Felmerül a kérdés: mit értenek ők „demokrácia” alatt?

Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Nagyon érdekes figurák a (lehetőség szerint „liberális”) demokrácia lángoló hívei, akik viszont a legkisebb megértést, tiszteletet vagy türelmet sem tanúsítják a következők iránt:

a. a demokráciára jellemző döntéshozatali mechanizmusok és folyamatok;

b. a demokratikus folyamatok használatában érintett externáliák;

c. a demokratikus folyamatok és mechanizmusok végeredményei.

Addig a pontig demokraták, amíg

el kellene fogadniuk a demokráciára jellemző döntéshozatali mechanizmusokat és folyamatokat.

Addig a pontig demokraták, amíg el kellene fogadniuk a demokratikus folyamatok használatában érintett externáliákat.

Addig a pontig demokraták, amíg el kellene fogadniuk a demokratikus folyamatok és mechanizmusok végeredményeit.

Amúgy tökéletes demokraták.

Az a benyomás, hogy a propagandaközpont által előírt vonalat követő politikai jelenség kommentátorainak többsége, amikor „demokráciát” mond, akkor a normatív eszményük szintjén semmi mást NEM tart szem előtt, mint egy teljesen más, menedzserizmusnak nevezett rendszert (vagy annak episztokratikus-technokratikus-elitista árnyalatú formáját).

Nem ítélem el őket. Ez az ő döntésük és örömmel elemzem és értékelem azt vita keretében, velük együtt. De a vitához és egymás megértéséhez szükség van egy minimális koherenciára. Azért, hogy tudjuk, miről beszélünk.

Teljesen észbontó: lehetetlen tisztességes vitát folytatni mindaddig, amíg ők azt hazudják nekünk (vagy saját maguknak), hogy ők egy „demokráciának” nevezett valamit védelmeznek, vagy bármi közük lenne a demokrácia elveihez és értékeihez.

De azért felmerül bennem a kérdés, hogy mit jelent még számukra a demokrácia?

Miben különböznek az érveik a fasiszták vagy a kommunisták érveitől, akik a 30-as években a következők miatt bírálták a demokráciát:

a. a demokráciára jellemző döntéshozatali mechanizmusok és folyamatok;

b. a demokratikus folyamatok használatában érintett externáliák;

c. a demokratikus folyamatok és mechanizmusok végeredményei.

Nem azt akarom sugallni, hogy fasiszták vagy kommunisták.

Egyértelműen megmondtam: amennyire bármilyen doktrína artikulálható a gesztikulálásuk és grimaszaik mögött, ők Menedzseristák. De mégis: mi választja el a demokrácia és eredményei menedzserista bírálatát a demokrácia más álláspontokról történő bírálatától? Képesek vagyunk érveken alapuló vitára?