Jelen szöveg a Detsche Welle oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hírek egész lavinája zúdult az emberekre, miután egy bukaresti műtőben, M. Beuran sebész „szárnyai” alatt elevenen megégettek egy pácienst, aki aztán meghalt. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy a Floreasca kórházban állítólag magas alkoholtartalmú szerrel fertőtlenítették a pácienst a sebészeti beavatkozás előtt. Amiről, rendkívül gyúlékony lévén, a hülye is tudja, hogy sohasem szabad elektromos szikével együtt használni.

Márpedig már bármiféle vizsgálatok lezárása előtt világosnak tűnik, hogy Beuran doktor csapata elkövette ezt az elementáris hibát. A hölgy kigyulladt és meghalt. A feltételezett fő felelős pedig nem elégszik meg bűne tagadásával. A többiek felelősségét is tagadja. Ő maga nem volt jelen, amikor a hölgy meggyulladt. Később érkezett a kórházba, állítja a fősebész. És azt is állítja, hogy a felelősséget nem lehet „egy olyan ember nyakába varrni, aki nincs jelen, mint ahogy a műtétet végzőknek sincs semmi közük a beteg meggyulladásához”.

Mircea Beuran nem képes egyedül megbirkózni az eltúlzottaknak egyáltalán nem tűnő vádakkal. Az Orvosi Kamara elnöke is erőteljesen a segítségére sietett. Ez az intézmény vizsgálja ki az ártatlan hölgynek a tragikus esetét, akit egy olyan csapat gyilkolt meg, amelynek a betegek megmentése, nem pedig a másvilágra küldése a feladata. Ennek ellenére e kamaraelnök szerint, „…Beuran elitsebész”. Dixit Gheorghe Borcean. Aki egy feltételezett „tisztességtelen, szakmaiatlan és tájékozatlan médiaroham” miatt dühösen azt kéri a páciensektől, az orvosoktól és a sebészektől, hogy siessenek Beuran védelmére. Milyen szép. Milyen patetikus.

De ki siet az áldozat védelmére? A helyszínen ki volt a főnök?

Kinek kell vállalnia a felelősséget csapata elfogadhatatlan tettei miatt?

Az, hogy holmi fehér köpenyben gyilkoló szakmaiatlan, tájékozatlan és tisztességtelen emberek nem vették figyelembe, hogy rendelkezések tiltják az elektromos szike használatát alkoholtartalmú fertőtlenítés után; hogy úgy néz ki, hiányzott a páciens saját bevallása szerinti jódallergiáját ellenőrző vizsgálat, ami a hibát okozta; hogy a nagy „elitsebész” Mircea Beuran (akit Ion Iliescu és Adrian Năstase PSD-s vezetők is védelmükbe vettek) nem vállalja a felelősséget saját csapata fatális tévedéseiért: úgy tűnik, mindezek nem igazán érdeklik a kamara elnökét.

Iancu bát parafrazálva: „kinek mi baja vele”? És a védencével? Persze, Mircea Beurant majd csak a folyamatban lévő vizsgálatok lezárása és a bíróság általi esetleges jogerős elítélése után lehet majd véglegesen bűnösnek nyilvánítani a Floreasca kórház műtőasztalán megégett hölgy haláláért. De ahogy Romániában az igazságszolgáltatás működik, van okunk nagyon szkeptikusak lenni. Végső soron 35 év telt el Babu Ursu meggyilkolása óta anélkül, hogy az őt kihallgató szekusokat jogerősen elítélték volna.

Harminc év telt el anélkül, hogy elítélték volna a terroristákat, a szabadságért utcára vonuló ártatlan forradalmárokat gyilkoló szekusokat. Ezzel szemben az ártatlan hősök gyilkosai három bukfencet vetettek és időközben számukra nagy hasznot hozóan, saját hamisításaik, egy szolgalelkű sajtó és a közömbösségünk segítségével forradalmárokká és „vértanúkká” vedlettek át.

Mintha Al Capone sikeresen átváltozott volna Teréz anyává.

További évek teltek el haszontalanul, ítéletek nélkül a bányászjárások, a Colectiv-baleset, az országúti cirkálóikkal más közlekedőket meggyilkoló miniszterek, a 2018. augusztus 10-i tüntetés ügyében.

Boldog új évet! Felix culpa, jó emberek. Ami a megégett asszonyt illeti, a dolog egyértelműnek tűnik. Úgy tudjuk, ezt sugallják nekünk, hogy a hölgy végső soron a saját hibájából halt meg. Meglehet, hogy fegyelmezetlen volt a műtőasztalon és meggyulladt. Mi a fenét kereshetett ott a pofátlanja? Szégyellje magát! Nem tudott szófogadóan otthon maradni, a rákos hasnyálmirigye dacára, a sürgős sebészeti beavatkozást szükségessé tevő belső vérzése ellenére? Végső soron mit kerestek a forradalmárok Temesvár utcáin? És Nagyszeben és Bukarest utcáin? Nem derült égből villámcsapásként, váratlanul, de semmiképpen sem korrupció miatt gyulladt ki a Colectiv?

A Floreasca kórházban sem nagyon találunk hibákat: nincs ott sem a PSD magas szintű támogatását már az Iliescu- és Năstase-korszak óta élvező plagizáló orvos, sem felelős, sem orvosi műhiba, sem tévedés, sem felelős, nincs ott semmi! Meglehet, hogy a paradicsomban vagyunk és nem tudunk róla?

Nemcsak az orvosi tévedésekkel állunk harcban. A pofátlan hazudozással csatázunk.

A képmutatással és a csalással. A történelmünket végig kísérő önáltatásokkal, mely folyamatosan átíródik, hogy a forradalom tolvajai és a bányászjárások gyilkosai továbbra is nyugodtan félrevezethessenek bennünket az álhír-tévékben, miközben kiélvezik a jól fizető látszatállásaikat és a gigantikus, különleges vagy nagyon különleges nyugdíjaikat. Vagy a Recorder-dokumentumfilmekben. A gyilkos arroganciával állunk háborúban. Élet-halál háborút folytatunk egy olyan vezetőséggel, mely a büntethetetlensége által megerősödve hozzászokott ahhoz, hogy gőgösen semmibe vegye az egyszerű népet és lenézően köpjön az alapvető jogokra, mint ahogy a páciensek élethez fűződő jogára is.

És önmagunkkal is konfliktusban állunk. A közömbösségünkkel, a gyávaságunkkal és emlékezetkieséseinkkel, melyek konszolidálják a gonoszt és megerősítik az ellenségeinket. Hiszen gyorsan felháborodunk. De még sebesebben felejtünk. És, jaj, nem az igazság helyreállításában és az igazságtételben vagyunk radikálisak. Hanem a megbocsátásban.