Harci zaj verte fel kedden a Bánság fővárosának csendjét. Mintha csak Ahmed pasa törökjei tértek volna vissza, hogy elegáns gesztussal visszavágót ajánljanak Losonci István várkapitány uramnak.

De nem. Mindössze arról volt szó, hogy egy vidám bukaresti turistacsapat időzött picit a városban, útban Arad felé. Persze, nem tájképfotósok, sem utószezonos nyaralók. Hanem a bukaresti Dinamo focicsapatának ultraszurkolói, akik azért indultak el Arad felé, hogy kedvenceiknek szurkoljanak az aradi UTA elleni mérkőzésen.

Ezzel ugye, nincs semmi baj, mert Temesvár nem Arad. Viszont (hogy kinek a pechére, nem is tudjuk hirtelen) sétálgatás közben egyszer csak nini, azt látták, hogy a szembejövők nem egyszerű temesvári polgárok, hanem a helyi focicsapat szurkolói.

Nosza, frátyé, kaszára, kapára! Hopp, nincs kasza, se kapa. Na nem baj, van helyette zászlórúd, bot, no meg a környező teraszok székei. Ki-ki felkapta, ami a keze ügyébe esett, aztán üsd, vágd, nem apád! Na, ez a harci zaj verte fel a Bánság fővárosának csendjét.

Tekintettel arra, hogy a bukaresti „turisták” sokkal többen voltak, mint a helyi erők, tetszik, nem tetszik, rendesen elpáholták őket. Mint annak idején Ahmed pasa serege Losonczi uramékat. Na de, ellentétben a XVI. századdal, manapság van olyan, hogy rendőrség. És a rendőrség ezúttal tette a dolgát: szépen odament, lefegyverezte a két sereget és vagy 26 hőst bekísért a kapitányságra.

Hát így. Nincs itt semmi látnivaló. Egy átlagos kedd a Bánság fővárosában. Amikor a főváros hősei ellátogatnak oda. De azért nézzük meg a küzdelmet, mert beleadtak apait-anyait: