Biró Andrea kuriózumnak számít különleges munkájával – 1993-ban született Marosvásárhelyen, ahol gyógyszerészeti képzését követően sikerült kijutnia Franciaországba, hogy parfümériát tanuljon. Az illatok készítése jelentette számára a legnagyobb álmot: dolgozott korábban a LMVH-nál, jelenleg Hamburgban él és a Niveánál dolgozik fragrance evaluator munkakörben. Andreával egy illat elkészítésének fortélyai mellett arról is beszélgettünk, miért nem tartja magát a szó szoros értelmében parfümőrnek, hol van valójában a kreativitás, amikor illat készül és mik manapság az illattrendek. Hogy büdös-e valami számára, az is kiderül.

 

Szerintem te vagy az egyedüli magyar Erdélyből, aki professzionálisan parfümökkel foglalkozik.

Van még két román, tulajdonképpen egy, mert közülük az egyik Bukarestben ilyen művészi parfümüzletet vezet, ahol niche parfümöket lehet venni hiperdrágán. Ő eléggé érti az ipart és sok mindent tud a parfümökről és a világukról, sokat jár külföldre és kongresszusokra, de nem végzett semmilyen iskolát. Viszont utánam végzett egy román nő, akit amúgy most megismertem Bukarestben, véletlenül az üzletben összefutottunk. Ő is végzett parfümőr iskolát, nem ugyanolyan a nehézségűt, mint amit én végeztem. De ő is tud parfümöket alkotni, és ő az egyetlen román, aki ezt most csinálja. Viszont magyarok közül én vagyok az egyetlen, igen.

 

Mesélj egy kicsit, hogy lettél parfümőr? Hogy jutottál ki külföldre?

Nem nevezném magam parfümőrnek, ez egy tévedés a megnevezésben. Én elvégeztem azt az iskolát, ami a parfümkreációt és kiértékelést (creation and evaluation nemzetközi angol megnevezés alapján – a szerk.) kínálja fel Párizsban – nem is egyet, hanem kettőt.

 

Azért valahogy csak meg kell nevezzünk.

Tulajdonképpen fragrance evaluator (illatevaluátor, illatértékelő nagyjából – a szerk.) vagyok, aminek nincsen pontos fordítása a magyarban. Én egy családi tradíció miatt a Gyógyszerészeti Egyetemen végeztem, mert nagytatám és édesapám tiszteletére ugyanazt az egyetemet kellett elvégeznem. El is akartam végezni, a gyógyszerészet pedig egy nagyon jó esélyt adott arra, hogy megalapozzon a parfüméria iskolának, mert nagyon sok kémiát tanultam, embertant, bőrtant. Még mielőtt odakerültem volna, már azelőtt tudtam nagyon sok információt, növények latin elnevezését stb. – ez sokat segített Párizsban. Azután pedig nagyon szerencsés voltam, mert megismertem nagyon fontos embereket, akik tisztelik Erdélyt és eljönnek Erdélybe: Trustees of the Royal House.

 

Tehát az angol királyi család barátai?

Pontosan. Az angol királyi család, tudjuk már, hogy nálunk Erdélyben, Segesvár mellett Szászfehéregyházán (Viscri) van házuk, és nekem esélyem volt párszor elmenni egy-egy ilyen eseményre, ahol ezek az emberek voltak.

Közülük – most már kimondhatom a nevét, mert elhunyt a tavaly – Elizabeth Nobrega megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. És elmondtam, hogy hát én gyógyszerész egyetemista vagyok, de mindig is szerettem a parfümöket, és nekem ez egy nagy álmom. Édesanyám is ott volt.  Nobrega rám nézett, és azt mondta, csinálj egy parfümöt, nézd, mennyi szép virág van Erdélyben, készíts egy parfümöt, és elviszem majd valakinek, egy fontos személynek, és odaadom. Ez akkor egy ilyen kis elképzelhetetlen álomnak tűnt, de szerencsére akkor édesanyám rájött, hogy hoppá, ez tényleg egy jó lehetőség, és attól a naptól fogva bízott bennem, és segített abban, hogy eljussak Párizsba.

Elkedztem keresgélni, hogyan is lehet kimenni. Láttam a tévében Minya Viktóriának az egyik interjúját, aki magyarországi parfümőr és Párizsban dolgozik. Ráírtam, nagyon kedves volt, válaszolt is – általában nem szoktak válaszolni az emberek ilyen információkkal, és ő elmondta, hogy milyen iskolák vannak Franciaországban, és hova lehet bejutni.

