Digitalizálás ide, digitalizálás oda, az Országos Központi Közbeszerzési Hivatal (ONAC) a közeljövőben 106 millió lejt kíván elkölteni egy rakás papír beszerzésére, amelyet aztán országszerte mintegy ezer állami intézmény között osztanának szét. A közbeszerzési eljárást már elindították, és eszerint (ez a maximális becsült mennyiség) mintegy 7 333 736 csomag (7 061 641 csomag A4-es és 272 095 csomag A3-as) papírra lenne égető szüksége a hazai hivataloknak.

Ha azt vesszük, hogy egy ilyen csomagban általában 500 papírlap van, az összesen több mint 3,6 milliárd ív papírt jelent, amelynek a nagy részét nyomtatásra és fénymásolásra fordítanák.

Ha ennyi papírlapot sorba rakunk egymás után, az körülbelül 1 069 200 kilométert fedne le. Ez a Föld–Hold távolság 2,7-szerese, az Egyenlítő 26,7-szerese vagy ha úgy tetszik, a Nagykároly-Sepsiszentgyörgy táv 2776-szorosa. Arra viszont valószínűleg nem lenne elég, hogy a hazai digitalizációig vezető rögös utat lefedjük vele – mert az minden jel szerint nagyon hosszú lesz.

A 2018-ban létrehozott ONAC célja az állami beszerzések központosítása, átláthatóbbá és gazdaságosabbá tétele volna, ám érdemes megjegyeznünk, hogy a különféle hazai (só)hivatalok maguk is vásárolhatnak maguknak papírt az ONAC-tól függetlenül.

Így aztán Papírisztán épül-szépül, a nyomtatványhegyek lassan a Kárpátokat is túlnövik, pedig a cél éppen az lenne, hogy a környezetvédelem és a bürokrácia csökkentése érdekében lemondjunk a papíralapú ügyintézésről, és áttérjünk a digitalizáció ingoványos – és virtuális – terepére.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ilyen sok papírhoz mennyi sínes doszár fog kelleni…