Pengő Zoltán szeptember elsején indul el gyalogszerrel a magyarok őshazáját kutató Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain.
„Két nap múlva belevágok életem eddigi legnagyobb kalandjába” – írja Pengő Zoltán kolozsvári újságíró, akinek feltett szándéka, hogy – nagyjából – azt az útvonalat járja be, többnyire gyalog, amin a háromszéki tudós, utazó, a Csomakőrösön született Kőrösi Csoma Sándor indult el, szinte kereken 200 évvel ezelőtt, 1819. november 24-én, azzal a vággyal, hogy megtalálja a magyarok elfelejtett őshazáját.
„Ennek a történetnek az első mozzanatára sok évvel ezelőtt, valamikor gyerek- és serdülőkorom határán került sor, amikor kézbe vettem Szilágyi Ferenc: Így élt Kőrösi Csoma Sándor című kötetét. A könyvnek sok részletére mai napig élesen emlékszem, mondatokra, illusztrációkra egyaránt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez adta a kezdeti löketet” – vallja inspirációjáról.
Kőrösi Csoma Sándor útvonalát ábrázoló pannó szülőfalujában, Csomakőrösön|Fotó forrása: travellina.hu
A terv részleteiről annak idején mi is beszámoltunk: Pengő egy hétezer kilométeres zarándokúttal kívánja felhívni a román és a nemzetközi közvélemény figyelmét a magyar nyelvterületen kívül kevéssé ismert székely tibetológusra, akinek többek közt az első tibeti-angol szótárat és egy sor más, a buddhizmussal és Tibettel kapcsolatos tudományos munkát köszönhet a világ. Az utat egyébként mintegy kilenc hónap alatt tenné meg, némi eltéréssel ugyanazt a távot járná be, mint Csoma, és csak azokban a térségekben (például Afganisztán) ülne járműre, ahol a magányos gyaloglás veszélyeztetheti a testi épségét.
Az újságíró szeptember elsején indul gyalog Nagyenyedről – ahol annak idején Csoma a tanulmányait végezte, és onnan is vágott neki a világnak –, útjának végcélja pedig az Indiához tartozó, Kis-Tibetként ismert Ladakh, pontosabban az itt található Zangla. Azért nem Dardzsiling, ahol a székely-magyar utazó nyugszik, mert Csoma – akit egyes buddhista közösségekben szent emberként, bódhiszattvaként tisztelnek – az indiai Ladakhban fejtette ki tudományos tevékenységének jó részét, tibetiül is itt tanult meg.
A zanglai palota, benne Csoma szobájával|Fotó forrása: Csoma's Room Foundation Facebook-oldala
Mint a kolléga – aki „nagy utazására” egy székely és egy román zászlót is magával visz – beharangozó bejegyzésében írja, nincs a nagyközönség számára elérhető román nyelvű munka Kőrösi Csoma munkásságáról, ezért még azt sem zárja ki, hogy azt ő fogja megírni, de csak miután végigment a hétezer kilométeres úton. Pengő útja egyébként a The Kőrös Project – From Transylvania to Ladakh elnevezésű Facebook-oldalon követhető, kiss túlzással azt is mondhatnánk, hogy élőben – mi tagadás, alig várjuk a bejelentkező posztokat.
Addig is szurkolunk Pengő Zolinak, és küldjük ezt a dalt:
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.