Közismert tény, hogy Románia egyik legfőbb exportcikke az elmúlt évtizedben nem valami ipari termék, még csak nem is valamilyen alapanyag, hanem a munkaerő: főleg a 2007-es EU-csatlakozás után emberek milliói vették a nyakukba a nagyvilágot, hogy a jobb nyugat-európai kereseti lehetőségeket kihasználva próbáljanak jobb egzisztenciát teremteni saját maguk és családjuk számára.

Itt most nem a bűncselekményből vagy koldulásból élőkről van szó – bár ők is tekintélyes számot képviselnek –, hanem azokról, akik akár hivatalosan bejelentve, akár feketén, de fizetésükért minden erejüket megfeszítve dolgoznak.

És ezzel nem csupán magukat, de itthon maradt

családjukat, ezzel közvetve pedig Románia gazdaságát is támogatják.

Nem is kevéssel.

A nemzetközi pénzátutalással foglalkozó TransferGo cég adatai szerint egy külföldön dolgozó román állampolgár ugyanis havonta átlagosan 500 eurót küld haza.

Márpedig ez mindenképpen nagy összegnek számít. Egyrészt a romániai bérek miatt az itthon maradt családtagok számára, másrészt a pénzküldő számára is.

Egy külföldön dolgozó román állampolgár ugyanis a számítások szerint átlagosan havi 2000 eurót keres, vagyis

keresetének negyedét hazaküldi.

Mindezt olyan körülmények között, hogy Nyugat-Európában a megélhetési költségek jóval magasabbak.

Sokan azonban ezt azért vállalják be, mert középtávon azt tervezik, hogy valamikor hazaköltöznek, így itthon szeretnének decens egzisztenciát teremteni a kint megkeresett pénzből.

Az általuk hazaküldött pénz mennyiségét a gazdaság is megérzi: a Világbank számításai szerint a járvány előtti utolsó, normális körülmények között zajló évben, 2019-ben 7,2 milliárd dollárt küldtek haza, ami a GDP 3 százalékát tette ki.

Mint ismert, Olaszországban és Spanyolországban milliós nagyságrendű az ott élő románok száma, de nem sokkal marad el ettől a Nagy-Britanniában és Németországban élőké sem.