Olyanról, hogy álhagyományos termék, hallottak már?

Bizony, van ilyen is. És ha áltermék van, áltermékkészítőnek is lennie kell.

Hirdetés

Az ember néha csak kapkodja fejét a sok álság közepette. Álrendőrök, álpapok, álügyvédek, álorvosok járják a mioritikus hazát, és ott csapják be a gyanútlan polgárt, ahol érik. Amíg álfülön nem csípik őket.

Ahogy telik az idő, egyre több álszakma kerül a különböző szervek feketelistáira, lassan már külön állexikont lehetne nyitni a könnyebb tájékozódás érdekében. És tessék, itt az újabb álság: álhagyományos termékek készítése. Jó, olyanról, hogy kalotaszegi szőttesre emlékeztető szőttes, népi bútorra emlékeztető bútor, hallottunk már, és ezzel nincs is semmi baj: az utánzás adott esetben maga is művészet, főleg akkor, ha a készítő nem évszázados szőttesként, bútorként kínálja a terméket.

Na de álhagyományos hús? Álhagyományos kolbász? Álhagyományos disznófősajt? Hát, ilyen is van, persze nem nálunk, hanem messze, keleten, legalábbis ott kapták el a nagyon is valódi álmészárost, aki úgy hirdette termékeit, mint igazi, szép, jó hagyományos étkeket. No, hát nagyon nem voltak azok (ugye, ennek is vannak szabályai). Sőt, az állategészségügyi igazgatóság felügyelői elég „büdös” körülmények között tárolt húsra leltek a vaslui illegális hentesnél.

Innen pedig a dolgok kimenetele nem volt kétséges: a boltot bezárták, a valódi álhagyományos hentest 20 000 kemény lejre büntették. A népet pedig figyelmeztették: jól nézze meg, mit tesz a karácsonyi kosárba.

Hirdetés