Amikor ezekben a napokban boldog új évet kívánunk egymásnak, jó lenne nem megfeledkezni egy alkalmatlanságból megégett ártatlanról. Azokról, akik nem kaptak további éveket, mert mások nem tettek eleget ezért, hallgatva a gyilkosok előtt. Vagy a cinkosaikká válva.
Jelen szöveg a Detsche Welle oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Hírek egész lavinája zúdult az emberekre, miután egy bukaresti műtőben, M. Beuran sebész „szárnyai” alatt elevenen megégettek egy pácienst, aki aztán meghalt. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy a Floreasca kórházban állítólag magas alkoholtartalmú szerrel fertőtlenítették a pácienst a sebészeti beavatkozás előtt. Amiről, rendkívül gyúlékony lévén, a hülye is tudja, hogy sohasem szabad elektromos szikével együtt használni.
Márpedig már bármiféle vizsgálatok lezárása előtt világosnak tűnik, hogy Beuran doktor csapata elkövette ezt az elementáris hibát. A hölgy kigyulladt és meghalt. A feltételezett fő felelős pedig nem elégszik meg bűne tagadásával. A többiek felelősségét is tagadja. Ő maga nem volt jelen, amikor a hölgy meggyulladt. Később érkezett a kórházba, állítja a fősebész. És azt is állítja, hogy a felelősséget nem lehet „egy olyan ember nyakába varrni, aki nincs jelen, mint ahogy a műtétet végzőknek sincs semmi közük a beteg meggyulladásához”.
Mircea Beuran nem képes egyedül megbirkózni az eltúlzottaknak egyáltalán nem tűnő vádakkal. Az Orvosi Kamara elnöke is erőteljesen a segítségére sietett. Ez az intézmény vizsgálja ki az ártatlan hölgynek a tragikus esetét, akit egy olyan csapat gyilkolt meg, amelynek a betegek megmentése, nem pedig a másvilágra küldése a feladata. Ennek ellenére e kamaraelnök szerint, „…Beuran elitsebész”. Dixit Gheorghe Borcean. Aki egy feltételezett „tisztességtelen, szakmaiatlan és tájékozatlan médiaroham” miatt dühösen azt kéri a páciensektől, az orvosoktól és a sebészektől, hogy siessenek Beuran védelmére. Milyen szép. Milyen patetikus.
Kinek kell vállalnia a felelősséget csapata elfogadhatatlan tettei miatt?
Az, hogy holmi fehér köpenyben gyilkoló szakmaiatlan, tájékozatlan és tisztességtelen emberek nem vették figyelembe, hogy rendelkezések tiltják az elektromos szike használatát alkoholtartalmú fertőtlenítés után; hogy úgy néz ki, hiányzott a páciens saját bevallása szerinti jódallergiáját ellenőrző vizsgálat, ami a hibát okozta; hogy a nagy „elitsebész” Mircea Beuran (akit Ion Iliescu és Adrian Năstase PSD-s vezetők is védelmükbe vettek) nem vállalja a felelősséget saját csapata fatális tévedéseiért: úgy tűnik, mindezek nem igazán érdeklik a kamara elnökét.
Iancu bát parafrazálva: „kinek mi baja vele”? És a védencével? Persze, Mircea Beurant majd csak a folyamatban lévő vizsgálatok lezárása és a bíróság általi esetleges jogerős elítélése után lehet majd véglegesen bűnösnek nyilvánítani a Floreasca kórház műtőasztalán megégett hölgy haláláért. De ahogy Romániában az igazságszolgáltatás működik, van okunk nagyon szkeptikusak lenni. Végső soron 35 év telt el Babu Ursu meggyilkolása óta anélkül, hogy az őt kihallgató szekusokat jogerősen elítélték volna.
