Hétezer kilométeres „sétával” hívná fel a románok figyelmét Kőrösi Csoma Sándorra egy kolozsvári újságíró

Kőrösi Csoma Sándor tudományos munkásságának jelentősége vitathatatlan, az, hogy máig nem eléggé ismert a román és a nemzetközi közvélemény előtt, nem rajta múlott. Hanem talán azon, hogy a magyar történetírás a nemzetközi jelentőségű művei helyett mai napig inkább a magyarok eredetének felkutatására tett erőfeszítéseit hangsúlyozza.

Elsősorban a román és a nemzetközi nyilvánosság figyelmét szeretné felhívni a székely-magyar tudós munkásságára, tudományos jelentőségére Pengő Zoltán kolozsvári újságíró, cégvezető, aki idén ősszel meg szeretné ismételni Kőrösi Csoma Sándor teljesítményét: gyalogszerrel járná be útvonalát.

Az apropót az adja, hogy idén lesz a 200. évfordulója annak, hogy a székely cipós diák, aki földön aludva szoktatta magát a nem mindennapi feladathoz,

1819. november 24-én kilépett a nagyenyedi kollégium kapuján és elindult felkutatni a magyar őshazát.

„Én úgy tisztelgek az emléke előtt, hogy nagyjából bejárom az ő útját” – mondta Pengő Zoltán a pénteki kolozsvári sajtótájékoztatón, ahol bejelentette nem mindennapi elhatározását.

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. Innen indult útnak Kőrösi Csoma Sándor, és 200 év után Pengő Zoltán is innen tervez útra kelni. Fotó: Maria Kajtor | Facebook

A székely tudós, utazó iránti csodálata ugyanis még gyermekkorában gyökerezik, amikor az első Csoma-életrajzot olvasta, de utána is bújta a róla írt könyveket. Az, hogy jó lenne végigjárni az általa megtett útvonalat, először mintegy húsz éve ötlött fel benne. „Akkor a körülmények sem voltak megfelelőek, és bátorságom sem volt belevágni” – emlékezik vissza.

Célja minél jobban megismertetni Kőrösi Csoma Sándor személyét, munkásságát a román közvéleménnyel,

mivel úgy véli, a románok nemcsak rólunk, erdélyi magyarokról tudnak keveset, hanem kultúránkról, nagy személyiségeinkről is. És ha létezne erdélyi magyar pantheon, Kőrösi Csoma Sándornak bizonyosan ott lenne a helye, hiszen „élete, munkássága kihatott arra, hogy ilyen lett az erdélyi magyar karakter”.

Az útvonalkövetés részleges, Pengő nem ragaszkodik hajszálpontosan Csoma útvonalához. A székely utazónak ugyanis számos kitérőt kellett tennie, kanyart beiktatnia eredeti tervéhez képest a különböző régiókban dúló járványok vagy háború miatt. Bár az lett volna a jó kiindulópont, az akkori Konstantinápolyban a pestisjárvány miatt nem tartózkodhatott, így végül Alexandriába hajózott, és Irakon keresztül jutott el a Kis-Tibetnek is nevezett Ladakba. (A vidékről készült korábbi videónk ITT látható.)

A Kőrösi Csoma Sándor által bejárt útvonalat ábrázoló pannó a szülőfalujában, Csomakőrösön található emlékmúzeumban. Fotó: Travellina.hu

Pengő Zoltánnak remélhetőleg nem lesz szüksége ilyen kitérőkre, Nagyenyedről indulva Gyulafehérvár, Nagyszeben, Râmnicu Vâlcea, Pitești és Bukarest érintésével Giurgiunál lépné át a román-bolgár határt, majd Ruse és Burgasz után eljutna Isztambulba, Ankarába. Teheránban lépne rá Csoma útvonalára, amelyet utána szinte hajszálpontosan követne.

„Kicsit csalok, és nem novemberben, hanem szeptemberben indulnék, a terveim szerint szeptember 2-án” – mondta az újságíró, aki az újabb módosítással a pakisztáni és indiai forró évszakot, illetve a monszunidőszakot szeretné elkerülni. És – jön az újabb csavar – útjának nem Dardzsiling a végcélja, ahol a tibeti-angol szótár megalkotójának sírhelye van, hanem a Nyugat-Tibetben található Zangla.

A ma Indiához tartozó Ladakban fejtette ki ugyanis Csoma tudományos munkásságának jó részét.

„Csoma életpályáján Dardzsilingnek nincs jelentősége, a körülmények miatt került ide. Zangla sokkal relevánsabb az ő szempontjából, ott tanult tibetiül, erre alapozva készítette tibeti-angol szótárát és tibeti nyelvtankönyveit.”

Pengő Zoltán kolozsvári sajtótájékoztatón számolt be nem mindennapi útjáról. A szerző felvétele.

A székely-magyar tudós Ladakból át szeretett volna kelni a Himaláján, hogy eljusson Tibet fővárosába, Lhászába. Azt remélte, hogy a dalai lámák székhelyén, az itteni könyvtárakban, kolostorokban további értékes iratokat tanulmányozhat, és ezáltal kiteljesedhet az életmű. Ebben a malária akadályozta meg, mely Dardzsilingben végül a halálát okozta.

