// 2026. október 22., csütörtök // Elod

A korona, a másik korona, a karantén és mi

// HIRDETÉS

Amikor már-már a világ élére állt volna, Kína egy kegyetlen, kispolgári és antikommunista sorscsapásra, a koronavírusra ébredt. De mi köze ehhez Romániának? Hát, nem kevés.

Jelen szöveg a dw.com oldalán megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Kína épp a világgazdaság koronáját készült átvenni az amerikaiaktól, amikor megjárta. A lehengerlő termelés és kivitel tüzében legyártotta és exportálta a korona nevű vírust. Ha ezt importáljuk, a forralt pálinka már nem elég.

A kommunista Kína újabban, népe vírus általi megtizedelése közben úgy döntött, elhalasztja a nemzetinek is, népinek is nevezett kongresszusát, holott ennek semmi köze sincs sem a nép szerencsétlen tagjaihoz, akik százával halnak meg a rabszolgamunkával villámgyorsan felépített kórházakban naponta, sem a nemzethez, melyet karanténban tartanak és alaposabban megfigyelnek, mint a gázpalackot abban az időben, amikor nálunk a román nemzeti-kommunizmus uralkodott és a lopás volt a népi és nemzeti játék.

Azóta sok minden történt.

Megtörtént Kína felemelkedése a világ gazdasági és katonai hatalmainak Olümposza felé,

a maga látszólag maximálisan sikeres modelljével együtt, mely a leggyűlöletesebb rabszolgaságot ötvözi a bármilyen szociális védőhálótól szabad piaccal, valamint a kommunista megfigyelés és az orwelli agymosás totalitarizmusát egy olyan haveri kapitalizmussal, amelyhez képest a manchesterizmus maga Teréz anya.

De éppen amikor a fejére helyezhette volna a gazdasági mindenhatóság koronáját, Kína egy kegyetlen, nyilvánvalóan kispolgári és antikommunista sorscsapásra, a koronavírusra ébredt. És egy olyan mérleg terhével, mely a Covid-19 által generált tüdőgyulladásban megbetegedett – hivatalosan elismert – több tízezer emberből áll. Valószínűleg sohasem tudjuk meg pontosan, valójában hány beteget kell kezelnie, bár nem képes rá, és hány halottat kell elsiratnia, akiket sohasem tudunk majd megszámolni és civilizáltan eltemetni.

Ezzel szemben az biztos, hogy

a Nemzeti és Népi Kongresszus elhalasztása (a kulturális forradalom óta először)

nem fogja rábírni a pekingi potentátokat, hogy többé ne döngessék egyik lábukkal a sírban álló honfitársaik tüdőgyulladás által legyengített mellkasát, hogy a „harmónia” nevében a kínai totalitárius rezsim állítólagos „életerejét” és a „haldokló” liberális demokráciával szembeni feltételezett „felsőbbrendűségét” kürtöljék világgá.

Meddig tart majd a cirkusz? Ki tudja… Talán addig a napig, amikor a lábadozók nem fogják szabadságvággyal fertőzni a kínai kommunista gerontokráciát. Vagy hátba rúgásokkal átnevelő táborokba kergetik majd őket, melyeket, jaj, a disszidenseknek, a megalkudni nem akaró ujguroknak és önmaguk felgyújtásáig még el nem jutott renitens tibetieknek tartanak fenn. Vagy amíg Indiába szöknek.

Érintenek ezek bennünket? Nagyon is.

Nemcsak azért, mert a szabadság oszthatatlan. Hanem azért is, mert az idegenforgalom, a kereskedelem és a gazdaságok globalizálása Európába importálta a koronát, karanténba zárta a románokkal teli Észak-Olaszország jelentős részét. És mert folyamatosan csomagokat kapunk Kínából, mert a gazdaságok globalizáltak és hiány uralkodik, vagy fog uralkodni számos ágazatban. És mert lehet, vagy talán valószínű is, hogy a pandémiának nem lehet gátat szabni.

Ilyen körülmények között mit kívánhatunk magunknak? Találjuk ki a nyertes lottószámokat, hogy többé ne kelljen bejárnunk dolgozni? Egy királyi koronát? Egy nem halálos koronát? Azt, hogy ez a keserű kupa úgy haladjon el az ország mellett, hogy a románoknak ne kelljen fenékig üríteniük, tekintettel a gyatra román egészségügyi rendszerre, mely inkább az ősközösségre emlékeztet, mint egy modern és hatékony kórházakkal rendelkező jól teljesítő államra?

