Koszovói focicsapat – részben a szerencsés sorsolásnak is – először jutott el egy európai kupasorozat csoportkörébe, és bemutatkozásnak rögtön kifogta egy olyan ország bajnokát, amely el sem ismeri Koszovó önállóságát.

A CFR pedig kifogott egy még Dan Petrescunál is nihilistább albán edzőt, Ilir Daja csapata ugyanis semmit nem akart, csak túlélni a meccset. Ehhez pedig a védők passzív labdajáratása volt az eszköz: az első félidőben Barcelonát idéző 70 százalékos labdabirtoklás mellett csak kétszer lőtt kapura a Ballkani.

A CFR sem sokkal többször, a kolozsváriak ugyanis vártak a hazaiak hibája, csakhogy egy olyan csapat, amely játszani sem akar, hibázni sem tud. Hibázott viszont a második félidő végén a feleslegesen lest reklamáló kolozsvári védelem, Thaci pedig belőtte a történelmi koszovói gólt.

A még nagyobb égéstől pedig csak Frasheri hazai kapus mentette meg a CFR-t, aki egy kétségbeesetten felívelt szabadrúgásnál a labda helyett saját védőjét ütötte el, felkínálva Yuri Matiasnak az üres kaput. A brazil védő gólja (Scuffet kapus gólpasszából!) azonban csak a szégyent kisebbíti, mert a zsinórban ötödik idegenbeli döntetlent komoly csapat nem teszi ki az ablakba.

A FCSB a második félidő közepéig vezetett Londonban, de a West Ham nem véletlenül a világ legjobb bajnokságában játszik: az angolok cseréi a végén felőrölték a bukaresti védelmét.