 

Ezek önálló iskolák vagy felsőoktatási intézmények?

Önálló iskolák. Az egyik Párizsban van, és a másik, az ISIPCA, Versailles-ban van, és nekem sikerült mindkettőbe bejutni. Grasse-ban is van egy iskola, ahonnan online kurzusokat is fölvettem, ott is alkotó kurzusokat, de csak ez a három iskola létezik, ami igazán biztosítja azt, hogy parfümőr legyél vagy ebben a szakmában dolgozz.

 

És akkor mit tanulsz egy ilyen parfümiskolában?

Hát egy ilyen parfümiskolában megtanulod a parfüm történetét, illetve nagyon sok kémiát. A különbség a három iskola között az, hogy van, amelyik nagyon sok kémiát tanít, a többi inkább az alapanyagokra figyel. Nagyrészt nagyon sok szaglásról van szó, rengeteg virágot, alapanyagot, szintetikus alapanyagot átveszel és megtanulsz, és nagyon sokat kell stimulálni az orrunkat. Meg kell tanulnunk kívülről ezeket az illatokat, vakteszteken felismerni több mint százat, ezret.

Az iskola elvégzése után körülbelül háromszázat ismersz, de létezik ezen a világon legalább háromezer illat már, és azt megtanulod majd időben, attól függ, hogy hol dolgozol azután. Alapként nagyon sok illatot kell megtanulni, de ezen kívül vannak laborórák, ahol alkotunk.

Úgy kezdődik az egész, hogy egyszer sorra vesszük és felbontjuk a parfümöket – elkészítjük csak a középső részét. Például csak virágillatokat tanulunk, próbáljuk újraszerkeszteni őket, minél közelebb a virágok természetes illatához. Azután jönnek a citrusok, csinálunk egy citromot, narancsot, satöbbi, és miután létre tudjuk hozni ezeket a kis összeálló dolgokat, azután hangoljuk össze a többivel és próbálunk meg utánozni nagyon ismert, ikonikus parfümöket. Mindenki a saját orra szerint csinálja, ezután lehetsz kész arra, hogy saját parfümöt tudj keverni.

 

Vegyünk egy példát: tegyük fel, hogy rózsaillatokat szagolgattok. Megtanuljátok azt is, hogy miként legyen az illatuk savanykásabb, bársonyosabb, dzsemesebb, vizesebb, édesebb, valószerűbb?

Persze. Amikor megtanuljuk a virágokat, akkor megtanuljuk az összetevőit is. Például vesszük a rózsát úgy, ahogy említetted, és belenézünk egy kicsit a rózsába, hogy megvizsgáljuk, milyen molekulák találhatóak benne. Nos, amikor desztillálsz, vagy amikor kivonatokat csinálsz a rózsából, akkor ezek a molekulák meglesznek bennük különböző koncentrációkban, de vannak, amiket szintetikusan csinálnak meg. Úgyhogy a kulcs az, hogy a szintetikus alapanyagokat és a natúr kivonatot úgy tudd összekeverni, hogy létrejöjjön a várt eredmény. Viszont vannak például különféle rózsák: bulgáriai rózsa, van a rose absolute, attól függ, milyen a kivonat és milyen árnyalatokat szeretnénk elérni vele a saját parfümünkben.

 

Akkor úgy kell elképzelni, hogy egy jázminból vagy egy tubarózsából nem mindegy, hogy olajban vagy vízben készítesz kivonatot.

Persze, hogy nem mindegy! Ez a tudás hozzásegít ahhoz, hogy mit szeretnék én kihozni majd a végén, amikor egy parfümöt akarok létrehozni. Nem mindegy, hogy a rózsának az édes-mézes illatát szeretném előhozni, vagy boost-olni, kiemelni, esetleg inkább a könnyed, vizesebb, frissebb oldalát. Mert akkor nem használjuk az absolute-öt, de használjuk az huile d’essence-et, az olaj egy részét. Úgyhogy játszani kell, ez a lényeg. És merni kell játszani, mert nem mindenkinek van mersze – még én is úgy érzem, hogy hiányzik belőlem ez a nagy merészség, hogy piacra tegyem, amit készítek.

