Bulgária és Lengyelország után a mi városaink lakói szívnak a leginkább az Eurostat felmérése szerint.
Harmadikok vagyunk ugyanis a légszennyezési versenyben: a városaink fölött lebegő úgynevezett szálló por (PM2,5) mennyisége eléri a 16,4 μg/m³-t (mikrogramm/köbméter).
Olvasson még:
Bulgáriában ugyanez az érték ennél is durvább, 19,6, míg Lengyelországban 19,3, a legjobb helyzetben pedig Észtország (4,8), Finnország (5,1) és Svédország (5,8) van.
Az EU-s átlag egyébként jelenleg 12,6 μg/m³, ami még a matematika-szkeptikusok szerint is nagyobb, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt maximális érték (10 μg/m³) – mert ők szoktak így dolgokat javasolgatni.
Megjegyzendő, hogy tavaly például a világ 106 olyan országából, ahol egyáltalán van pénz légszennyezést mérni, mindössze 24 olyan volt, amely tiszteletben tartotta a WHO ajánlását.
Egy márciusi felmérésből például az derült ki, hogy Románia a 15 legszennyezettebb ország egész Európából, világszinten pedig az 51. helyet foglalja el.
A szálló por (PM – az angol particulate matter, azaz finomszemcsés részecske rövidítéséből) a levegőben lebegő szilárd és folyékony (aeroszol) részecskék gyűjtőneve. A megnevezés az ülepedő portól való elkülönítés miatt fontos, a 10 mikronnál kisebb részecskék (PM10) tartoznak ide, az ennél nagyobbak ugyanis néhány óra leforgása alatt leülepednek. Forrásától függően a PM10 igen sokféle anyag lehet, tartalmazhat elemi szenet, aromás és alifás szerves vegyületeket, halogéntartalmú szerves vegyületeket, fémeket beleértve a nehézfémeket is, nyomelemeket, nitrátokat, szulfátokat és egyéb sókat, szilikátokat és egyéb talaj eredetű anyagokat végül, de nem utolsósorban élő eredetű részecskéket, spórákat, polleneket is. Egészségügyi szempontból a 2,5 mikronnál kisebb (PM2,5) részecskék a legveszélyesebbek, ezek ugyanis gond nélkül bejutnak a tüdőbe, és onnan egyáltalán nem vagy csak nehezen ürülnek ki – ezért is mérik elsősorban ezen kis részecskék menyiségét.