A kolozsvári félkész Avram Iancu-szobor „rejtelmei”

Tulajdonképpen arról van szó, hogy a híres-hírhedt alkotás nem az a szobor, amelynek ott kellene állnia a Bocskai téren.

Hirdetés

Van Erdély fővárosában egy szobor, amely időről időre felkavarja az indulatokat. Építészek, vizuális művészek, polgárok mondják időnként, hogy oké, ha Avram Iancut szoborba kell önteni, hát öntsék, de legalább legyen esztétikus és illeszkedjék az épített környezetbe. Márpedig a híres-hírhedt kolozsvári Avram Iancu szobor nem is szép, nem is illeszkedik a térbe, ahol magasodik.

A városvezetés a maga részéről értelemszerűen nem minősíti az alkotás esztétikai kvalitásait, viszont újra meg újra sarkosan kijelenti: Avram Iancu nem megy sehova a Bocskai térről.

Fejezzük már be! Nem a cirkuszt, a szobrot!

Nemrég történt valami, aminek kapcsán ismét fókuszba került a sokat vitatott műalkotás. Az Avram Iancu Hazafias Művelődési Egyesület (ugyanaz, amely 1993-ban kezdeményezte a jelenlegi szobor elkészítését) nagyszabású népzenei gálát szervezett a kolozsvári diákművelődési házban november 13-án (Avram Iancu halálának 150. évfordulója alkalmából), ahol adományokat is gyűjtöttek, mégpedig a szobor befejezése céljából.

Sokan felkaphatják erre a fejüket: miért, hát nincs készen az a mű (függetlenül attól, hogy szép vagy csúf)? Hát, nincs. A szobor megalkotója, Ilie Berindei topánfalvi születésű, ám 1982 óta Svájcban élő szobrász elmondta, hogy anak idején nem úgy tervezte a szobrot, ahogy most kinéz. 1993-ban, amikor a szobrot felállították, egy részére egyszerűen nem volt pénz. Pedig az alkotás állami támogatásból és magánadományokból készült, ráadásul feltehető, hogy a város akkori polgármestere, a szélsőséges nacionalista Gheorghe Funar minden követ megmozgatott a szükséges összeg előkerítése érdekében. De nem ment, és ha nem ment, hát úgy döntöttek, felállítják a szoborrészletet, üsse kő, aztán majd lesz valahogy. Érdekes eljárás ez. Berindei úr arról nem beszél, miért egyezett bele az eleve csonka alkotás felállításába, ami azért nem fordul elő olyan gyakran. Persze, azt is tudjuk, hogy ha egy szobrot egyszer felállítanak, nehezen lehet később eltávolítani.

Na de mi hiányzik arról a fránya szoborról?

Először is, az alkotó szerint a mű nem egyszerűen Avram Iancu szobra, hanem egy szoborcsoport. (És ezzel elérkeztünk egy másik kérdéshez is: vajon milyen, messze földön híres kolozsvári szoborcsoporttal akartak versenyre kelni a hazafias kezdeményezők, nagyságban, magasságban és egyáltalán?) 1993-ban csak a rettenetesen magas talapzatra, Avram Iancu alakjára és a szobor tövénél álló havasi kürtös asszonyokra (ők a szimbolikus fényhozók, magyarázza a szobrász, elhozzák a fényt az elnyomott románságnak) volt pénz. Az eredeti tervekben viszont a szobor körül Avram Iancu hat vezérének alakja is helyet kapott. No, többek közt erre nem volt pénz.

Hirdetés

Egy másik érdekesség: Berindei mester elárulta, miért tartja Avram Iancu a kardját a háta mögött, illetve miért nyújtja előre a kezét. Ez a gesztus a békejobbnak felel meg. A szobrász arról is beszél, hogy eredetileg egy feliratot is tervezett a szoborcsoport tövébe, amely Avram Iancu gróf Simonffy József honvéd ezredessel folytatott levelezéséből származik (a gróf fontos szerepet játsott a románokkal folytatott békéltető tárgyalásokban), és így szól: „Ha egy Istent hisztek az égben és egy hazát a földön, tárgyaljatok velünk másképp, győződjetek meg arról, hogy köztünk a fegyverek sohasem dönthetnek.” Berindei szerint a felirat nélkül az Avram Iancu-alak békére utaló értelmezhetetlen.

A szobor köré egy virágokból kialakított keresztet is tervezett az alkotó, ez is hiányzik, hogy teljes legyen a kép.

Ez van: nemzeti tér félkész szimbólummal

Nos, egyelőre úgy tűnik, nem hogy eltávolítani, kiegészíteni próbálják a félkész szobrot. Hogy mi lesz belőle s mikor, nem tudni: nagy a csend azzal kapcsolatban, mennyi pénzt sikerült összekalapozni az említett gálán, a városvezetésnek feltehetőleg más prioritásai vannak, az idők (infláció, gazdasági válság, háború) pedig nem nagyon kedveznek egy ilyen típusú beruházásnak. Amíg tehát a fényhirdető havasi kürtös asszonyok be nem váltják ígéretüket, marad Kolozsvár román nemzeti központja úgy, ahogy van: egy félkész szoborcsoporttal. Szép, nem szép, mindegy is. Szomorú.

Hirdetés