Az idén nyolcvanéves László Miklós fotográfus nyugdíjazás óta, azaz több mint húsz éve fotózza rendületlenül a Házsongárdi temető művészi értékkel bíró alkotásait. Önkéntesen végzett, felbecsülhetetlen munkáját több itthoni és külföldi kiállításon is bemutatta már, ugyanakkor fotói rendszeresen megjelentek különböző kiadványokban is. A pusztuló síremlékek helyreállítására és gondozására 1999-ben létrehozott Házsongárd Alapítvány, személyesen Gergely Tőkés Erzsébet igazgató felkérésére szinte
heti rendszerességgel örökítette meg a sírokat, aminek eredményeképpen fotói a temetőben tapasztalt pusztítás dokumentálását is szolgálják.
Több általa megörökített szobornak, síremléknek, kőfaragványnak ma már nyoma sincs a temetőben, ennélfogva a nemrég megjelent HázsongArt című kötetet nem túlzás hiánypótlónak nevezni.
Olvasson még:
Az album száz házsongárdi művészeti alkotás fotóját mutatja be, Nagy Béla nyugalmazott mérnök, helytörténész szöveges magyarázata kíséretében. Nagy Béla szintén erős személyes kötődéssel viszonyul a temetőhöz, hiszen már gyermekként a sírok között játszott, így sok pusztításnak volt szemtanúja. A felkérést nehezen fogadta el, arra gondolva, hogy vannak erre alkalmasabb személyek is, de – amint a Korunk Stúdiógalériában tartott csütörtöki kötetbemutatón is elhangzott – sokan és sokat biztatták, ezért beadta a derekát. Komolyan vette a feladatot, és mérnöki akkurátussal járt utána minden elérhető információnak, régi lapokat böngészett át, felkutatta a hozzátartozókat, precíz térképet és függeléket készített, meghatározta a kötet struktúráját is.
A tartalom hitelességét és színvonalát gyermekkori barátja, Gaal György helytörténész lektorálása garantálja, aki úgy ismeri a Házsongárdot, mint a tenyerét, és akinek a Házsongárdról szóló írásai alapműveknek számítanak a téma iránt érdeklődők számára.
A HázsongArt című kötet tehát abban újszerű, hogy – ahogy a cím is mutatja – a művészet felől közelíti meg a sírkertet, hiszen a Házsongárd nemcsak évszázados múltja és az itt nyugvó híres személyiségek és egykori családtagok miatt áll közel a kolozsváriak szívéhez, hanem művészi alkotásai miatt is,
melyek Erdély legimpozánsabb szabadtéri tárlatát képezik.
Csakhogy ezek, a Házsongárd Alapítvány és a műemlékvédők óriási erőfeszítései ellenére, mind a mai napig folyamatosan pusztulnak.
A temetőt legalább hatvan éve járó Gaal György a kötetbemutatón visszaemlékezett: évtizedekig a senki földjének számított. Mesés kincsek reményében feltörték a kriptákat, a tolvajok vittek mindent, ami értéket képvisel, bronzszobor például már alig akad a sírkertben a fémtolvajok miatt. A főleg 19-20. századi szobrászati munkák egy részét sikerült időben restaurálni, de a szisztematikus pusztítás a mai napig folyamatos. Egész alakos szobrok tűnnek el egyik napról a másikra, a tettest (tetteseket) pedig nem sikerül elkapni.
A szomorú folyamat bemutatásán túlmenően abban is értékesnek számít a könyv, hogy összegzést nyújt a kevésbé ismert művészek és iparosok munkásságáról, ennek köszönhetően
nevük már biztosan nem merül a feledés homályába.
Amennyiben olvasóink kedvet kaptak a HázsongArt fellapozásához, 65 lejért megvásárolható a Korunknál, ugyanakkor pénteken 15 óra 30 perctől az Adventi Könyvvásár keretében, a Vallásszabadság Házában is bemutatják a nagyérdeműnek.
