A kannibálok és a professzor
Az európai ember kicsikét konzervatív, ha szokatlanabb élelmiszerek fogyasztásáról van szó. Mint például a felebarátai húsa. Na vajon miért?
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Egy svéd alkalmazott viselkedéstudományi professzor azt javasolta, hogy az emberiségnek újra kellene gondolnia a kannibalizmust és emberhúst kellene ennie, hogy megmentse a világot a klímaváltozástól.
Magnus Söderlund viselkedéstudományi professzor és a stockholmi Gazdasági Iskola Marketingközpontjának vezetője szerint az üvegházhatású gázkibocsátás korlátozásának egyik lehetséges útja az, ha egyszerűen emberhúson alapuló fogyasztásra állítanánk át a diétánkat (a professzor egyelőre hullák fogyasztását javasolja, de könnyen el tudjuk képzelni, hogy az ötletet a jövőben „ki lehetne terjeszteni”, hogy az eutanázia különböző formáinak bevezetésével biztosítsák a „táplálékot”) (A Söderlund-állítás keletkezése, annak körülményei és értelmezése nem egyértelmű, az ezek tisztázására tett kísérlettel kapcsolatos részletek angol nyelven itt – a szerk.).
Söderlund szerint a „mentőötlettel” szemben álló fő akadály az emberhús-fogyasztást övező tabu. Söderlung azt állítja, hogy
sok ember „enyhén konzervatív”, amikor számukra szokatlan élelmiszerek fogyasztása kerül szóba.
Nyilvánvaló, hogy erre az őrültségre a következő a legjobb válasz: „Professzor úr, legyen ön az első. Elmélete melletti kiállásaként áldozza fel magát a tudomány nevében és a bolygó megmentéséért; amint azt fogjuk látni, hogy átültette a gyakorlatba az elméletét, felkínálva magát a miccs-, burger- és fasírtiparnak, mi is elgondolkodunk majd azon, hogy van-e értelme vagy nincs.”
De ki tudja, talán 20 év múlva, miután a „jó világ” médiája csatlakozott a kannibalizmust a bolygó megmentése nevében „normalizáló” propagandához, a dolgok egészen másképp állnak majd, mint most.
">mondják) (a hivatkozott videó éppenséggel egy abortuszpártiakkal szembeni paródia – a szerk.), hogy a szegény gyermekek jobban járnának, ha táplálékká válnak, semmint hogy ne legyen mit enniük; húzzanak ki másokat a szegénységből, semmint hogy szegénységben éljenek. A halálukkal pedig a bolygóval is jót tennének.
Azt fogják mondani nekünk, hogy
a kannibál vendéglők törvényesítése jót tenne a gazdaságnak
(utalás arra, hogy a caracali gyilkosságok nyomán egyes politikusok felvetették a prostitúció törvényesítését – a szerk.), mert törvényes adót generálna, amiből iskolákat, kórházakat és autópályákat építhetne az állam.
Talán azt fogják mondani nekünk, hogy a kannibalizmus amúgy is létezett, mióta világ a világ és mindaddig létezni fog, amíg ember él a földön, így jobb azt törvényesíteni és „emberibbé” változtatni.
Vagy azt fogják nekünk mondani, hogy az emberhús körüli tabu védelmezése nem több és nem kevesebb, mint „támadás a bolygó, a környezet, a jövő ellen”.
Sőt, azt látjuk majd a Netflixen, hogy az emberhús-fogyasztás körüli tabut védelmezők holmi radikális amerikai neoprotestánsok, akik az oroszokkal szőnek összeesküvést az Inkvizíció visszahozása érdekében és hogy újraegyesítsék az Egyházat az állammal; mindezt – persze – akkor, ha nem valójában holmi „fundamentalista ultraortodoxok”, akiknek „a középkorban” a helyük. Mert „a XXI. században élünk”, amikor a szent „csontokat csókolgatóknak” nem lenne szabad az emberi csontokat fogyasztók útjába állniuk.
Talán még néhány máglyát is előkészítenek majd az emberhús-fogyasztásra vonatkozó tabu körül falat alkotó „ultrakonzervatívok” számára.
Mert ezek a „nép ellenségei” a retrográd gondolkodásukkal szembeszállnak az egyetlen megoldással, mely még megmenthet bennünket a klímaváltozástól. Mire minden máglya leég, a bolygó további 0,5 fokkal fog felmelegedni.
Ez a szöveg, nyilvánvalóan, egy pamflet. Méghozzá eléggé hajánál fogva előráncigáltnak tűnő. De nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy ami 20 évvel ezelőtt hajánál fogva előráncigáltnak tűnt, az gyakran most valóság és amikor én gyermek voltam, a kannibál vademberek egy távoli szigeten éltek a Csendes-óceán közepén, a rémálom pedig akkor kezdődött, amikor a regényhős véletlenül, egy hajótörés következtében a szigetre került. Most az az érzésem, hogy már képtelenek vagyunk felébredni a rémálomból. Azt a szigetet most az egyetemeinken találjuk meg. A kannibálok pedig marketingrészlegeket vezetnek.
Miért nem tudunk mit kezdeni sem rabsággal, sem szabadsággal?
Varga László Edgár
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Adjonisten jó napot, itt a székely mesterséges intelligencia!
Fall Sándor
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Rostás Zoltán: A lenti társadalom életrevalóbb, mint az értelmiség
Sólyom István
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Így vonatozunk Erdélyben
Sánta Miriám
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
