Erdély múltjának egyik legmeghatározóbb és legsokoldalúbb női személyisége Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola, akit kortársai is úgy jellemeztek, mint „az erdélyi irodalmi élet kovászát”, „aki nélkül még a fű sem nő”. Felsorolni is hosszú, mennyi mindennel foglalkozott, mennyi mindenhez értett. Irodalmi és művészeti társaságok, nőszövetségek, mozgalmak, szalonok lelkes szervezője, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, szerepelt színházi darabban, sőt egy 1912-es moziszkeccsben is, melynek társrendezője is volt. Maga is írt novellát, háborús naplót, verset, karcolatot.

Műveltségét és szerkesztői tehetségét sokan nagyra tartották, például Szerb Antal is neki küldte el elsőként a Magyar irodalomtörténet kéziratát. Több író és költő annyira ragaszkodott hozzá, hogy addig nem publikáltak, amíg Carola nem látta a kézirataikat. Emellett rajzolt, aktívan sportolt, hegyet mászott, otthonosan mozgott a szépségápolásban, de hadisírokat is ápolt, modellkedett, és az egyik első nő volt, aki repülhetett. Triplett- és tandemkerékpár-bajnoknő volt. Még 72 évesen is életeket mentett. Egyszóval vagány nő volt.

Szilvássy Carola ápolónőként (baloldali kép) és feleségként (jobboldali kép) 

Minderről Kolozsváron már elég sokat beszéltek az utóbbi években, mi is beszámoltunk már többször olyan eseményről, melynek ő állt a középpontjában. Csakhogy mindeddig receptes könyve  vagy a Bánffy Miklóshoz fűzött kapcsolatának bulvárrészletei felől közelítették meg személyiségét, pedig változatos tevékenysége és az irodalmi életben betöltött szerepe miatt ennél több figyelmet érdemel. Ezen a méltatlan helyzeten változtat a Szépmíves Könyvek című sorozat emlékkötete, mely Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról – Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola címmel jelent meg, és Carola hagyatékát dolgozza fel.

A sokak által várt kötet bemutatóját Kolozsváron, a Magyar Napok keretében, az ezúttal is zsúfolásig megtelt Györkös Mányi Albert Emlékházban tartották. A kötetet sajtó alá rendező Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának igazgatója, a sorozat szerkesztőjével, Kovács Attila Zoltánnal és Farkas Adrienne irodalomtörténésszel beszélgetett, Carola írásaiból pedig Román Eszter színművész olvasott fel.

A könyvbemutató meghívottjai

De miből is áll a hagyaték? Szilvássy Carola óhajának megfelelően, halála után leveleit, személyes iratait lepecsételték és egy deszkaládába helyezték. A kolozsvári Bornemissza-házból (Monostori u. 4.) a 70-es években került az Erdélyi Református Egyházkerülethez, 1995-ben bontották fel. A hagyatékot kutathatónak nyilvánították, bár Carola úgy rendelkezett, hogy csak száz évvel a halála után bontsák fel az iratkötegeket.

Szebeni Zsuzsa ezeket tanulmányozta, rendszerezte, és a most megjelent emlékkötetben az olvasók elé tárta. Személyes tapasztalat alapján mondjuk, hogy a kötetet forgatva, elidőzve egy-egy levelezésnél, írásnál vagy fotónál az az érzés fogja el az olvasót, hogy szeretne minél többet megtudni arról a nőről, aki ilyen nagy hatással volt az erdélyi művelődési életre, korát messze meghaladva élt és alkotott. Nehéz ugyanakkor megérteni azt, hogy hogyan felejthette el őt az utókor.

A most megjelent kötet kapcsán írták a sajtóban, hogy Szilvássy Carola senkinek sem hiányzott. Ehhez a megjegyzéshez fűzték hozzá a meghívottak: de igen, nagyon sokaknak hiányzott. Talán csak most érett meg az idő arra, hogy a nők történetei is előtérbe kerüljenek, ne egy férfi csatolmányaként gondoljanak rájuk, mint rejtélyes múzsákra.

Színházi próba Szilvássy Carolával

Szilvássy Carola önmagában már azért szobrot érdemelne, mert a háború idején mintegy hetven csecsemőt mentett ki a románok által megszállt Nagyszeben egyik árvaházból, mondta Szebeni Zsuzsa. Szociális érzékenysége túllépett az arisztokrácia kötelességtudatból végzett jótékonykodásának keretein: aggmenhelyet létesített, beteg gyermekek nyaralását szervezte meg, a Kolozsvárra kerülő fiatal cselédlányokat istápolta (akik könnyen lejtőre kerülhettek a nagyvárosban, ha nem vigyáztak magukra), és egy gyilkos feleségét alkalmazta saját háztartása vezetésére. Még külföldi kapcsolatait is bevetette egy-egy éhező művész felkarolása érdekében.

Carola vonzotta a tragédiákat, boldogtalan házassága a fura emberként jellemzett Bornemissza Elemérrel a hét éves Hubert fiúk halála után romlik meg végérvényesen. Családjában és baráti körében is gyakoriak voltak a tragédiák.

Szebeni Zsuzsa szerint óriási anyag vár feltárásra Szilvássy Carola hagyatékából, rengeteg kézirat, fotó kerülhet még elő. Az tudható, hogy valahol a nagyvilágban létezik egy festmény és egy róla mintázott szobor is. A kötetbemutatón megtudhattuk, hogy a jelen könyvből tudatosan kihagyták a Bánffy Miklóssal folytatott levelezését és a beteljesületlen szerelem egyéb írásos vonatkozásait, hogy ez az emlékkönyv csak róla szólhasson. A szerelmi szál viszont egy újabb kötet tárgyát fogja képezni. Előbb-utóbb össze fog állni egy egész történetté Szilvássy Carola élete és hagyatéka, hangzott el a megnyugtató következtetés a könyv kolozsvári bemutatóján.

A helyszínen gyorsan elkapkodták a könyvet, de aki szeretné megvásárolni, és elég gyors, az biztosan megtalálja még a Kolozsvári Magyar Napok könyves standjainál.