Olvastuk nemrég valahol, hogy az emberi butaság öt egyetemes törvénye közül az első, hogy mindig és szükségszerűen alábecsüljük az ostoba emberek számát, mert megtéveszt bennünket mások munkahelyi pozíciója. Ugyanis valamiért azt feltételezzük, hogy ha valaki olyan beosztásban van, mely némi műveltséget is megkövetel, az bizonyára művelt is. Márpedig ez nem egészen így van.

Jól példázza ezt a temesvári német színház művészeti titkárának esete, aki azáltal került a figyelem középpontjába, hogy kitartóan keresi a nagy francia drámaíró, Molière e-mail címét, hogy szerzői jogdíjakat tisztázzon vele. Azt hihetnénk, hogy ez biztosan valamilyen médiahack, mellyel egy előadást akarnak rendhagyó módon népszerűsíteni, de erre egyelőre semmi sem utal. Az e-mail címet kereső hölgy akkor sem kapcsolt, amikor a sajtó rákérdezett, ugyan mit akar a modern komédia megteremtőjétől. Sőt, azt remélte, hogy az újságíróktól megszerzi a 346 éve halott szerző elérhetőségét.

Nevetséges az eset, de meglepően jól szemlélteti azt, amit a kulturális minisztérium egyik államtitkára, Ion Ardeal Ieremia állít, miszerint komoly gondok vannak a korábban presztízzsel bíró temesvári német színháznál, és Nicolae Robu temesvári polgármester semmit sem tesz a helyzet megoldása érdekében. Jelenleg egy olyan személy igazgatja az intézményt, aki előtte egy csirkefarm, azelőtt pedig egy a harisnyagyár mérnöke volt, és aki nyilvánvalóan nem alkalmas egy kulturális intézmény vezetésére. Ioan Boldurean két év alatt inkompetens alkalmazottakkal töltötte meg a színházat, akik még csak a német nyelvet sem ismerik. Amióta átvette a vezetést, az eredetileg német nyelvű színház csak románul népszerűsíti az előadásait.

Egyhamar kevés az esély arra, hogy vezetőségi csere történjen az intézménynél, mivel jogvita áll fenn a korábbi igazgató és a városvezetés között a szervezeti struktúra kapcsán. Így továbbra is pozícióban maradnak a Molière e-mail címét kereső alkalmazottak, a közönség pedig addig is eldöntheti, sír vagy nevet a tragikomédián.