Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Márciusban történt, hogy Diana Ivanovici Șoșoacă szenátor asszony, aki annak idején az AUR párt színeiben került be a parlamentbe (és jelenleg a SOS nevű formáció elnöke), letett az asztalra egy törvénytervezetet, amelyben nem kevesebbet kér, mint a két világháború közt Romániától elcsatolt területek visszaszerzését. A román parlament értelemszerűen becsúsztatta a tervezetet egy nagyon mély fiókba. Viszont a háborúban álló Ukrajna felháborodott a dolgon, sőt, a szenátor asszony neve felkerült az ukrán állam ellenségéit listázó Mirotvorec honlapra.
Ennek kapcsán (is) közölt véleménycikket Petru Clej újságíró a G4 Media felületén. A szerző abból indul ki, hogy a Nagy-Románia térképnek, mint bármely más történelmi térképnek, van egy – ha tetszik – egyszerű, historikus jelentése, dimenziója. Viszont van egy másik üzenetük is az ilyen térképeknek: az irredentizmus. Vagyis Románia azon (burkolt vagy nem) igénye, hogy területeket igényeljen vissza a szomszédos államoktól, Bulgáriától Ukrajnától, illetve a Moldvai Köztársaságtól.
A szerző szerint Romániában létezik egy irány,
amelynek képviselői szembemennek Ukrajna háborús támogatásával,
éppen azért, mert állításuk szerint Ukrajna 1940 és 1944 között több román területet elcsatolt. Ezeket a területszerzéseket aztán az 1947-es párizsi békeszerződésben szentesítettek, így az adott régiók a Szovjetunió részévé váltak. Erre egyébként az orosz diskurzus az Ukrajna ellen indított fegyveres agresszió utáni időkben rá is játszott mondván, hogy biza, Ukrajna elcsatolt román területeket, ami a szerző szerint ki tudja, hány román fejébe ütött propagandisztikus szöget. És az nem számít, hogy az ominózus területeket tulajdonképpen nem az 1991-ben függetlenedett Ukrajna csatolta el 940-ben, majd 1944-ben, hanem maga a Szovjetunió.
Itt meg kell jegyezni, hogy Ukrajna és Románia 1997-ben aláírt egy szerződést, amelyben kölcsönösen elismerik az 1947-es párizsi békeszerződésben rögzített közös határokat. (Egyébként Magyarországgal 1996-ban született hasonló szerződés.) Nyilván elsősorban azért születtek meg ezek a szerződések, mert Románia EU- és NATO-taggá kívánt válni, viszont a területi követelések kizáró okok lettek volna a csatlakozás tekintetében.
2023-ban viszont jön szenátor asszony és kicsap az asztalra egy törvénytervezetet, mely szerint módosítani kell az 1997-es, Ukrajnával kötött szerződést oly módon, hogy Románia elcsatolja Észak-Bukovinát, a Herca-vidéket, Budzsákot (Cahul, Bolhrad, Izmajil) a történelmi Máramarost és a Kígyó-szigetet. Egyrészt teljesen világos, hogy egyetlen romániai politikus sem lesz hajlandó a törvénytervezetet megvitatni, pláne a jelenlegi helyzetben. Másrészt
van a szövegben pár ordas tévedés is:
Cahul városa nem Ukrajnához, hanem a Moldvai Köztársasághoz tartozik, a történelmi Máramaros északi része pedig sosem tartozott a Románia nevű államhoz, amely 1862-ben jött létre.
Diana Șoșoacă szenátor asszony hivatalos Facebook-oldalának borítóképe egy nagyon Nagy-Románia térkép. A szerző szerint ezzel az a baj, hogy az ilyen jellegű térképék provokatív felmutatása nem egyéb, mint irredentizmus, amely értelemszerűen feszültségeket és adott esetben diplomáciai konfliktusokat okozhat.
És akkor következik a számunkra, magyarok számára is ismerős hasonlat: a Nagy-Magyarország térkép látványa (kontextustól függetlenül, tesszük hozzá) igen könnyen vörös posztóvá válik Romániában. Na de a bibliai szólással élve: „Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd.” A szerző szerint a román irredentizmus semmivel sem jobb, mint a magyar vagy épp fordítva. Ráadásul veszélyes fegyver, lásd épp a tavaly februárban kirobban fegyveres konfliktust, melynek során Oroszország megtámadta Ukrajnát. A világ összes kontinensein vannak hasonló, területi konfliktusok, százával. A szerző itt tesz egy érdekes megjegyzést (amivel nem feltétlenül lehet egyetérteni): a területi konfliktusok esetében irreleváns az adott területekre jellemző etnikai összetétel, ugyanis az irredentizmus elsősorban a fennálló jogrend tagadását jelenti.
A szerző egy Samuel Johnson-idézettel zárja sorait:
„A hazafiság a gazemberek utolsó menedéke.”
A 18 századi angol író, moralista stb. nyilván nem az igazi hazafiságra gondolt, amikor a fenti, valóban csípős megjegyzést tette, hanem a melldöngető álpatriotizmusra. A szerző szerint a kortárs irredentizmus a gazemberek utolsó menedéke, amely álhazafias demagógiától bűzlik és szélsőségesen rossz esetben olyan katasztrofális vérontáshoz vezet, amely jelenleg zajlik, Románia határaitól nem is olyan távol.
Samuel Johnson híres aforizmáját sokan félreértik. Főleg olyan emberek idézik valamiféle aranyfedezetű hivatkozásként, akik a nemzeti büszkeség bármely formáját el akarják ítélni. (Persze, ez csak rájuk vet rossz fényt, meg a tudatlanságukra.) Tisztázzuk, mit is jelent Johnson híres aranyköpése. Az aforizmát Johnson barátja és életrajzírója, James Boswell jegyezte fel, és angol nyelven így szól: „Patriotism is the last refuge of a scoundrel.” A mondat rejtélyesnek tűnő jelentése kulcsát a két kiemelt szó adja. Egyrészt Johnson nem általános minősítést tett, amikor legazemberezte a „patriotizmusnak” hódolókat. Mert ez esetben a „the” határozott névelőt használta volna. Az „a” határozatlan névelővel gyakorlatilag arra utal, hogy bárki gazember, aki a „patriotizmusnak” hódol.
Na de mi az a „patriotizmus”, amire Johnson gondolt? (Nem mellesleg, a szó értelme tulajdonképpen megszünteti a mondat aforisztikus, aranyköpés-jellegét.) 1725-ben megalakult a korabeli Whig Párt (a whigek, nagyon sommásan, liberális nézeteket vallottak) egy vadhajtása, a Hazafias Párt (Patriot Party), amelynek későbbi jelentős személyisége id. William Pitt volt. Na, hát Johnson Pitt úrra haragudott, őt tartotta gazembernek, illetve bárkit, aki a Hazafias Pártba beállt. Ez a patriotizmus értelme Johnson idővel afféle progresszív aforizmává váló mondatában.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
A mioritikus politikus, a kivándorló románok, a bevándorló idegenek és az őshonos gyűlölet
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
