Magyarország kétszer akkora támogatást adott, nem beszélve Lengyelországról és a balti államokról. Konkrét összegekről van szó, nem morális támogatásról.
A román állam biztosította a legkevesebb forrást Ukrajnának az Oroszországgal szembeni háborúban a szomszédos országok közül – írja a Szabad Európa romániai kiadása.
Putyin ukrajnai agressziója példátlan szolidaritási hullámot indított el a nyugati nagyhatalmak részéről – de a közép-kelet-európai régió országai is igyekeznek kitenni magukért. A Kieli Világgazdasági Intézet adatai szerint április 23-ig a G7-ek, illetve az Európai Unió országai és intézményei 27 milliárd eurónyi értékben nyújtottak segítséget – vagy tettek erre ígéretet – Ukrajnának.
A kimutatás a segítségnyújtás három formájára terjed ki: a pénzügyi, a humanitárius és a katonai támogatásra. Ebben nincsenek benne a menekültek segítését célzó programok, mint ahogy a civil szervezetek vagy magánszemélyek adományai sem.
számszerűsítve ez több mint 10 milliárd eurónyi összeget jelent. Nagy-Britannia és Kanada sem fukarkodott a támogatásokkal (az előbbi felülről, az utóbbi alulról súrolja a 2 milliárd eurót), a második helyen mégis Lengyelország áll közel 2,4 milliárd euróval – ezzel a közép-kelet-európai régió éllovasává is vált.
Nem mindegy, persze, ki milyen természetű támogatásokkal segíti Ukrajnát: a lengyelek például elhanyagolható mértékben nyújtottak humanitárius segítséget, katonai téren azonban igencsak kitettek magukért (többek közt 200 darab, szovjet gyártmányú T-72-es tank adományozásával); a franciák inkább pénzügyi értelemben segítettek, humanitárius vagy katonai szempontból alig.
(A pontosság kedvéért: a térségünk alatt azokat az országokat értjük, amelyek Ukrajnával, Fehéroroszországgal vagy Oroszországgal határosak.)
Nos, Lengyelország magasan a legnagyobb összegű támogatást nyújtotta – kicsit más a helyzet azonban, ha GDP-arányosan vizsgáljuk a térségbeli országokat. Ebből a szempontból ugyanis a kicsiny (1,3 milliós lakossággal rendelkező) Észtország vezet, ők a bruttó hazai termékük 0,80 százalékát ajánlották fel Ukrajna megsegítésére. Ezt követi Lettország, majd a már említett Lengyelország, de Litvánia és Szlovákia sem teljesítenek rosszul.
(Bulgáriát nem számítva, de déli szomszédunknak nincs közös határvonala a háborúban érintett országokkal.) Országunk eddig 4 millió eurót áldozott az ukrán ügyre, ez 0,01 százalékot jelent a GDP-t tekintve – ebből a pénzügyi segítség nulla, a „maradék” (vagyis a teljes összeg) kétharmad-egyharmad arányban megoszlik a katonai-védelmi felszerelés és a humanitárius támogatás között.
Összehasonlításképpen: a kijevi vezetéssel éppen nem túl barátságos viszonyt ápoló
– igaz, ez kizárólag humanitárius segítséget jelent.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a menekültek befogadásából és ellátásából viszont derekasan kivette a részét Románia: a háború kezdete óta 840 ezer ukrán állampolgár lépett be az országba, ebből mintegy tízezren kértek ideiglenes védelmet, de valószínűleg ennél jóval nagyobb számban tartózkodnak ukrajnai menekültek Románia területén.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Nem zárják ki annak a lehetőségét az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom képviselői, hogy valamikor politikai alternatíva nőjön ki a szervezetből, de szerintük annak nincs realitása jelenleg, hogy párttá alakuljon a csoportosulás.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.
Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.
Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.