A román fociklubok tulajdonosai sosem a türelmükről és a hosszú távú tervezési képességükről voltak híresek, úgyhogy Dan Petrescu három és fél éves (igaz, egy nyolc hónapos kínai kitérővel) kolozsvári munkássága kisebbfajta rekordnak számít.

Igaz, hozta az eredményeket:

mindhárom szezonjában megnyerte a bajnokságot, az Európa Ligában topligás csapatokat verve jutott el az egyenes kieséses szakaszba,

és a médiában is ő volt a klub arca.

Nagy arc volt, annyi szent. És méregdrága fizetése és igazolásai, de a jelek szerint megérte. Mert nyert és nyert és nyert. Nem szép focival, hanem okossal, türelmessel, jól megtervezettel. A gyakran sértődött hangú nyilatkozatai, dühöngései nem voltak szimpatikusak, de ez is része volt a stratégiájának: mourinhói módon terelte magára a figyelmet és ellenfelei gyűlöletét, így védve játékosait.

A tapasztalatot és a fegyelmet többre tartotta a tehetségnél. Nem a pályán győzték le, részben ő is a koronavírus áldozata,

amelyen maga is átesett a nyáron. Akkor a csapata nélküle is meg tudta nyerni a bajnokságot eldöntő meccseket Bukarestben és Craiován, ám a felborult program, a két egybefolyó szezon folyamatos terhelése felőrölte a CFR-t. Sérülések, koronavírus-fertőzések tizedelték az amúgy bő csapatot, ám októberig így sem voltak gondok: a csapat ismét bejutott az Európa Liga csoportkörébe és a bajnokságban is veretlen volt.

Novemberben viszont már semmi sem jött össze a CFR-nek: hat meccsen öt vereség, ebből négy hazai pályán. És ha a Rómától ki lehet kapni oda-vissza, a Medgyes (2-1), az UTA (1-0) és a Poli Iași (1-0) fellegvári sikereivel betelt a pohár a klubtulajdonos Neluțu Vargánál. Petrescu hiába panaszkodott a szűk keretre, mennie kellett.

Összesen 121 meccsen ült a kispadon (néha a lelátón az eltiltásai miatt), ennél több csak a stadion névadójának, Dr. Constantin Rădulescunak van a klub történelmében. Dan Petrescu úgy jött 2017-ben Kolozsvárra, hogy szinte senki sem örült neki a szurkolók körében. És úgy távozik, hogy szinte senki sem örül a leváltásának.