 

Többször is elgondolkodtam ezen, hogy miként lehet kihozni egy parfümben azt, hogy vizes illata legyen. Érdekes ez a dolog – van például ez a sokak által ismert parfümös oldal, a Fragrantica. Itt fel szokták tüntetni, hogy egy parfümnek mik a fejjegyei, szívjegyei és alapjegyei. Itt szokott szerepelni, hogy „aquatic” vagy „green notes”. Ti gyakorlatilag molekulákat társíttok ezekhez a megnevezésekhez?

Igen! Viszont az interneten sose fogunk találni teljes leírásokat, csak parfümőr körökben fogsz hallani olyan leírásokat, amelyek tényleg feltüntetik, hogy mi található az illatban. Ami az interneten látható, az, hogy vizes fejjegy, abban az áll, hogy a háttérben egy szintetikus molekulát használunk, mint például a Calone. Ez egy szintetikus alapanyag, ami ezt a sós óceánvizet árnyalja, amikor megszagolod, és többféle szintetikus kombinációt lehet készíteni. Attól függ, hogy milyen vizet akarsz kihozni: óceánvizet, vagy egy ilyen „zöld” fajta vizet, ami az édesvíz. Az Iso E Super molekula pedig a fás illatokat hozza elő.

 

Ezeknek a szintetikus molekuláknak egy részét egyébként azért hozták létre, hogy mérsékeljék a bizonyos természetes alapanyagoknak a kitermelését – például a ritka szantálfáét?

Ezért is. Nagyon sokan félnek ettől a szintetikus szótól, mert azt hiszik, hogy nem jó, pedig nagyon jó, mert a natúr kivonatokban igen sok olyan molekula van, ami allergén, vagy árt a szervezetnek, de mi azért, mert azt mondjuk, hogy természetes, azt hisszük, hogy jó. Viszont ezek csak szimpla molekulák, és lehet, hogy megtalálhatóak a természetben, de nekünk csak pont az a molekula kell, ami az illatot adja. Szóval azért is készítjük ezeket, hogy ne használjunk annyi natúr alapanyagot, de közben hozzásegít az alkotáshoz is, mert ki lehet velük hangsúlyozni azokat az elemeket, amit a kreációban el szeretnénk érni.

Vegyünk például egy virágot: hozzáadsz egy olyan molekulát, aminek az a neve, hogy SIS3 hexenol, ennek vágott fű illata van. Nagyon-nagyon picit adunk hozzá, így azt az érzést adjuk át a vásárlónak, hogy egy természetes virágot szagol. A frissességet hangsúlyozzuk.

 

Tulajdonképpen mennyire ártalmasak vagy allergének az illatanyagok? Van-e valami következménye, ha sok parfümöt viselünk?

Most abban a világban élünk, ahol mindenki figyel arra, hogy mit használ, és ez a szabályozás fokozottan jelen van mindenben. Az új szabályok miatt nagyon sok illat változik jelenleg. Ha nem is vesszük észre, még a samponokban, a krémekben is változnak az illatok azért, mert leállították bizonyos molekulák gyártását, mert allergének. Nos, ez nekünk rossz is meg jó is. Azért rossz, mert a parfümőr palettája csökken, ahhoz képest, hogy milyen volt azelőtt. Például az állati alapanyagokat most már nem használjuk az állatvédelem miatt. Viszont jó is, mert nagyon sok találmány van, új alapanyagok, sokan próbálkoznak újabb verziókkal előhozakodni, hogy jó parfümöket készítsenek.

 

Az ámbráscetből meg a cibetmacskából származó illatanyagokat újraalkotjátok szintetikusan.

Persze, azoknak már rég megvan a szintetikus molekulája, és csakis azt használjuk, mert nem lehet manapság ezeket a természetes anyagokat használni. Még a méhektől származó méhviaszkivonatot se lehet. Érdekes időket élünk most, mert a világ változik. S miért mondom, hogy jó is? Azért, mert új dolgokat csinálunk más szempontból, és a változás sose rossz.

