Minden eddiginél nagyobb munkaerőhiánnyal küszködnek a román tengerpart vendéglátóhelyeinek tulajdonosai. A Romániai Turisztikai Munkáltatói Szövetség (FPTR) elnöke, Dragoş Răducan szerint a nyári szezonra akár 20 ezer embernek is tudnának melót adni, ám a jelentkezők nem tapossák le egymás sarkát, egyrészt mert a pandémia miatt kiesett két év alatt sok munkavállaló elszokott innen, másrészt mert egyre kevesebben akarnak mindössze néhány hónapra munkát vállalni.

Dragoş Răducan ezután hosszasan, és nagyon szomorúan panaszkodott arról, hogy a munkavállalók egyre inkompetensebbek, miközben egyre nagyobb fizetéseket kérnek, amelyek már rég nem tükrözik az elvégzett munka valós értékét.

Mondjuk ehhez képest a szobalányok fizetése 2500 lejnél kezdődik (és ha a hazai munkáltatói mentalitáson múlik, akkor ott meg is áll), ami tkp. annyi mint a bruttó minimálbér, és ebből azért nem lehet sarokházat venni. Igaz, egy pincér már 3000, egy szakács pedig akár 5000 lejt is kereshet havonta, de ez még mindig nem tűnik valami irreálisan magas fizetésnek, főleg ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a román tengerparton még a szart is drágán adják el, és lehetőleg kétszer.

Az online térben keringő álláshirdetések alatt sok kommentelő osztja meg korábbi, felháborodott tapasztalatait, mondván, hogy a munkáltatók a bőrt is lehúzzák a melósokról, 14–17 órákat dolgoztatják őket, miközben a hónap végén sokan csak a minimálbér összegét csengetik le fizetés gyanánt. És legtöbbször az elszállásolási körülmények is katasztrofálisak. Mindennek talán-talán köze lehet ahhoz, hogy most ekkora a munkaerőhiány (csak egy ötlet).

A munkáltatók így kénytelenek EU-n kívüli országokból vendégmunkásokat alkalmazni, és teszik is szép számmal. (Az ukrán menekültek közül csak nagyon kevesen helyezkedtek el a tengerparti vendéglátóiparban.)

Az akut munkaerőhiányt mindenesetre jól példázza, hogy egy múlt hét végén szervezett állásbörzén a munkáltatók 800 állást kínáltak, ám a helyszínen mindössze 56 embert sikerült alkalmazni, és további 120-an jelentkeztek be azóta állásinterjúkra.

Hát ki fogja így a túlárazott lángost sütni?