Sokan és sokszor kérték már a Kolozsvár belvárosára néző, messziről is jól látható grandiózus kereszt eltávolítását a Fellegvár tetejéről. Kinézete és üzenete több mint húsz éve osztja meg a kolozsváriakat, így érthető, hogy egyeseket felháborított, mások örültek a hírnek, hogy a Fellegvár felújításáért felelős építészek az elköltöztetését indítványozták. Arra hivatkoztak, hogy a Vauban-rendszerű egykori csillagvár délkeleti bástyájának helyreállításához szükség van a Nemzet Hőseinek Emlékművének teljes lebontására.

Pár napig csend övezte a javaslatot, mire megszólalt Emil Boc polgármester, meglehetősen kérlelhetetlen hangnemben kijelentve: a kereszt marad. 2001 óta egyes építészek előállnak az ötlettel, és már a felújítási projekt felelősei is a költöztetés mellett vannak, pedig az önkormányzat álláspontja világos.

„Én nem nyúlok szimbólumokhoz, nem befolyásolom jelentésüket. Ennél sokkal fontosabb dolgaink is vannak a városban.”

– mondta az elöljáró, aki szerint a kereszt Kolozsvár örökségének része, ezért senki nem érhet hozzá.

A polgármester arra utal, amikor a kereszt jelentéséről és jelentőségéről beszél, hogy a Virgil Salvanu műépítész által tervezett, kőből, bronzból és rozsdamentes acélból készült emlékmű az 1848-1849-es forradalom román mártírjainak emlékét ápolja. Egy 1937-ben elhelyezett tölgyfa-kereszt helyén állíttatta Kolozsvár rossz emlékű polgármestere, a sovinizmusban világbajnok Gheorghe Funar, akinek szívügye volt a román emlékjelek elhelyezése.

Emil Boc mostani vehemens tiltakozását azért nehéz megérteni, mert az önkormányzat által elfogadott tervek eredetileg sem számoltak a kereszttel, Oláh Emese alpolgármester tavaly májusban itt beszélt erről. Mindenesetre a nyilvános látványtervek másról tanúskodnak.