Az Erdély és Nyugat-Tibet közötti 7000 kilométeres távot Pengő Zoltán számításai szerint mintegy kilenc hónap alatt teszi meg. Nagyrészt gyalog, csupán a háborús övezetekben, Afganisztánban tervez járműre ülni saját testi épsége érdekében.

„Nem vagyok adrenalinfüggő, és nem célom, hogy időnap előtt véget vessek az életemnek”

– indokolta döntését. Úgy tervezi, hogy 35 kilométert tesz meg naponta, ami bár elsőre soknak tűnhet, szerinte nem emberfeletti táv, a kényelmes tempóban napi 9 óra gyaloglás egy felnőtt, egészséges ember számára simán teljesíthető. Mivel nincs határidő, amihez tartania kellene magát, zarándoklata során hetente beiktat egy-egy pihenőnapot, és ha szükséges, több nap feltöltődést is engedélyez magának.

„Sokkal inkább pszichésen kihívás, mint fizikailag” – vallja, szerinte főleg a magány, a napi rutin hiánya és az idegen környezet, nehézkes kommunikáció jelentheti a megpróbáltatást. Bár útját nagyrészt megtervezi, hisz

nem akar a „vakvilágba belemenni”, de a szervezetlenség, a káosz sem idegen tőle,

fel van készülve arra, hogy nem lehet mindent előre kiszámolni, lesznek váratlan helyzetek, amikor spontánul, helyben kell majd bölcsen dönteni. De járt már Indiában, és úgy véli, váratlan helyzetekre a romániai mindennapok is felkészítik az embert.

Gyalogosok a ladaki Zangszkár folyó völgyében. Itt is el kell majd haladnia. Fotó: Csoma's Room Foundation Facebook-oldala

„Úgy tervezem, hogy két zászló lesz nálam: egy román – mivel Romániában születtem, itt élek –, és egy székely zászló, mivel Kőrösi Csoma Sándor székely volt. Úgy érzem, ezzel maximális tisztelettel adózom mindenki felé” – nyugtázta. Pengő Zoltán a kommunikációra is nagy hangsúlyt fektet majd, ezt nem csak magyar, hanem román és angol nyelven is zajlana elsősorban a Facebook közösségi portálon.

A román közösség felé való kommunikációt kiemelt fontosságúnak tartja,

de fontos szempont a nemzetközi közvéleménnyel is megismertetni Csoma munkásságát. Ezért a nagyobb városokban a helyi újságírókkal is felvenné a kapcsolatot, akiket tájékoztatna útjáról, annak céljáról.

Kőrösi Csoma Sándor útvonalát már sokan bejárták, többen gyalog is, például a kézdivásárhelyi Jakabos Ödön, aki a városi legenda szerint a '70-es években öt dollárral a zsebében kelt útra. Kolozsvári utódjánál több pénz lesz, ugyanis szponzorokat, támogatókat is keres tervéhez. Elhatározásáról a kiindulópontként kiszemelt nagyenyedi kollégium vezetőségét is tájékoztatja majd, de a Csoma Szobája Alapítvánnyal (Csoma's Room Foundation) is fel szándékszik venni a kapcsolatot.

Magyar önkéntesek a zanglai palotánál, még a felújítás előtt. És benne Csoma szobája, Baktay Ervin orientalista azonosította 1928-ban. Fotó: Csoma's Room Foundation Facebook-oldala

Irimiás Balázs és építészcsapata nemcsak felújította és gondozza Csoma egykori lakhelyét, a zanglai palotát, napiskolákat is épít a környékbeli gyerekek számára, és a Zanszkár folyó völgyében található buddhista építmények, sztúpák újjáépítéséből is kiveszi a részét. Azt ugyanis

kevesen tudják Kőrösi Csoma Sándorról, hogy egyes buddhista közösségekben szentként, bódhiszatvaként (megvilágosodott lény) tisztelik.

A háromszéki tudós a buddhista lámákhoz hasonló kitartással, szorgalommal és szívóssággal végezte munkáját, a helyiek úgy vélték, erre csak egy megvalósítással rendelkező ember képes. A buddhizmus megismeréséhez való hozzájárulása vitathatatlan, az általa megalkotott tibeti-angol szótár és nyelvtan révén váltak elérhetővé a nyugati világ számára a tibeti buddhizmus évszázados tanításai, a meditáció gyakorlása révén szerzett tapasztalati tudás.

Kőrösi Csoma Sándornak emléket állító szobrok szülőfalujában, Csomakőrösön és Tokióban, a Japán Császári Múzeumban. Fotó: Wikipédia, buddha-tar.hu

Munkásságára elsőként a japán buddhizmus figyelt fel, 1933. február 22-én a tokiói Taishyo Buddhista Egyetem dísztermében a buddhizmus magyar szentjévé avatták, így ismerve el munkáját. Ő az első nyugati, aki ilyen megtiszteltetésben részesült, szobra – mely meditációs ülésben ábrázolja – a Japán Császári Múzeumban látható.