Az a helyzet, hogy a szakik a parlamentben annyira nem foglalkoztak az utóbbi évtizedekben a hazai gyógyszeripar fellendítésével, hogy gyakorlatilag alig van gyógyszeriparunk.

Dragoș Damian, az ország legnagyobb gyógyszergyára, a kolozsvári Terapia igazgatója többször is panaszkodott már az ágazat hazai sanyarú sorsáról, azt például már mondta, hogy Románia egy évtizeddel is le van maradva ezen a téren olyan közép-kelet-európai országoktól, mint Lengyelország, Magyarország, Csehország vagy Szlovénia, akik már bő tíz évvel ezelőtt felismerték a gyógyszeripar fontosságát, és ennek megfelelően nem sajnálták a pénzt a fejlesztésekre.

Most viszont egy szomorú adattal is szolgált:

Románia a gyógyszerszükségletének mindössze a 4%-át képes előteremteni, a többit importból fedezzük.

Ez többek között olyan tarthatatlan helyzeteket hoz néha, mint a pajzsmirigy- és diabéteszgyógyszerek válsága. Pedig az országnak csak le kellene hívni a megfelelő EU-s alapokat a beruházáshoz, ahogy a fent említett országok is tették, és akkor esetleg arra is lehetne gondolni, hogy az ország teszem azt egy pandémiában a vakcinagyártásból is kivegye a részét.

Florin Cîțu korábban ugyan arról beszélt, felmerült a lehetősége, hogy mi is gyártsuk az egyik EU által elfogadott oltást a Cantacuzino Intézetben, de azóta nagy a csönd a téma körül.

Mindenesetre a hazai gyógyszergyártók Dragoș Damian által vezetett szövetsége most felszólította a miniszterelnököt, hogy hozzon létre egy nemzeti gyógyszerügyi hatóságot, amely a meglévő gyógyszergyárak korszerűsítése mellett újabb gyártópontokba is befektetne EU-s pénzekből.