 

Az előbb említetted, hogy kevés helyen lehet megtalálni azt, hogy valójában egy megnevezés mögött mi van. Egy nagyon lelkes parfümkedvelő megtanulhatja magától felismerni az illatokat, amennyire tudja. Mi helyzet a különbségtétellel: vannak a niche parfümök, a designer márkák, a hozzáférhető drogériás illatok, és vannak a klónok és replikák, amelyek hol jól, hol rosszul rekreálják az eredetit. Az emberek nem mindig szeretnek kidobni több száz lejt, vagy több száz eurót egy dizájner üvegcséért…

Ez nagyon jó és tág kérdés… Hogy az első pontra rávilágítsak: a Z generáció született digitális és minden értékre felfigyel, autodidakta, ami azt jelenti, hogy mindent elolvasnak, mindenről tudnak mindent. Több pénzt is keresnek és érdekesebb dolgokra felfigyelnek, mint az ezredfordulósok. Nagyon sok parfümöt használnak – ezzel csak azt akarom mondani, hogy tudatosabban vásárolnak, a greenwashing sem megy már olyan könnyen.

Érdekes módon a klónok viszont működnek, mert nem drágák – és miért nem azok? Mert nem biztos, hogy ugyanazok az alapanyagok találhatók bennük. Itt van például a népszerű Baccarat Rouge 540 nevű parfüm, az igaziban nagyon értékes illatok vannak, körülbelül 40 alapanyag, ami megadja az illat árnyalatait, a komplexitását. A klón megtartja az illat „gerincét”, a fontosabb, felismerhető elemeket belőle, és így adja el olcsóbban. Lehet, hogy 40 alapanyagból csak 20 marad benne, de a hétköznapi ember nem érzi az árnyalatokat és elég neki, jónak tartja így is. Az ilyen jellegű részleteket a szakemberek hamar felismerik. A minőség nem ugyanaz, ezért az alacsony ár – de be kell vallanom, hogy volt, amikor elég jó másolatokat szagoltam én is. Néha előfordul, hogy egy formula kikerül egy cég kezéből és akkor könnyű újraalkotni.

A klónokról jut eszembe, hogy 2019-ben talán, amikor ott voltam Párizsban, akkor bementem egy üzletbe, a Maison Francis Kurkdijan Rue de Saint Honoré utcai üzletébe, és megszagoltam akkor a Baccarat Rouge 540 -et, ami több mint 300 euróba kerül. Persze nagyon megtetszett nekem is anno, senki nem ismerte akkoriban. Vágytam arra, hogy megvásároljam, viszont nem sokkal később jött az arab illattrend – az arabok elkezdtek parfümöket készíteni. Nagyon sokan elmentek Dubaiba, megvásárolták ezeket a parfümöket, és elhozták Európába. Noha nem most kezdődött, de a nagy boom nagyjából 2022 óta van. Mindenki a Baccarat Rouge 540 miatt ráment erre az oud (agarfából kivont illatanyag – a szerk.) alapanyagra, és az arab stílusú parfümökre. Európában ez teljesen megváltoztatta a parfümipart, mert mi is elkezdtünk felfigyelni arra, hogy erős parfümökre van igény. Az arabok olyan parfümökkel jöttek, amelyek nagyon erősek, de olcsóbbak, elixírként adják el őket – jóval erősebbek, mint például az, amit a Dior vagy a Chanel ad el.

 

Az angol kölnivizekhez képest rettenetes nagy terjedési erejük (sillage) van.

Az angolok emellett semmik, persze. És az az igazság, hogy ez a trend elérte a nagy parfümházakat is, és mindenki próbál olyan parfümöket létrehozni, amelyek legalább ilyen erősek és felérnek ezekhez az elvárásokhoz, hiszen a vásárló is megváltoztatta a szempontját. A Z generáció ezekre a parfümökre „ugrik fel”: itt vagyok, megjöttem, érzed, hogy megérkeztem? Óriási, erős sillage-ú illatokat szeretnének az emberek.

 

Az előbb említetted Francis Kurkdjiant, ő örmény származású parfümkészítő. Vannak még híres parfümkészítők, mint mondjuk Quentin Bisch, Dominique Ropion vagy Jo Malone – ők nem csak egy parfümháznak dolgoznak, de mégis „szerzői” parfümöket készítenek. Ez is olyan, mint a szerzői film, a rendezőről ismert.

Kevesen értik igazából, hogy mit jelent a kreáció, a parfümalkotás. Kevés az a brand, amelynek saját parfümőrje van, ezek például designer márkák: Hermès – Christine Nagel, Chanel – Jacques Polge, Dior – Francis Kurkdjian, Guerlain – Thierry Wasser, Cartier – Mathilde Laurent. Minden más márkánál a parfümházak parfümőrei készítik az illatokat, és bárki lehet mögöttük, sőt, egy illat mögött 2-3 ember is állhat.

