Pedig pandémia van, drágul az áram, jön a tél, tehát kellene egy kormány, amely intézkedni tud.
A szöveg a Mediafax oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Amikor ég a ház, nem kérdezzük, miért ég és ki játszott a gyufával, ugrunk oltani. Ez az átlagos emberi jóérzés logikája. De van egy másik logika is, amely messze fölötte áll az ilyen apróságoknak, valahol az istenség és a „kisember” között: ez a nérói logika. Eszerint az égő ház felhasználható a kiválóság spektákulumának háttereként.
Klaus Iohannist általában könnyű megfejteni.
Néha mégis meg tud lepni. Ám sosem annyira, mint tegnap (a kormány bukása utáni elnöki nyilatkozatra gondol a szerző – a szerk.), amikor a bizalmatlansági indítványt követően a nyilvánosság elé állt. Másra vártam: a Cotroceni-palotában sorra kerülő egyeztetések dátumának száraz bejelentésére. Ehelyett olyan beszédet hallottam, amely Vijulie kisasszonyéira emléketetett.
Egy ideje hozzászoktunk, hogy Violeta Vijulie megjelenik a tévében. Sokan összetévesztik a testvérével, Elena Vijulie–Tănaséval, aki ismert újságíró volt a BBC-nél, aztán a televízióban dolgozott, most pedig a román Szabad Európa rádió online kiadásának igazgatója. A két nővér között azonban semmiféle hasonlóság nincs. A több tucatnyi oldalra rúgó életrajzban gyakran feltüntetett kommunikációs tapasztalatok ellenére Violetának semmiféle hajlama nincs erre. Bármely kérdés, vélemény, amely eltér attól a csomagtól, amellyel Violeta a stúdióba érkezett, falnak ütközik. Vijulie kisasszony egyfajta Ana Paukerre emlékeztet, de karizma nélkül. Ja, és aki Sztálint Cîțuval, Lenint pedig Iohannissal helyettesíti, mint utálata, illetve imádata tárgyát. Bármit mondanak neki, akármilyen logikus is legyen, ő csak mondja a magáét. A két nővér közötti különbségekhez hozzáadódik Violeta aránylag szegényes szókészlete, amelyet az óriás retekkel küzdő népmesei alakok határozottságával kompenzál.
Nos, Iohannisnak sikerült Violeta Vijulie szintjére emelkednie, sőt, helyenként meg is haladja.
Egy jól elvégzett „munka” (értsd, dolog – a szerk.). Ennek alapján Cîțu menesztése a legnagyobb ostobaság, amit a többi politikus tehetett, azok, aik a történelem rossz oldalán állnak. „Szomorú, de igaz”, kezdte az elnök, a tegnapi történtekkel kapcsolatban. Ez volt az egyetlen személyes megjegyzése. Ezek után magára öltötte Vijulie kisasszony szarafánját és támadni kezdte a válság bűnöseit. Az USR-t, természetesen, amely mostantól, akarja, nem akarja, ellenzékben lesz. Az USR ernyője alatt állnak azok az „egyes politikusok”, akik Iohannis szerint felelősek a jelenlegi válságért: „Az USR a kormánykoalíció része volt. Az USR elment és a PSD-vel és az AUR-ral együtt megszavazt a mai bizalmatlansági indítványt. Ezek a tények, a többi politikai diskurzus vagy demagógia, ahogy tetszik.”
A folytatásból az is következtethető, hogy
„Pandémia van, drágul az áram, jön a tél, Romániát kormányozni kell. Valakinek intézkednie kell.” Persze, az uszeristák miatt nincs, aki intézkedjen. És mi jutott Iohannis eszébe, aki eddig a mondatig azt sugallta, hogy azonnali konzultációkba kezd, hogy minél hamarabb talpra állítson egy kormányt, aki majd intézkedik? Annál is inkább, mert Iohannis vádjai és Cîțu korábbi nyilatkozatai arra utalnak, hogy ebből a kormányból kimarad az USR (vagy annak egy része), a PSD (vagy annak egy része), ami kemény dió és komoly egyeztetéseket igényel, amelyekre Cîțu önmagában nem képes. De nem ez történt.
Elutazik a hétvégén. Rendben, először a már leegyeztetett szlovéniai látogatásra, utána pedig a szokásos heti látogatásra, Szebenbe. Az ország várhat. Az ürügy pedig a következő: „Ez az érett döntések ideje. Érett döntésekre van szükség a politikusok részéről, a politikai pártok részéről.” Ezért gondolkodási időt hagy a pártoknak, hogy „összegyűljenek a belső fórumaikon” (Vijulie igen kifejező nyelvezete ez!), aztán valamikor a jövő héten meghívja őket a Cotroceni-palotába. Amikor „kedve szottyan rá”, ahogy mondani szokás.
Addig csá, Románia! Iohannis tudja és ki is mondja, hogy ég az ország, ám előtte mindenkinek megmutatja, kicsoda is ő. Ez a mi elnökünk. Ahogy ő mondja: „Szomorú, de igaz.”
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Online zajlik majd a gyógyszerek felírása és kiváltása, a páciensek pedig minden egészségügyi adatukhoz hozzáférnek. Továbbá: az adóhatóság rászáll az esküvőszervezőkre, egy férfi pedig az utcán ölte meg volt élettársát, három gyermekének anyját.
Évről évre nagyobb érdeklődés övezi a Márton-napi lámpás felvonulást Kalotaszegen, melynek hagyományát a térségben előbb Körösfőn, majd 2023-tól Bánffyhunyadon teremtették meg, bevonva Kolozs és Szilágy megyei óvodákat.
… egy PSD-s szenátort megbüntettek, mert jogsi nélkül vezetett, most ismét kormányhoz ült… és egy polgár arra ébredt, hogy elözönlik a házát a maszkos rendőrök, hogy hol a puska, hol a felesége.
Nagyszabású adóellenőrzést indít az ANAF, amely több mint ötszáz nagy adózót érint különböző gazdasági ágazatokból.
Részben a magyarellenesség visszaszorítása érdekében alkalmaz oktató célzatú „önbüntetést” a Román Labdarúgó-szövetség.
Az ügyészek állítása szerint a boncolás eredményei azt mutatják, hogy a 2 éves kislány halála krónikus betegsége miatt következett be a fogászati kezelése során.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?