A ballal a jobbot

Jelen szöveg a Revista 22 oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A Dăncilă-kormány történelem. A Szociáldemokrata Párt (PSD) nem. Az indítvány lezajlását élőben figyelőket nem kerülhette el az izgalom. Görcsbe rándult arcok, feszültség és fenyegetőzések, melyek nemcsak a címzettek füléig jutottak el, de a nézőközönség is hallhatta őket, az utolsó percig tartó telefonhívogatások, mindezek egy késhegyen táncoló harc összetevői voltak. A derűlátó nyilatkozatok és várakozások dacára a golyók effektív megszámolásáig senki sem volt biztos abban, hogy az indítvány átmegy. Amúgy joggal. Ne feledjük, hogy bár 244 parlamenti képviselő szavazott rá (az elutasítók, elméletileg, a helyükön maradtak), 238 szavazattal ment át. Nehéz megmondani, mi lehetett annak a 6 parlamenti képviselőnek a fejében, akik úgy tettek, mintha támogatnák, de valójában érvénytelenítették a voksukat. Mindezt annak ellenére, hogy a frakcióvezetők effektív módon az urnák mellett álltak, hogy minden egyes szavazatot felügyeljenek.

Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel, de ugyanakkor annak is tudatában vannak mindnyájan, hogy a neheze még csak most kezdődik.

Az új kormány és az ő esélyei. A tárgyalások megkezdődtek és – előrelátható módon – a liberálisok vállalták a főszerepet, megpróbálva maximálisan ki- és felhasználni a kedvező lehetőséget. De nagyon nehéz lesz. Sőt, kockázatos. A PSD-t nem győzték le és bárki számára csüggesztő lenne az a tudat, hogy minden parlamenti lépése Pontától függ. A többi párt céljairól nem is beszélve. Az RMDSZ és a Népi Mozgalom Párt (PMP) támogatta az indítványt, de ennyi. Egyáltalán nincs semmilyen biztosíték arra, hogy feltétlenül támogatnának egy PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) kormányt. Ha pedig ezt feltételekhez fogják kötni, akkor kényes tárgyalások lesznek. Az USR–PLUS szövetség (Mentsétek meg Romániát Szövetség és Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Párt; de a két szervezet közül csak az USR-nek van parlamenti képviselete – a szerk.) már bejelentette a feltételeit, valójában a fő feltételét: előrehozott választás. Ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy az USR–PLUS stratégiája nem tartalmazza a jelenlegi kormányzati szerepvállalást, csak a kormány támogatását egy szigorúan meghatározott mandátum alapján.

Persze, mindent nézhetünk az „szerepvállalás bátorsága” versus a „részvétel gyávasága” szemüvegen keresztül.

Vagy a „nemzeti érdek” versus „választási számítás” szemüvegen keresztül. Vagy megítélhetjük a küszöbön álló elnökválasztás szemszögéből is. És felületesen nézve megállapítható, hogy nyilvánvalóvá kezd válni egy Dan Barna és Klaus Iohannis közötti összecsapás a második fordulóban. Vagyis a PNL és az USR-PLUS között. A két párt között, melyek most abban a helyzetben vannak, hogy így vagy úgy együtt kellene működniük a kormányzás érdekében.

Ha az azonnali tétek fontosak, akkor el tudjuk képzelni, mennyire fontosak a jövőbeliek. A helyhatósági és a parlamenti választás. Melyek sokkal fontosabbak az elnökválasztásnál, hiszen ezek biztosítják a hatalom alapját és szavatolják (vagy sem) egy kormányzat szilárdságát és azt, hogy a programja nem marad csak papíron. E szemszögből nézve mi a helyzet?

Az utóbbi években hagyománnyá vált, hogy nem a PSD és a jobboldali pártok között zajlanak a legintenzívebb csaták, hanem pont a jobboldali pártok között. Vagy, tágabban értelmezve, a PSD ellen harcolók között. Ironikus dolog azt látni, hogy bár a Nemzeti Megmentési Front (FSN) utódja képtelen a szavazok 35 százalékánál többet szerezni, legfeljebb csak kivételes esetekben,

továbbra is ez az a szervezet, mely vagy az abszolút hatalmat birtokolja, vagy megakaszt bármilyen alternatívát, ha ellenzékben marad.

Ebből az következik, hogy nem a PSD erős, hanem a vele szembeni ellenzék gyenge. És azért gyenge, mert megosztott. Az „egyesült ellenzék” egy absztrakt fogalom, amely nem bír ki semmilyen valódi próbát. Apropó, a kormány azért bukott meg, mert a PSD egyes parlamenti képviselői „elárulták”, hogy a szerencsétlen Dăncilă kifejezését használjam.

Ilyen körülmények között nem az az aggasztó, hogy az előrelátható PNL-s kormánynak kevés esélye van a jelenlegi parlamenti konfigurációban vagy az, hogy ki nyeri meg az elnökválasztást. Sokkal aggasztóbb, hogy a jobboldali szavazói réteg egyre széttöredezettebb és nehezebben mozgósítható. Ehhez az elnökválasztás is kétségtelenül hozzá fog járulni, amikor – mint mondtam – elsősorban a jobboldal jelöltjei fognak összecsapni. Ha ehhez a kormányzás nyomását is hozzávesszük, akkor elég bonyolult összképet kapunk. Miként fogja kezelni a helyzetet a két fő párt, a PNL és az USR-PLUS? Folytatják a kölcsönös támadásokat? Kimarad a kormányból az USR-PLUS, ahogy azt egyes vezetői tervezik, a PNL elkerülhetetlen megkopásának kihasználására várva és a kezüket dörzsölgetve, amikor majd a liberálisoknak meg kell tenniük az őket kompromittáló engedményeket? Vállalni akarják majd a liberálisok az előrehozott választás kockázatait, ahogy azt az USR-PLUS követeli tőlük? Talán.

Talán végre felfogják, hogy nem az elégedettség a fő cél, hogy legyőzzék a PSD-t a tévében és megtalálják a közvéleménynek kedves mondatokat, vagy a címoldalra alkalmas kifejezéseket. Talán felfogják, hogy

a PSD-t nem lehet a talajszintű kapcsolatai elvágása nélkül legyőzni.

Csak a helyhatósági és a parlamenti választáson lehet legyőzni. Ezek nélkül nincs győzelem. És ezt a győzelmet nagyon nehéz lesz elérni, a jobboldali választók mozgósítása nélkül pedig éppenséggel lehetetlen.

Ha nem fogják fel, akkor egy újabb alkalmat fogunk elkönyvelni, amikor az ellenzék ballal rúgta ki maga alól a jobbot.