A legnagyobb házak a Givaudan, Firmenich, Symrise, Mane, Robertet, Takasago, legtöbbször hozzájuk fordulnak a brandek, ha egy új illatot szeretnének. Ezért nem szeretnék én parfümőr lenni, mert kevés az a helyzet, amikor szabadon alkothatsz meg illatokat – minden alkalommal megmondják, mit kell csinálnod, ha tetszik, ha nem. Nem úgy van, mint régen, hogy a parfümőr leült és azt kreálta, amit elképzelt.

Most nagyon sok a limit, a szabályozás, minden márkának saját elvárásai vannak, igazodni kell az elképzeléshez és gyorsan kell megoldani. Nem annyira kreatív, mint gondolnánk. Közbe-közbe akadnak olyan projektek, ahol lehet kreatívnak lenni. Ezért szeretek én fragrance evaluator lenni, mert ez kreatívabb: én mondom meg, hogy mit készítsen, merre menjen, hogy fejlessze.

Persze vannak híres orrok, de amikor megveszel egy parfümöt egy parfümboltban, akkor nem tudod pontosan, hogy ki a parfümőr, aki az illat mögött áll. Minden brand – vegyük például a Chloét – ha akar készíttetni egy új parfümöt, és 2025-ben akarja piacra dobni, akkor felvázol egy konceptet, a Chloé marketing osztálya felkutatja, hogy mi a trend. Utána elküld – mi úgy nevezzük, hogy brief – egy dokumentumot, amibe beleírja, hogy mit szeretne a perfümőrtől. Ők viszont különféle parfümházaknak dolgoznak, és a Chloé egy különálló brand, ami elküldi az elképzelését két-három parfümháznak. Itt az egyik parfümőr átveszi ezt a kérést és feldolgozza, de a másik házban is ugyanazon a parfümön dolgozik egy másik parfümőr. A végén a brand választja ki a neki megfelelőt, ez pedig kikerül a piacra. Hangsúlyoznám, hogy ugyanezek a parfümőrök dolgoznak az olyan illatokon is, amelyek aztán samponokba vagy krémekbe kerülnek.

 

Vagy légfrissítőbe, szobaparfümbe, gyertyába.

Mindenbe. Amiben van illat, azt a parfümőr csinálja ezekből a parfümházakból. Ugyanaz a parfümőr, aki a nagy márkáknak készít illatokat, készítheti, mondjuk a Zara parfümöket is. A Zarában megtalálod az összes nagy illatot, megveszed „két lejért”, ami rendben van. Ott van a Baccarat Rouge 540 variánsa is – nekem is megvan a variánsom, csak én nem használhatok parfümöket, mert a munkahelyemen nem fújhatom be magam. Nagyon sokat kell szagolgatnom, de megvan az én kollekciómban is, mert egy jó másolat.

 

Ha már erről beszélünk, akkor mennyi parfümöd van otthon? Milyen a személyes kollekciód és hol viseled őket?

Hú, hát van vagy negyven (nevet). Ez nagyon szomorú, hogy nem viselhetek parfümöket – mert amúgy szeretem viselni őket, és például, amikor reggel felöltözöm, akkor úgy érzem, mintha nem lennék teljes parfüm nélkül, és nem érzem olyan jól magam, mint amikor parfümöt használok. De sajnos nem használhatom a munkahelyemen az illataimat, mert itt egész nap szagolnom kell, és nem szabad zavarnom a kolléganőimet sem, de a saját szaglásomat sem zavarhatom meg.

 

Hát igen, az orrod az számodra munkaeszköz.

Igen, kell vigyáznom rá, sőt, meghűlésekre, mindenre kell figyelnem, úgyhogy ez nagyon fontos. Olyan, mint a DJ-knek a fülük. Volt egy ismert DJ barátom Csíkszeredából, mindig csodálkoztam, miért vigyáz úgy a fülére – mindig téli fülvédőt hordott. Most már rájöttem. Viszont otthon és hétvégén használom a parfümjeimet, de akkor úgy, hogy vagy hatot felteszek magamra.

 

Hogy fogyjon (nevetünk).

Hogy fogyjon, mert azokat se jó tartani évekig amúgy.

 

Mennyi ideig érdemes egy parfümöt tartani?

