Megóvva, eltakarva
FERENCZ ZSOLT — Volt, aki szerint valóságos sokk érhette némelyiküket, miután Lars von Trier alkotásának betiltásáról szavaztak, szembesülniük kellett például azzal, hogy nem a gólya hozza a kisbabát.
FERENCZ ZSOLT — Volt, aki szerint valóságos sokk érhette némelyiküket, miután Lars von Trier alkotásának betiltásáról szavaztak, szembesülniük kellett például azzal, hogy nem a gólya hozza a kisbabát.
GÁL MÁRIA — Nincs már választási program, nincs értékalapú összefogás, nincs társadalmi jövőkép vita, csak rezsiharc.
SIKE LAJOS — Nem túl nyers eljárás az, amikor a Fóris és a Nyers-szerű embereken is külön számon kérjük a kommunizmus bűneit? S vajon mennyire demokratikus?
KRISTÁLY BEA — Meg se próbálj boldog lenni, vagy jókedvvel és lendülettel készülni a vizsgáidra.
KARÁCSONYI ZSIGMOND — Jó lenne, ha az erdélyi magyar politikai alakulatok nem emelnék át a mi közéletünkbe a magyarországi pártcsatározásokat.
BAKK MIKLÓS — A lebegő alfaértelmiségi, aki a dekonstruáló módszertanok csúcsán úgy érzi, hogy ő csupán egy független és semleges pozíciót teremtett meg, valójában maga is egy politikailag felhasználható diskurzuson ügyködik.
NAGY ZSOLT — „Úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam." Interjú.
SZÉKELY ERVIN — Érthető, hogy Monica ebben a környezetben joggal hihette azt, hogy semmi bántódása nem eshet, bármit megtehet, hiszen protektora az a Traian Băsescu, aki azidőtájt az ország első számú döntéshozója volt.
SÜTŐ ÉVA — A szerény kis Érmellékről sok botrányos dolgot szellőztetett meg az utóbbi években a hazai média, bár nem jellemző minden településre a megélhetési elöljáró.
PÁVA ADORJÁN — Magyarország innen nézve kicsit mindig más volt, mint amit visszatükröz a Duna az Országház előtt.