Hanem például a kolozsváriaknak is, hiszen onnan jön a város ivóvize.

Arról már írtunk korábban, hogy civilek indítottak petíciót a víztározón történő motorcsónakozás és vízi robogózás ellen, hiszen ezzel gyakorlatilag a kincses város ivóvizét szennyezik. A prefektúra ennek nyomán be is jelentette, hogy szigorúan megbünteti mindazokat, akik engedély nélkül építettek hajóhidakat a tó körül, azonban – ahogy ez lenni szokott – természetesen ez csak a jéghegy csúcsa.

A Szamos-Tisza Vízgyűjtőmedence Gondnoksága (ABAST) szerint a tó vizének minősége egyetlen év alatt egy kategóriával romlott, azaz a fogyasztásra alkalmas kategóriából, amelybe 2014–2017 között tartozott,

2018-ban átkerült a fogyasztásra mérsékelten alkalmas kategóriába.

A probléma viszont nem pusztán abból adódik, hogy a víztározót 2008-ban hajózhatóvá tették, és azóta a milliomoscsemeték le-fel furikáznak rajta a motorcsónakjaikkal, hanem abból is, hogy a környéken az utóbbi időben rengeteg hétvégi ház és mindenféle villa épült, ezek emésztőgödreiből pedig beszivárognak dolgok a vízbe. Sőt van, ahol egyszerűen a tóba csatornázták be a szennyvizet, így nem meglepő, hogy

a víz szervesanyag-tartalma a belé ömlő fekália miatt jelentősen megemelkedett.

Persze ez nem azt jelenti, hogy megnyitom otthon a csapot, és kipottyan belőle a jó öreg Kula bá, viszont jóval drágább lesz így az ivóvíz megtisztítása, amit mi is megérzünk majd a zsebünkön.

A hivatalos szervek természetesen egymásra mutogatnak, és egyelőre senki nem tesz semmit, ahogy ez nálunk lenni szokott. Már csak azért sem, mert komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy senki ne tegyen semmit. A kolozsvári környezetvédelmi hatóság – amelyet jelenleg Valentin Suciu, Lucia Suciu kajántói polgármester asszony férje vezet – például az utóbbi öt évben mindössze két ellenőrzést végzett a Meleg-Szamos felduzzasztásával létrehozott tónál, és hát nem fogják kitalálni, de

mindet a legnagyobb rendben találtak.

És dolgok.

Szóval megy a mutyizás, a vizünk meg egyre tartalmasabb.

Szar ügy.