Hát mondanám azt, hogy egy évig, de ha mégis valaki nagyon keveset használ, akkor kettő, de annál többet nem ajánlom. Öt évig eláll, de annak már igazából – mondom én – nincs ugyanolyan illata öt év után. A parfüm változik fény, meleg hatására, és a hétköznapi ember, akinek a szaglása nem annyira kidolgozott, nem érzi, de szakértőkként ezt mi megérezzük. Nekem ez is amúgy a munkám része, hogy szagoljam meg őket négy hónap után, hat hónap után, hogy megállapítsam, mennyire képes átvészelni a hipermelegeket például. A lényeg, hogy stabil parfümök kerüljenek a piacra.

 

Mit dolgozol jelenleg?

A jelenlegi munkám gyönyörű része a parfümmunkának, azért, mert én vezetem a projektet. Az azt jelenti, hogy egy brandnek dolgozom, és én írom meg azt a briefet, amit meséltem az előbb. Én döntöm el a végén, hogy milyen lesz a termék, milyen irányba haladjon. Miközben a parfümőr dolgozik az illaton egy magadott időkereten belül, akkor én például ilyesmiket mondok neki, hogy most itt azt szeretném, hogy egy kicsit jobban kifejleszd a laktonikus részeket, vagy most azt akarom, hogy a citrusos részét stb. Ő pedig hallgat rám és továbbfejleszti az illatot, amíg eljön az a pillanat, ahol én eldöntöm, hogy melyik a legtökéletesebb verzió és talál a termékkel.

 

Ezt a trendek, az intuíciód és tudásod alapján teszed meg?

Igen. Hát először is az a fontos, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazt az iskolát végeztük, és el tudjam neki magyarázni, hogy mit csökkentsen, mit tegyen rá, mit vegyen ki. Másodsorban az orrom nagyon fontos. Át kell tudni érezni nemcsak a szimpla illatot, hanem bele kell tudni látni az illat mélységébe, ehhez pedig nagyon jó orr kell – ahhoz, hogy a teljességét, az alsóbb, absztraktabb részeit is átérezd az illatban. Ezenkívül projektet is kell tudni vezetni, ismerni kell a márkát, a marketinget, a piacot. Minden nap tanulok, kapok bemutatókat, trendismertetőket, irányokat.

 

Na, ez egy jó kérdés: mi a trend?

Több is van: most nagyvonalakban a Z generáció a trend. A legfontosabb része a munkánknak, hogy elérjük az új fiatalokat is, olyan illatokat készítsünk, hogy a digitális világ fiataljainak is szóljanak.  korábbi generációkhoz képest ez a következő generáció rendkívül képlékeny jellemzőkkel rendelkezik. Nagyon fontos nekik, hogy mit használnak, több parfümöt is vesznek, nemcsak egyet, erős parfümökhöz vannak hozzászokva, nagyon figyelnek arra, hogy ilyen gyerekkori emlékekhez kapcsolódjanak. Visszajött nagyon ez a gourmand vonal, a nagyon édes, nagyon erős illatok, minden, ami hozzákötődik mondjuk a Coca Colához, a Starbucks Caféhoz, süteményekhez.

 

Neked személyesen erről mi a véleményed? Szereted ezt gourmand vonalat?

Hát, mint szakértő nem mondhatom azt, hogy nem szeretek valamit, mert dolgoznom kell. Ha privátban kérded, akkor nem szeretem. Én ezredfordulós vagyok (millenniál – a szerk.) és nem ugyanezek az elképzeléseim. De amikor dolgozom, akkor nem létezik olyan, hogy rossz illat. A trendek között még ott vannak a hangulatstimuláló parfümök – nagyon színes üvegek, hatnak az érzékekre, vizuális és olfaktív egyszerre. Aztán vannak a mesterséges intelligencia-alapú illatok, ezek most nagyon bejönnek.

 

Az milyen?

Hát az olyan, hogy a konceptet, az irányokat betáplálták a ChatGPT-be vagy ehhez hasonlóba, és annak alapján visszaadott pár ötletet. Már van is olyan dezodor meg ilyesmik, ami így készült. Alapjáraton játszunk az AI-val, és annak segítségével hozunk létre valamit. A parfümőr kap képeket, leírásokat az AI-tól és azok alapján készít új illatokat. Ez amúgy nagyon érdekes.