Egészséget kívánjunk magunknak, hiszen most tényleg mindenki tudja, hogy jobb ez minden másnál. És némi felvilágosítást, hogy ne higgyünk az ostobaságokban és ne fizessünk mi és a hozzánk közel állók az életünkkel azért, mert bevettük a vénasszonyos tanácsokat, az összeesküvés-elméleteket, az illúziókat, az előítéleteket és más hasonló ostobaságokat.

Számíthatunk arra, hogy a hatóságok megteszik a szükséges lépéseket?

Bízhatunk a határoknál, a minisztériumokban lévő hivatalosságokban, az orvosokban, a gyógyszerekben, a rendelőkben és a karanténokban? Attól függ, hol élünk. Egyes országokban hitelesen ki tudják majd védeni a pandémiát, iskolák bezárásával, a higiénia szigorú ellenőrzésével, az ivóvíz rendkívül alapos ellenőrzésével és az alapvető élelmiszerekkel való ellátás biztosításával.

Egy Romániához hasonló ország hivatalosságainak hatékonyságát illetően, a maga kórházaival, klinikáival és rendkívüli helyzetekért felelős főosztályával, valamint az összes nyilvánvaló, halálos balfogásával, nemcsak Colectiv óta, e részben működésképtelen, részben korrupt, részben elavult rendszer hatékonyságát illetően személy szerint én nem rendelkeznék Mucius Scaevola bátorságával, hogy tűzbe tegyem a kezem.

Annál inkább fontos lenne, ha mi magunk megtennénk egy sor megelőző lépést.

A betegségmegelőzés sokat segíthet abban, hogy megvédjük magunkat, családunkat, közösségeinket.

- Nem, sem a pálinka, sem a fokhagyma nem tesz immunissá e tüdőt megtámadó vírussal szemben, mely cseppfertőzéssel, belélegzéssel és érintés útján terjed és 14 napos a lappangási ideje.

- Nem minden maszk használ. A dohányzás nem véd meg.

- Az antibiotikumok nem használnak, mert – amennyiben nem vagyunk ellenállók velük szemben – a baktériumok ellen hatnak, nem a vírusok ellen.

- Nagyon hasznos elkerülni a zsúfolt helyeket, főleg akkor, ha idősek vagyunk, esetleg más betegségek vagy fertőzések gyengítették le az immunrendszerünket.

- Nagyon hasznos gyakran kezet mosni szappannal és fertőtlenítőszerrel, kerülve az arc, a száj, a szemek, az orr mosatlan kézzel érintését. Nagyon hasznos főleg étkezés előtt alaposan kezet mosni. És főleg azután, hogy tömegközlekedéssel utaztunk, kilincseket fogdostunk, a mellékhelyiségből, utazásról, olyan találkozókról tértünk vissza, ahol kezeket fogtunk meg.

- Tartsunk távolságot a lehetséges fertőzési gócoktól. Dragobete (román népszokás – a szerk.) alkalmából ne csókoljunk szájon minden részeg lányt. Vagy józant. Ha influenzásnak tűnnek. Vagy bármelyik szép vagy ronda, lázban égő legényt, miután az egyik karanténban lévő olasz városból jöttek haza.

- Nem tudom, mennyire veszélyesek a Kínából küldött csomagok. A Robert Koch Intézet úgy véli, hogy valószínűtlen az importált termékeken keresztüli fertőzés. Azt viszont biztos, hogy nem ennék és innék meg bármit, bármikor. És azt is tudom, hogy jobb félni, mint megijedni. A pánik pedig ugyanolyan rossz, mint a korona nevű veszély, melyen ezúttal is átsegít majd a józan óvatosság.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Nem hagyhatjuk szó nélkül! Nem is hagyjátok, drága barátaim!

Fall Sándor

Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.

Klánok és neamok 2026 Romániájában, ahol a középkor szele fúj a közintézményekben

Sánta Miriám

Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Főtér

Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van

Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.

A Tisza, az RMDSZ, az erdélyi magyarok és a Csillagok háborúja
Krónika

A Tisza, az RMDSZ, az erdélyi magyarok és a Csillagok háborúja

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.

Inkább németként meghalni Németországban, mint románként Romániában
Főtér

Inkább németként meghalni Németországban, mint románként Romániában

A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány
Székelyhon

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány

Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter
Krónika

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter

Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott
Székelyhon

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott

Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Nem hagyhatjuk szó nélkül! Nem is hagyjátok, drága barátaim!

Fall Sándor

Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.

Klánok és neamok 2026 Romániájában, ahol a középkor szele fúj a közintézményekben

Sánta Miriám

Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

// HIRDETÉS