Mi az újdonság az idei választási kampányban?

Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség emelte ki.

2019-ben lesz a nyolcadik versengés Cotroceni-ért és a harmadik az EU-hoz csatlakozásunk óta. Néhány elem azonos a korábbi alkalmakkal. Ezek közül ötöt említenék:

Először is, a hivatalban lévő elnök szeretné újraválasztatni magát, ahogy azt korábban Ion Iliescu (1992-ben és 1996-ban) és Traian Băsescu (2009-ben) akarta, a három kísérletből kettő (az első és az utolsó) sikerrel járt.

Aztán az is megfigyelhető, hogy a kormányfő elnökjelölt: ugyanez volt a helyzet 2000-ben (amikor Mugur Isărescu is elindult), 2004-ben (amikor Adrian Năstase akarta a Victoria-palotát a Cotroceni-palotára cserélni) és 2014-ben (amikor a kormányt Victor Ponta vezette): említsük meg, hogy mindhárom próbálkozás kudarcot vallott. Különben más volt kormányfő is elvesztette a Cotroceni-ért folyó versenyt, bár a szavazás idején nem voltak hivatalban: így járt Petre Roman (1996-ban, 2000-ben és 2004-ben), Theodor Stolojan (2000-ben) és Călin Popescu Tăriceanu (2014-ben). Úgy tűnik, hogy a polgárok a kormányfőket nem tartják megfelelőnek az államfői tisztségre. Ezzel szemben bejutott Cotroceni-be egy javasolt, de végül ki nem nevezett kormányfő: Klaus Iohannis.

Harmadsorban, a jelenlegi kampányra, akárcsak 2014-ben, néhány hónappal az európai parlamenti választás után kerül sor: öt évvel ezelőtt az európai parlamenti voksolást megnyerők által támogatott jelölt elvesztette az elnökválasztási döntőt.

Egy másik hasonlóság a felmérésekkel kapcsolatos: akárcsak 2009-ben, a voksolás előtt három hónappal nem a PSD-t tartják a legesélyesebbnek. Az összes többi esetben a szociológusok biztos győzteseknek jelezték előre a pészédéseket (PSD) és az elődjeiket (FSN, FDSN, PDSR).

Végül a 2019-es kampány – akárcsak az 1996-os és a 2009-es – három összehasonlítható méretű, 20 és 30 százalék közé mért politikai erővel indul. 23 évvel ezelőtt a CDR-ről , a PDSR-ről és a PD-ről, egy évtizede pedig a PDL-ről, a PSD-ről és a PNL-ről volt szó. Ma a PNL, a PSD és az USR–PLUS szakadt el a középmezőnytől.

A politikai színtéren újdonságok is vannak. Szimmetria okán szintén ötöt említenék meg:

Először is a jelölések jelenlegi konfigurációjában a felmérések annak a lehetőségét vetítik előre, hogy a PSD nem kerül be a döntőbe. Viorica Dăncilă, bár a párt vezetője, a legutóbb nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásban a hatodik helyen állt.

Másodsorban ez az első alkalom, hogy a PNL jelöltje – jelen esetben a hivatalban lévő elnök – a legtöbb szavazat várományosa. Öt évvel ezelőtt 27-32 százalékot jósoltak Klaus Iohannisnak, míg az ellenfelének 36-42 százalékot. A PNL korábbi jelöltjei – 2000-ben Stolojan, 2009-ben Crin Antonescu – legfeljebb a harmadik helyen szerepelt a választás előtti felmérésekben.

A harmadik új elem a politikai kontextusra vonatkozik: a választásra úgy kerül sor, hogy a hivatalban lévő elnök ötévnyi mandátumából négy év politikai társbérleti körülmények között zajlott, ugyanis Klaus Iohannisnak sohasem volt a saját pártjából származó kormányfője.

A jelezni kívánt negyedik újdonság az, hogy egy volt kormányfő is részt vesz a kampányban, de nem elnökjelöltként, hanem a Victoria-palotába újra javasolt jelöltként: Dacian Cioloşról van szó, aki Dan Barnával, a PLUS-ból és USR-ből álló Szövetség elnökjelöltjével indul majd párban.

Végül a 2019-es kampányban eddig nem tapasztalt helyzet áll elő: a kormánykoalíció két pártjának vezetői – legalábbis egyelőre – egyaránt elindulnak a cotroceni-i tisztségért. A 2009-es és a 2014-es kampányokban a PSD–PDL-, illetve a PSD–PNL-kormánykoalíciók két, illetve hat hónappal az elnökválasztás előtt felbomlottak, mert lehetetlenné vált az elnökjelöltek együttélése a kormányban.

Tartózkodom bármiféle jóslattól.