 

Gyakorlatilag a képek alapján ő felismer egy hangulatot, és a hangulathoz társít illatanyagokat.

Igen, igen, pontosan. Most ez is nagy trend.

 

Ez mennyire veszi el a ti munkátokat? Kiegészíti?

Kiegészíti jelenleg. Aztán persze félnek a műorroktól, meg attól, hogy mi lesz később. Nagyrészt még segít, de a gépekben már olyan dolgok vannak, hogy megnyomsz két gombot, és összekever neked egy tökéletes illatot, mert minden ott van a gépben, és az AI képes arra, hogy összekombinálja őket. Egy másik trend viszont ez a „bőrfeeling”.

 

A természetes bőr illatának kisugárzása.

Igen, ez egy ilyen komfortzóna, ez a „ne legyél se túl illatos, de legyen jó illatod”. Na meg aztán visszamentünk a régi olfaktív leírásokhoz, és az ilyen erős pacsulis, extravagáns illatokat – legalábbis Európában – nagyon szeretik ezek a fiatalok. Érdekes, hogy a mostani fiatalok a régi Chanel nr.5-öt is használják most.

Otthonról viszont nem tudok mesélni semmit. Nemrég hazamentem, csak egy rövid időre, és nagyon erős arab parfümöket éreztem a városban. Láttam egy üzletet ott Marosvásárhelyen is, de nem az én stílusom. Személy szerint nem venném meg őket, mert túl erősek, és félnék, hogy zavarom a környezetemet ilyen erős parfümökkel. Viszont mindenki használja, és azt akarja, hogy érződjön utána az illat, ami fullasztó lehet. Most már az se számít, ami régebb volt, hogy van nyári és téli parfüm, végül is olyan, mint a globális felmelegedés, hogy már nem számít, hogy nincsen nyár, tél, minden egyben van.

 

Pedig fullasztó tud lenni például egy vaníliás, karamelles, cukros illat egy 40 fokos melegben.

Hát, ha az emberek bírják… attól függ, mennyire. Személyől függ – nem érdemes ítélkezni, mert mindenkinek megvan a saját gyerekkori emléke, megvan a saját olfaktív memóriája. A legfontosabb – mindig azt mondtam – hogy te érezd jól magad a bőrödben, mert a parfüm azért van, hogy tegyen hozzád valami pluszt, az öltözetedhez, a stílusodhoz, kiegészítsen. Ezért ezt a Baccarat Rouge 540-őrületet sem értem. Ha megkérdeznék tíz embert, ebből többen azt mondanák, hogy nem azért veszik meg, mert szeretik, hanem azért, mert trendi. Ők sem jönnek rá, hogy igazából nem talál hozzájuk, vagy nem a legjobb nekik, de mégis megvásárolják, mert divatos. Viszont a parfümöt nem a trend miatt kell venni, hanem azért, hogy neked adja meg az érzést, hogy kicsit jobb vagy önmagadnál általa, jó érzés viselni, feldobja a napodat, netán segít átvészelni egy olyan napot, ahol olyan emberek közt vagy, akiket nem kedvelsz épp, megnyugtat stb.

 

A trendeknél említetted, hogy mindegy már, milyen évszak van. Ez elég érzékeny téma, de úgy tűnik, hogy több lett az uniszex parfüm. A parfümiskolákban tanítják-e, hogy milyen a férfi parfüm vagy női parfüm, vagy ez teljesen szubjektív és szokásalapú?

Hát, anno tanították ezt, igen. Ez viszont nem most kezdődött, végül is nem most kezdődött ez, mert a CK One (a Calvin Klein ikonikus uniszex illata – a szerk.) volt az első 1994-ben, Alberto Morillas csinálta, és ez volt az első uniszex illat. Akkoriban ez hozzáidomult a feminista trendekhez – az illatokban is egyenlőek akarunk lenni, a nők is erősek akarnak lenni, és akkor uniszex parfümöket kezdtek el gyártani, de most már nem a legnagyobb trend. Ez volt az elmúlt években, most már pedig az a trend, hogy mindent használunk, de már nem írjuk azt ki, hogy uniszex, mert normálissá vált. Főleg a niche-ben nem létezik olyan, hogy férfi vagy női parfüm. A niche parfüméria mindenkinek van, ami tetszik, azt használod.

 

Ki sincs írva?

