Meg vagyunk mentve az elhízás veszélyétől: a román szenátus egészségügyi bizottságában hivatalosan is megalakult az Elhízás Megelőzéséért Felelős Országos Koalíció. Ebből az alkalomból összeültek a téma szakértői, és közöltek pár érdekes adatot arról, hogyan állunk jelenleg a modern társadalom népbetegségével, a kövérséggel Romániában, és milyen kilátások várhatók, ha nem sikerül változtatni a lakosság egészségtelen evési szokásain.

A koalíció szerint az elhízást krónikus betegségként kell kezelni, amit egyszerre több tényező is indokol. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint járványként terjed Európában, már évente 1,2 millió halálesetért felel. 2022-ben világszinten felgyorsult az obezitás mértéke, ha ez a folyamat nem lassítható, 2030-ra az elhízott kiskorúak száma eléri a 250 milliót.

Romániában is aggasztóak az adatok:

a 20 és 79 év közöttiek 31,4% szenved az elhízástól (több mint 4 millió polgár), további 34,6% küzd súlyproblémával. Ha csak valami csoda nem történik, 2030-ra 490 ezer túlsúlyos gyermek él majd az országban. Míg 2016-ban a kiskorúak 8,3%-át érintette az elhízás, 2030-ra ez a szám meghaladja a 20%-ot. A rákbetegeket segítő országos program mintájára az elhízottak számára is szükség van egy átfogó munkatervre – vonták le a következtetést a szakértők.

A jelenlegi közpolitikával zéró az esélye annak, hogy 2025-re teljesíthető legyen az egészségügyi világszervezetnek tett vállalás az elhízott férfiak arányának csökkentésére, a nők esetében legfeljebb 4%-os javulás várható a kockázati pontszámban. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy az érintettek nem is tudatosítják a veszélyeket,

nem ismerik a megelőzéssel és a kezeléssel kapcsolatos alapvető életviteli szabályokat.

Az állam érdeke, hogy a megelőzésben nagyobb szerepet vállaljon, hiszen az elhízás okozta betegségek kezelése egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi rendszerre. Ha az elhízást krónikus betegségként kezdik kezelni, az változást hozhat nemcsak a lakosság elhízásának kontroll alatt tartásában, hanem a kezelésben is. Több szakterület bevonásával, a páciensek állapotának folyamatos megfigyelésével, az érintettek hozzáállásának megváltoztatásával esetleg megakadályozható, hogy a 2030-ra jósolt számok teljesüljenek.