudatosítását”, ez esetben a nemzeti kultúra szellemének ébren tartását; és közben kazánfűtőként (!) keresték a kenyerüket; később pedig az ország első szabadon választott vezetői lettek.

Scruton aztán aktívan segítette a közép-kelet-európai országok rendszerellenes, antikommunista mozgalmait; töretlen szeretete és megbecsülése a csehek, magyarok, lengyelek iránt azokból az időkből eredeztethető; és kölcsönösségen alapul.

Václav Havel, már cseh elnökként, kitünteti egykori harcostársát, Roger Scrutont

Amikor találkozott a létező szocializmus valóságával, értette meg – ő, aki konzervatívvá válásának kezdetét az 1968-as párizsi diáklázadások idejére teszi (melyeknek tanúja volt testközelből) –, mekkora rombolásra képes a legdurvább konformizmusba torkolló forradalmi utópizmus: „láttam a sátánt és művét”, írja metaforikusan a kommunista világról. Az ő konzervativizmusa ezért már nem pusztán eszmetörténeti szempontból érdekes, az angolszász világon kívül értelmezhetetlen, eltartott kisujjú elméletieskedés (mint azt sokan sugallni szeretnék), hanem egy életre szóló, megrendítő valóságtapasztalattal való találkozásból formálódott.

Egyszerűbben fogalmazva, Roger Scruton – ellentétben számos nyugati akadémikus kollégájával – nagyon is jól értette a világot, amelyben élt, azt a felét is, amelyben mi éltünk, és minden közegellenállás dacára nem félt konfrontálódni a mégoly népszerűtlen nézeteiért is (az egyetemi szférából elég hamar távoznia is kellett, ami nem csoda, hiszen – amint derűs öniróniával írja – a főiskolán, ahol tanított, rajta kívül egyetlen konzervatív dolgozott: a menza olasz származású felszolgálónője, aki az előadók bosszantására a pápa giccses fotóival dekorálta ki az ételpultot).

Sir Roger „ellentmondásossága” abból származott, hogy úgy élt és beszélt, mintha a politikai korrektség nem is létezne egyáltalán. Amikor egy magyar állami díj átvételekor a vezető magyarországi hírportál leantiszemitázta, nyilvánvalóan azért, hogy ezzel gyanúba keverje az őt kitüntető miniszterelnököt, elkeseredtem. Hát ennyit ért fél évszázad szerteágazó munkája, egy, az aktuálpolitizálás szellemi restsége okán létrehozott ideológiai skatulyát, amibe sikerül begyömöszölni egy ilyen reneszánsz alkatú figurát is, aki politikafilozófiai művei mellett jegyez esztétikai tárgyú írásokat (A szépről frissen jelent meg magyarul), borivásról szóló értekezést (Iszom, tehát vagyok), ökopolitikai traktátust (Zöld filozófia), regényt, zeneelméletet, és annyi minden mást; hiszen gondolkodó volt, minden érdekelte. Lehet, hogy nem volt mindenben igaza, de mindenben törekedett az igazságra.

Amihez szintén a maga józan szkepszisével viszonyult. Jelmondata, ha lett volna, ez lehetett volna:

óvakodj azoktól, akik morális piedesztálra helyezkedve hirdetik a kizárólagos igazságot, és magukat tüntetik fel a letéteményesének.

Jobban szerette a tapasztalati valóságot az utópiáknál, a józan észt az ideológiáknál, a bevált hagyományokat a mindenáron való újításnál, az intézmények által garantált szabadságot az anarchia „felszabadításánál”, az iróniát a dogmáknál, az otthonosságot a kötelező nyitottságnál, a személyes felelősséget a társadalom hibáztatásánál, az óvatos pesszimizmust a hurráoptimizmusnál.

„Célom az volt, hogy megvédjem a kompromisszumok és a be nem telt mértékek világát. Utópisták és tervezők nagy erőfeszítéseket tettek, hogy elpusztítsák. Ám a tárgyalásos megoldások vágya, a hajlandóság, hogy elismerjük mások jogát a különbözésre és a létezésre, a bevett szokások tiszteletben tartása – mindez még létezik. És két olyan hajlandósággal kapcsolatos, amelyek, azt hiszem, a letelepedés hosszú távú vívmányai és az európai életmód spirituális örökségét alkotják: a megbocsátással és az iróniával”

- írja A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye című, általam elég sokat forgatott könyvében.

Akinek van füle rá, hallja.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS