Pengő Zoltán szeptember elsején indul el gyalogszerrel a magyarok őshazáját kutató Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain.
„Két nap múlva belevágok életem eddigi legnagyobb kalandjába” – írja Pengő Zoltán kolozsvári újságíró, akinek feltett szándéka, hogy – nagyjából – azt az útvonalat járja be, többnyire gyalog, amin a háromszéki tudós, utazó, a Csomakőrösön született Kőrösi Csoma Sándor indult el, szinte kereken 200 évvel ezelőtt, 1819. november 24-én, azzal a vággyal, hogy megtalálja a magyarok elfelejtett őshazáját.
„Ennek a történetnek az első mozzanatára sok évvel ezelőtt, valamikor gyerek- és serdülőkorom határán került sor, amikor kézbe vettem Szilágyi Ferenc: Így élt Kőrösi Csoma Sándor című kötetét. A könyvnek sok részletére mai napig élesen emlékszem, mondatokra, illusztrációkra egyaránt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez adta a kezdeti löketet” – vallja inspirációjáról.

Kőrösi Csoma Sándor útvonalát ábrázoló pannó szülőfalujában, Csomakőrösön|Fotó forrása: travellina.hu
A terv részleteiről annak idején mi is beszámoltunk: Pengő egy hétezer kilométeres zarándokúttal kívánja felhívni a román és a nemzetközi közvélemény figyelmét a magyar nyelvterületen kívül kevéssé ismert székely tibetológusra, akinek többek közt az első tibeti-angol szótárat és egy sor más, a buddhizmussal és Tibettel kapcsolatos tudományos munkát köszönhet a világ. Az utat egyébként mintegy kilenc hónap alatt tenné meg, némi eltéréssel ugyanazt a távot járná be, mint Csoma, és csak azokban a térségekben (például Afganisztán) ülne járműre, ahol a magányos gyaloglás veszélyeztetheti a testi épségét.
Az újságíró szeptember elsején indul gyalog Nagyenyedről – ahol annak idején Csoma a tanulmányait végezte, és onnan is vágott neki a világnak –, útjának végcélja pedig az Indiához tartozó, Kis-Tibetként ismert Ladakh, pontosabban az itt található Zangla. Azért nem Dardzsiling, ahol a székely-magyar utazó nyugszik, mert Csoma – akit egyes buddhista közösségekben szent emberként, bódhiszattvaként tisztelnek – az indiai Ladakhban fejtette ki tudományos tevékenységének jó részét, tibetiül is itt tanult meg.

A zanglai palota, benne Csoma szobájával|Fotó forrása: Csoma's Room Foundation Facebook-oldala
Mint a kolléga – aki „nagy utazására” egy székely és egy román zászlót is magával visz – beharangozó bejegyzésében írja, nincs a nagyközönség számára elérhető román nyelvű munka Kőrösi Csoma munkásságáról, ezért még azt sem zárja ki, hogy azt ő fogja megírni, de csak miután végigment a hétezer kilométeres úton. Pengő útja egyébként a The Kőrös Project – From Transylvania to Ladakh elnevezésű Facebook-oldalon követhető, kiss túlzással azt is mondhatnánk, hogy élőben – mi tagadás, alig várjuk a bejelentkező posztokat.
Addig is szurkolunk Pengő Zolinak, és küldjük ezt a dalt:
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.