Történelmi pillanat, jelentette ki Ionel Bogdan, a Máramaros megyei tanács elnöke pénteken, a szerződés aláírásakor. És nem csak azért, tesszük hozzá, mert ez a megye legnagyobb beruházási akciója az elmúlt 32 évben. Hanem azért is, mert egy 2013-ban kezdődött hosszú totojázási időszak végére (?) kerül pont.

Aki jelenleg Máramarosszigetről Kárpátaljára szeretne utazni, annak egyetlen kézenfekvő lehetőség áll a rendelkezésére: átmegy a várost Aknaszlatinával összekötő (egyébként csinos) fából készült hídon, amelynek 1999-ben fogtak neki és kacskaringós építéstörténet után végül Traian Băsescu román és Viktor Juscsenko ukrán államelnök jelenlétében avattak fel 2007-ben. A politikai örömdiskurzus értelmében a híd többek közt egy erős gazdasági kapcsolatrendszer szimbóluma. Nos: egyetlen sávon lehet átmenni rajta, továbbá 3,5 tonnánál nehezebb járműveket nem bír meg. Ennyit az erős jelképről. Persze, időközben el is korhadt, javítgatni kellett.

És akkor: 2013-ban bejelentették az új, korszerű híd építését. És kilenc év elteltével úgy tűnik, lesz is belőle valami. Vagyis elkezdődik a hídverés. És valóban, ez a híd szép lesz (ha meglesz): tulajdonképpen egy hídpárról beszélünk, vagyis az egyik hídon Máramarosszigetről lehet menni Kárpátalja fele (két sávon!), a másikon meg fordítva. A hídpár teljes hossza 261,20 méter. Lesz hozzá 1,2 km új út, határállomás parkolóval, minden, ami kell.

A politikai örömdiskurzus ezúttal is ugyanaz: fellendül a gazdaság, a határon átívelő kapcsolatok erősödnek, nő az életszínvonal. Persze, örülünk, de tényleg. Csak legyen kész. Abban is reménykedünk közben, hogy addig a háborúnak is vége lesz.