Nincs. Ez általános. Európában ez az LGBTQ gondolataival is kiegészül. Láttam egy ilyen bemutatóban, hogy például vannak olyan fiatalok ma, akik egyik nap férfinek érzik magukat, két nap múlva nőnek, három nap múlva pedig azt nem tudják eldönteni, hogy milyenek, és akkor semlegesek.

 

Genderqueer.

Ezeknek a fiataloknak próbálnak olyan parfümöket készíteni, amiknek nincsen nemük, hanem mindenkire rátalál, és ezért meséltem azt, hogy az érzésekre és a hangulatra összpontosítunk és arra figyelünk, az érzelmekre, az érzelmi stimulációra. Csak a mainstream parfümériában használják még a női vagy férfi – hogy például ott van a Miss Dior, ami megy a nőknek, a Dior Sauvage meg a férfiaknak. Az a fő, hogy te érezd jól magad, neked növelje az önbizalmad, a te memóriád stimulálja, a te érzéseid fokozza.

 

Mennyire valósak ezek a reklámok például olyan parfümökről, amelyek feromonokat tartalmaznak? Lehet feromonokat rekreálni, vagy ez egy kicsit elrugaszkodott?

Nem nagyon lehet. Legalábbis az iskolában az egyik tanárom mondta, aki még anno a Thierry Mugler Alien nevű ikonikus parfümjén dolgozott.

 

Ilyen hírességek tanítottak?

Igen. És az tényleg ikonikus illat. Az, amikor kijött, azt mondták róla előtte, hogy nem fog sikerülni és mindenki utálni fogja, mégis sikerült. Olyan parfüm volt, ami szokatlan volt, de aztán nagy bumm lett. Visszatérve: vannak olyan alapanyagok, amelyekre azt mondják és mondták a történelem során, hogy afrodiziákum. Az ilyen afrodiziákum növények kivonatai, ha belekerülnek egy parfümbe, akkor talán stimulálják a hormontermelést. De sima feromon nincsen, amit bele lehetne tenni.  Próbálkoznak, kokettálnak ezzel az ötlettel, de ha valami ilyesmit látsz kiírva, az nem hihető. Annyi ebből a hihető, hogy egyes növényeknek van afrodiziákum hatása, de ez tudomány, amiről mindenki hallott ősidők óta.

 

No, hát akkor így vegyünk egy mély levegőt, friss levegőt: hogyan „tisztítsuk” ki az orrunkat, a szaglásunkat? Az embereknek a parfümériákban kávébabot adnak több illat megszagolása után. Mit lehet még tenni – te hogyan semlegesíted a szaglásodat, vagy az orrodat?

Ez igazából egy mítosz, nem a kávé nem fogja elvenni, nem fogja semlegesíteni – de a kávé nagyon erős és elnyomja. Mi például nem használjuk ezt, és én olyankor, amikor parfümöket értékelek, akkor megszagolom a saját bőrömet. Ez a legjobb. A saját bőrömbe hosszasan beleszippantok, és tovább szagolok. Az átlagos ember nem tud túl sok illatot szagolni, mert egymásra csúsznak és a receptorok az orrban nem bírják. De rá lehet szoktatni sok stimulálással.

 

Van-e olyan illat, amit nem bírsz megszagolni, nem szeretsz vagy rosszul leszel tőle?

Nincs egy olyan, amit nem bírok. Ha parfümőr vagy, a rossz illatok se lehetnek túl rosszak. Sőt, a parfümériában egyes alapanyagok rossz illatúak, mert attól függ, hogy milyen koncentrációban adod hozzá a végleges parfüm formulájához, és pont attól akkor lesz jó illata.

Parfümőrként nem lehet azt mondani, hogy valamit nem szeretsz, mindent kell szeretni ahhoz, hogy megértsd az illatokat. Nem szoktam rosszul lenni semmitől, szerencsére, de vannak persze emberek, akik nagyon érzékenyek, és ez egy normális dolog. Ha megszagolnád a civet-et vagy az állati eredetű illatokat! Azok között van fekális is, amivel amúgy szeretek szórakozni, mert van egy pár ilyen illatom otthon, és amikor összegyűlünk barátokkal egy-egy vacsorára, akkor szeretem stimulálni az emberek orrát. Olyankor előveszek pár ilyen illatot, s az az első, amit bedobok: egy ilyen jó fekális civet illatot, s akkor mindenki ki van akadva. De azután persze osztogatom a jó illatokat is. (Nevetünk.)