elnökválasztós évvége
Szerző: Cristian Preda
2019. augusztus 16. péntek, 15:36
Közeledik az államfőválasztás és van egy sor hasonlóság korábbi helyzetekkel. De újdonság is akad, persze.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség emelte ki.

2019-ben lesz a nyolcadik versengés Cotroceni-ért és a harmadik az EU-hoz csatlakozásunk óta. Néhány elem azonos a korábbi alkalmakkal. Ezek közül ötöt említenék:

Először is, a hivatalban lévő elnök szeretné újraválasztatni magát, ahogy azt korábban Ion Iliescu (1992-ben és 1996-ban) és Traian Băsescu (2009-ben) akarta, a három kísérletből kettő (az első és az utolsó) sikerrel járt.

Aztán az is megfigyelhető, hogy a kormányfő elnökjelölt: ugyanez volt a helyzet 2000-ben (amikor Mugur Isărescu is elindult), 2004-ben (amikor Adrian Năstase akarta a Victoria-palotát a Cotroceni-palotára cserélni) és 2014-ben (amikor a kormányt Victor Ponta vezette): említsük meg, hogy mindhárom próbálkozás kudarcot vallott. Különben más volt kormányfő is elvesztette a Cotroceni-ért folyó versenyt, bár a szavazás idején nem voltak hivatalban: így járt Petre Roman (1996-ban, 2000-ben és 2004-ben), Theodor Stolojan (2000-ben) és Călin Popescu Tăriceanu (2014-ben). Úgy tűnik, hogy a polgárok a kormányfőket nem tartják megfelelőnek az államfői tisztségre. Ezzel szemben bejutott Cotroceni-be egy javasolt, de végül ki nem nevezett kormányfő: Klaus Iohannis.

Harmadsorban, a jelenlegi kampányra, akárcsak 2014-ben, néhány hónappal az európai parlamenti választás után kerül sor: öt évvel ezelőtt az európai parlamenti voksolást megnyerők által támogatott jelölt elvesztette az elnökválasztási döntőt.

Egy másik hasonlóság a felmérésekkel kapcsolatos: akárcsak 2009-ben, a voksolás előtt három hónappal nem a PSD-t tartják a legesélyesebbnek. Az összes többi esetben a szociológusok biztos győzteseknek jelezték előre a pészédéseket (PSD) és az elődjeiket (FSN, FDSN, PDSR).

Végül a 2019-es kampány – akárcsak az 1996-os és a 2009-es – három összehasonlítható méretű, 20 és 30 százalék közé mért politikai erővel indul. 23 évvel ezelőtt a CDR-ről , a PDSR-ről és a PD-ről, egy évtizede pedig a PDL-ről, a PSD-ről és a PNL-ről volt szó. Ma a PNL, a PSD és az USR–PLUS szakadt el a középmezőnytől.

A politikai színtéren újdonságok is vannak. Szimmetria okán szintén ötöt említenék meg:

Először is a jelölések jelenlegi konfigurációjában a felmérések annak a lehetőségét vetítik előre, hogy a PSD nem kerül be a döntőbe. Viorica Dăncilă, bár a párt vezetője, a legutóbb nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásban a hatodik helyen állt.

Másodsorban ez az első alkalom, hogy a PNL jelöltje – jelen esetben a hivatalban lévő elnök – a legtöbb szavazat várományosa. Öt évvel ezelőtt 27-32 százalékot jósoltak Klaus Iohannisnak, míg az ellenfelének 36-42 százalékot. A PNL korábbi jelöltjei – 2000-ben Stolojan, 2009-ben Crin Antonescu – legfeljebb a harmadik helyen szerepelt a választás előtti felmérésekben.

A harmadik új elem a politikai kontextusra vonatkozik: a választásra úgy kerül sor, hogy a hivatalban lévő elnök ötévnyi mandátumából négy év politikai társbérleti körülmények között zajlott, ugyanis Klaus Iohannisnak sohasem volt a saját pártjából származó kormányfője.

A jelezni kívánt negyedik újdonság az, hogy egy volt kormányfő is részt vesz a kampányban, de nem elnökjelöltként, hanem a Victoria-palotába újra javasolt jelöltként: Dacian Cioloşról van szó, aki Dan Barnával, a PLUS-ból és USR-ből álló Szövetség elnökjelöltjével indul majd párban.

Végül a 2019-es kampányban eddig nem tapasztalt helyzet áll elő: a kormánykoalíció két pártjának vezetői – legalábbis egyelőre – egyaránt elindulnak a cotroceni-i tisztségért. A 2009-es és a 2014-es kampányokban a PSD–PDL-, illetve a PSD–PNL-kormánykoalíciók két, illetve hat hónappal az elnökválasztás előtt felbomlottak, mert lehetetlenné vált az elnökjelöltek együttélése a kormányban.

Tartózkodom bármiféle jóslattól.

comments powered by Disqus
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.