Hátborzongató virtuális múzeumot hívnak életre a kommunista Románia legsötétebb titkáról
Az Elhagyás Múzeuma középpontjában egy sérült gyerekeket ellátó máramarosszigeti intézet áll, ahol harminc év alatt 279 kiskorú vesztette életét.
A kommunista Románia egyik legsötétebb titka, az a kegyetlen bánásmód, amit az árvákkal, illetve a fizikai vagy szellemi sérült gyerekekkel szemben alkalmazott. A nemzetközi közvélemény főleg a rendszerváltás után szembesült, mi is zajlott az árvaházak zárt falai mögött, megrázó
">dokumentumfilmek, a rendszeres verésnek és éheztetésnek alávetett gyerekek fotói, és a túlélők beszámolói révén. A múlttal való őszinte szembenézéshez kerülünk egy lépéssel közelebb
egy, a téma nehézségével együtt izgalmas projektnek köszönhetően.
Az Elhagyás Múzeuma virtuálisan nyújt betekintést a gyógyíthatatlanul sérült kiskorúakat ellátó máramarosszigeti intézet működésébe.
A központot 1973-ban alapították, egyike volt a Romániában működő harminc hasonló intézetnek. Épületét úgy tervezték, hogy kétszáz gyermek befogadására legyen alkalmas. Harminc év alatt 738 gyereket zártak be ide, ebből 279-en meghaltak. A túlélők közül csak kevesen képesek beszámolni az általuk átélt szörnyűségekről, a projekt egyik célja, hogy ismertté tegye a történeteiket.
A virtuális múzeum hétfő óta látogatható,
egyelőre az épület 3D-s bemutatása, a projekt leírása érhető el, néhány fotó kísértében. A továbbiakban bővíteni fogják az elérhető tartalmakat, kifejezetten a magukra hagyott romániai árváknak állítva emléket. A virtuális múzeum tehát nem csak Máramarosszigetre fókuszál, igyekszik átfogó képet nyújtani a romániai elhagyott gyerekek helyzetéről. Ehhez egy digitális archívumot hoznak létre, mely a kommunista és posztkommunista időszak állami gondozottjainak életét idézi fel, hivatalos dokumentumokkal, fotókkal, tárgyi emlékekkel.
A múzeum belső terét és a személyes történeteket a későbbiekben mutatják meg. Ez az összefoglaló videó megmutatja, hogy mire számíthatunk:
A virtuális múzeum eddigi tartalmai a muzeulabandonului.ro címen érhetők el. Néhány történet ugyanakkor már fenn van a projekt Facebook-oldalán.
Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Varga László Edgár
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?
Fall Sándor
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
Sólyom István
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban
Sánta Miriám
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
