Ősszel szokás számba venni az… osztálypénzt

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Szeptember van és már két hete elkezdődött az iskola. Ami azzal jár együtt, hogy az iskolák többségében már lezajlottak a klasszikus szülői értekezletek, ahol az iskolaalaphoz/osztályalaphoz/őrzési alaphoz vagy más kiadásokhoz való hozzájárulás volt a fő téma, amellyel a szülőknek ki kell pótolniuk az oktatási egység hiányosságait.

A legtöbb tanár, szülő és diák tudja, hogy az oktatás ingyenes,

az informális hozzájárulások beszedése pedig csak az alulfinanszírozást és a hatóságok közömbösségét hivatott elfedni.

De a szülők – ennek ellenére – elfogadják ezt és a saját zsebükből fizetik ki a bútorzat, a redőnyök lecserélését, az osztályterem tatarozását vagy a tanórákhoz szükséges anyagok (tábla, térképek, atlaszok, kréta/jelölők és hasonlók) beszerzését. Sokan még a közös helyiségek felújításáért vagy felszereléséért is fizetnek: folyosók, laboratóriumok, könyvtár vagy akár még az őrzés biztosításáért is. Miért? Pszichológiai szempontból egy szülő bármilyen szükséges erőfeszítésre hajlandó lesz, hogy minőségi oktatást biztosítson a gyermekének. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kétszer fizeti meg az állami oktatási rendszerhez való hozzájutást.

Mert végső soron az osztályalap és a hasonlók nem mások, mint az iskolai tevékenységet már amúgy is megfizetőre kivetett második adók.

A diákok, szülők és bármely másik polgár már befizette a hozzájárulást, hogy az állami oktatási rendszer minőségi oktatáshoz való hozzáférést biztosítson minden gyermeknek. Hogyan? Egyszerű, a helyi és az állami költségvetésnek befizetett adók és járulékok formájában. Minden alkalommal, amikor boltba megyünk és fizetünk bármiért, amire áfát (általános forgalmi adót) vetettek ki, ennek egy része oktatási célt szolgál.

Mindaddig, amíg a szülők hajlandók lesznek befizetni ezeket az informális, kéz alatt beszedett összegeket, az oktatás finanszírozása nem fog nőni, sem a helyi, sem a központi hatóságok részéről. Miért? Mert ördögi körben állunk: mindaddig, amíg a szülők kipótolják a hiányos finanszírozást, a döntéshozók nem tanúsítanak majd túl nagy érdeklődést e „nemzeti elsődlegességű” terület iránt, ahogy az oktatást mindenki nevezi. Az a szomorú, hogy

a minőségi oktatáshoz nem megfelelő és elégtelen finanszírozás miatt a szülőknek mindig a zsebükbe kell majd nyúlniuk.

Itt tartunk most. És választanunk kell, a diákoknak és a szülőknek is. Felelősséget várunk el azoktól, akik a golyóstollat tartják a kezükben vagy csak toldozgatjuk a dolgokat, mindenki a saját darabkáját? A második változathoz elég továbbra is azt tennünk, amit eddig. De ha változást akarunk, akkor állást kell foglalnunk és nemet kell mondanunk az iskolák alulfinanszírozásának, a közömbösségnek és a rossz vezetésnek. Követeljük az igazgatótól, hogy az informális összegek beszedésének támogatása/elfogadása helyett készítsen egy igényreferátumot a polgármesteri hivatalnak, közös – diák, szülők, tanárok, igazgató – akcióval követeljük az iskola költségvetésének megnövelését a helyi hatóságoktól. Talajszinten kezdődik a változás és mindnyájunk hozzáállásától függ, hogy továbbra is fennmarad-e ez a kór, vagy sem.

Ha további részleteket akarnak megtudni arról, mit tehetnek, áttanulmányozhatják a Tiszta Iskola Útmutatója összefoglalóját.