Harminc év telt el anélkül, hogy elítélték volna a terroristákat, a szabadságért utcára vonuló ártatlan forradalmárokat gyilkoló szekusokat. Ezzel szemben az ártatlan hősök gyilkosai három bukfencet vetettek és időközben számukra nagy hasznot hozóan, saját hamisításaik, egy szolgalelkű sajtó és a közömbösségünk segítségével forradalmárokká és „vértanúkká” vedlettek át.
További évek teltek el haszontalanul, ítéletek nélkül a bányászjárások, a Colectiv-baleset, az országúti cirkálóikkal más közlekedőket meggyilkoló miniszterek, a 2018. augusztus 10-i tüntetés ügyében.
Boldog új évet! Felix culpa, jó emberek. Ami a megégett asszonyt illeti, a dolog egyértelműnek tűnik. Úgy tudjuk, ezt sugallják nekünk, hogy a hölgy végső soron a saját hibájából halt meg. Meglehet, hogy fegyelmezetlen volt a műtőasztalon és meggyulladt. Mi a fenét kereshetett ott a pofátlanja? Szégyellje magát! Nem tudott szófogadóan otthon maradni, a rákos hasnyálmirigye dacára, a sürgős sebészeti beavatkozást szükségessé tevő belső vérzése ellenére? Végső soron mit kerestek a forradalmárok Temesvár utcáin? És Nagyszeben és Bukarest utcáin? Nem derült égből villámcsapásként, váratlanul, de semmiképpen sem korrupció miatt gyulladt ki a Colectiv?
A Floreasca kórházban sem nagyon találunk hibákat: nincs ott sem a PSD magas szintű támogatását már az Iliescu- és Năstase-korszak óta élvező plagizáló orvos, sem felelős, sem orvosi műhiba, sem tévedés, sem felelős, nincs ott semmi! Meglehet, hogy a paradicsomban vagyunk és nem tudunk róla?
A képmutatással és a csalással. A történelmünket végig kísérő önáltatásokkal, mely folyamatosan átíródik, hogy a forradalom tolvajai és a bányászjárások gyilkosai továbbra is nyugodtan félrevezethessenek bennünket az álhír-tévékben, miközben kiélvezik a jól fizető látszatállásaikat és a gigantikus, különleges vagy nagyon különleges nyugdíjaikat. Vagy a Recorder-dokumentumfilmekben. A gyilkos arroganciával állunk háborúban. Élet-halál háborút folytatunk egy olyan vezetőséggel, mely a büntethetetlensége által megerősödve hozzászokott ahhoz, hogy gőgösen semmibe vegye az egyszerű népet és lenézően köpjön az alapvető jogokra, mint ahogy a páciensek élethez fűződő jogára is.
És önmagunkkal is konfliktusban állunk. A közömbösségünkkel, a gyávaságunkkal és emlékezetkieséseinkkel, melyek konszolidálják a gonoszt és megerősítik az ellenségeinket. Hiszen gyorsan felháborodunk. De még sebesebben felejtünk. És, jaj, nem az igazság helyreállításában és az igazságtételben vagyunk radikálisak. Hanem a megbocsátásban.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
További híreink: Nicușor Dannak körülbelül százszor több információja van az ügyészségi rendszerről, mint nekünk, egy balek zsarolót pedig a bukaresti reptéren tartóztattak le a hatóságok.
Orbán Viktor miniszterelnök levélben fordul a határon túli magyarokhoz, arra kérve, hogy vegyenek részt az április 12-i országgyűlési választáson.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Egyes töltőállomásoknál 9 banival drágult csütörtökön a standard benzin, elérve a 8 lej 40 banis literenkénti árat. De ezúttal nem önmagában a drágulás a meglepő, azt ugyanis megszokhattuk már.
A parlament két házának szerda késő délutáni együttes ülésén elfogadták azt a határozattervezetet, amely lehetővé teszi amerikai katonai erők ideiglenes telepítését a Mihail Kogălniceanu-i támaszpontra.
Lehűlés és csapadék érkezik március második felére, felváltva az eddigi igazán száraz és szokatlanul meleg időszakot – jelzik előre a meteorológusok.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.