Magyarország kétszer akkora támogatást adott, nem beszélve Lengyelországról és a balti államokról. Konkrét összegekről van szó, nem morális támogatásról.
A román állam biztosította a legkevesebb forrást Ukrajnának az Oroszországgal szembeni háborúban a szomszédos országok közül – írja a Szabad Európa romániai kiadása.
Putyin ukrajnai agressziója példátlan szolidaritási hullámot indított el a nyugati nagyhatalmak részéről – de a közép-kelet-európai régió országai is igyekeznek kitenni magukért. A Kieli Világgazdasági Intézet adatai szerint április 23-ig a G7-ek, illetve az Európai Unió országai és intézményei 27 milliárd eurónyi értékben nyújtottak segítséget – vagy tettek erre ígéretet – Ukrajnának.
A kimutatás a segítségnyújtás három formájára terjed ki: a pénzügyi, a humanitárius és a katonai támogatásra. Ebben nincsenek benne a menekültek segítését célzó programok, mint ahogy a civil szervezetek vagy magánszemélyek adományai sem.
számszerűsítve ez több mint 10 milliárd eurónyi összeget jelent. Nagy-Britannia és Kanada sem fukarkodott a támogatásokkal (az előbbi felülről, az utóbbi alulról súrolja a 2 milliárd eurót), a második helyen mégis Lengyelország áll közel 2,4 milliárd euróval – ezzel a közép-kelet-európai régió éllovasává is vált.
Nem mindegy, persze, ki milyen természetű támogatásokkal segíti Ukrajnát: a lengyelek például elhanyagolható mértékben nyújtottak humanitárius segítséget, katonai téren azonban igencsak kitettek magukért (többek közt 200 darab, szovjet gyártmányú T-72-es tank adományozásával); a franciák inkább pénzügyi értelemben segítettek, humanitárius vagy katonai szempontból alig.
(A pontosság kedvéért: a térségünk alatt azokat az országokat értjük, amelyek Ukrajnával, Fehéroroszországgal vagy Oroszországgal határosak.)
Nos, Lengyelország magasan a legnagyobb összegű támogatást nyújtotta – kicsit más a helyzet azonban, ha GDP-arányosan vizsgáljuk a térségbeli országokat. Ebből a szempontból ugyanis a kicsiny (1,3 milliós lakossággal rendelkező) Észtország vezet, ők a bruttó hazai termékük 0,80 százalékát ajánlották fel Ukrajna megsegítésére. Ezt követi Lettország, majd a már említett Lengyelország, de Litvánia és Szlovákia sem teljesítenek rosszul.
(Bulgáriát nem számítva, de déli szomszédunknak nincs közös határvonala a háborúban érintett országokkal.) Országunk eddig 4 millió eurót áldozott az ukrán ügyre, ez 0,01 százalékot jelent a GDP-t tekintve – ebből a pénzügyi segítség nulla, a „maradék” (vagyis a teljes összeg) kétharmad-egyharmad arányban megoszlik a katonai-védelmi felszerelés és a humanitárius támogatás között.
Összehasonlításképpen: a kijevi vezetéssel éppen nem túl barátságos viszonyt ápoló
– igaz, ez kizárólag humanitárius segítséget jelent.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a menekültek befogadásából és ellátásából viszont derekasan kivette a részét Románia: a háború kezdete óta 840 ezer ukrán állampolgár lépett be az országba, ebből mintegy tízezren kértek ideiglenes védelmet, de valószínűleg ennél jóval nagyobb számban tartózkodnak ukrajnai menekültek Románia területén.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Románia biztonságban van – jelentette ki Nicușor Dan államfő csütörtökön, miután Mark Rutte NATO-főfitkárral tárgyalt Brüsszelben a Romániát ért iráni fenyegetés után néhány nappal.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.