Ez az ország, ahol a politikai önkény szuverén módon uralkodik, az alattvalók, jobbágyok hazájává vált.
A szöveg a Contributors oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Végül a „nyerő csapat” győzött (a Nemzeti Liberális Párt elnökválasztó kongresszusán – a szerk.) és Klaus Iohannisnak meglett az áhított elnöki pártja. E győzelem az ádáz kormányzati nyomásnak és az államfő közvetlen beavatkozásának köszönhető. Ez a győzelem annak is köszönhető, hogy néhány hónapig egyáltalán nem volt kormányzás az országban. Ez a győzelem éppen olyan középszerű, mint amilyen középszerű és alávaló, bénult és hatástalan a Nemzeti Liberális Párt (PNL) új elnöke által vezetett kabinet.
És ha e demagóg semmitmondás uralta eseménynek mottót keresnénk, talán Grigore Alexandrescu emlékezetes sorai illenének rá, miszerint
A vészhelyzet állandósítása által fenntartott drákói intézkedések azonnal felejthetők, amint a pártdemokrácia akcióba lép. A PNL kongresszusa egy elemi igazságot igazolt vissza: a törvény előtti egyenlőség egy szeszély, az önkény szuverén módon uralkodik Romániában. A képmutató gőg e leckéjét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Emlékeztet minket arra, hogy kik is vagyunk, ennek az országnak a polgárai: egyszerű alattvalók, jobbágyok, akiknek nincs joguk fellebbezni a hatalom ellen.
ugyanis a parlamenti összkép jelentősen elbonyolódik. Nehéz elképzelni, hogy a Ludovic Orbanhoz hű csoport ragaszkodni fog a szavazási fegyelemhez. Ami csak tovább bonyolítja a pártkongresszus által felfedett szakadás nyomán kialakult helyzetet. Ludovic Orban lemondása a képviselőház elnöki funkciójáról az elhidegülés egyik jele, amelynek meglesznek a maga következményei.
Egyébként a PNL kormányfő-elnöke a rá jellemző őszinteséggel utalt az általa vezetett kabinet támogatására vonatkozó egyeztető tárgyalások kérdésében tanúsított nyitottságra. A fő partner természetesen a PSD. A kisebbségi kormány önmagában olyan képlet, amely tehetetlenségre ítél, ugyanakkor megvan az előnye, hogy hatalmon tartja a pártklientúrát.
Úgy tűnik, Klaus Iohannis, a játékos-elnök közömbösen szemléli a dolgok alakulását. Olümposzi magasságaiból áradó szenvtelenséggel szemléli a győzelmét. Amit viszont ez a tekintet figyelmen kívül hagy, az maga a romániai valóság, közel egy évvel a parlamenti választások után. E valóság pedig enyhén szólva nyugtalanító.
Ebben a valóságban nyoma nincs a politikai koherenciának. A félelemkeltés és a folyamatos improvizáció között ingadozó román kormány teljesen elvesztette az irányt és a koherenciát. A PNL kongresszusa illusztrálja ezt a feltartóztathatatlannak tűnő sodródást.
A PSD számára valóban a Cîțu-kabinet a nyerő csapat. Mint a Cioloș-kabinet idején, a hamis ellenzéki helyezkedés a választási győzelem előjátéka. A miniszterelnök tehetetlenségből fakadó túlélése az a forgatókönyv, amely szerint a PSD a döntőbíró a mai Romániában. A játékos-elnök tántoríthatatlanul kitart a játszma mellett, amelyre tétjeit feltette. És Románia? Nos, Románia továbbra is az alattvalók országa marad. A hatalom önkényes gyakorlásának privilégiuma: ez a mi időnk ismertetőjele.
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Egyre nagyobb hullámokat vet a legfiatalabb fekete Cambridge-i professzor körül kialakult ideológiai és tudományos botrány, amely sajnos tragédiába is fulladt. Az eset az egész európai kultúra szempontjából tanulságos lehet.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Elmagyarázzuk, mi a jelentősége az ország egyetlen atomerőművének, hogyan működik egy CANDU-reaktor és hogyan alkalmazott a kommunista Ceaușescu kapitalista nyugati atomtechnológiát az 1970-es években.
A SPP vezetője körüli rumli arra volt jó, hogy ismét megnyugodjunk: a PCR fegyveres ökle nem veszett el, csak átalakult.
Egy alkotmánybíró, több politikus között egy magyar szenátor és több üzletember is annak a magángépnek a fedélzetén tartózkodott, amely júliusban a görög Míkonosz szigetére szállított egy romániai küldöttséget – közölte a PressOne oknyomozó portál.
Kolozsvárról is kitiltják a játéktermeket. Sűrű pártváltások a román parlementben: öt hónap alatt 19-en kerültek át másik frakcióba.
Lakóház sarkának ütközött egy autó vasárnap éjszaka Szentegyházán. Mire a rendőrök kiérkeztek a helyszínre, senkit nem találtak a járműben, a közelben tartózkodó 29 éves férfi pedig azt állította, hogy ő csak utas volt.
Miközben Kolozsváron román közegben politikai vitába torkollt, hogy a tanfelügyelőség a tanévkezdés alkalmából ortodox misét „ajánlott” a román iskolák figyelmébe, a magyar tanintézetek esetében ez a kérdés nem okoz problémát.
Antal István-Lóránt szenátornak nem volt pártmegbízása arra, hogy felszálljon a Bukarest-Míkonosz útvonalon közlekedő magánrepülőre, és nem lett volna szabad azon a gépen lennie – jelentette ki kedden Kelemen Hunor.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Egyre nagyobb hullámokat vet a legfiatalabb fekete Cambridge-i professzor körül kialakult ideológiai és tudományos botrány, amely sajnos tragédiába is fulladt. Az eset az egész európai kultúra szempontjából tanulságos lehet.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Elmagyarázzuk, mi a jelentősége az ország egyetlen atomerőművének, hogyan működik egy CANDU-reaktor és hogyan alkalmazott a kommunista Ceaușescu kapitalista nyugati atomtechnológiát az 1970-es években.