Illusztráció: Pixabay.com
A felszín alatt
Szerző: Melania Cincea
2019. augusztus 16. péntek, 13:51
A Kreml érdeke, hogy a caracali tragédiát összekapcsolják a deveselui rakétabázissal és az Egyesült Államokkal.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség emelte ki.

Most azt próbálják elhitetni velünk, hogy nem a román állam intézményein belüli rothadás, alkalmatlanság, korrupció, az ottani emberek és a szervezett bűnözés helyi klánjai közötti bűnös cinkosságok jelentik a nagy veszélyt, hanem a deveselui katonák. Vagyis a NATO-csapatok, az Amerikai Egyesült Államok (AEÁ), vagyis azok, akik a mi biztonságunkat és Európáét szavatolják a kremli rezsim felől érkező fenyegetésekkel szemben.

A „Caracal-ügy” után országszerte érezhető a közvélemény parázsló felháborodása az átpolitizáltsággal terhelt nemzetbiztonsági intézményekkel szemben, amelyek súlyos működési zavarokat mutattak és melyek – egyes emberek szakmaiatlansága, közömbössége, talán bűnözői hálózatokkal meglévő kapcsolatai miatt is – kudarcot vallottak egy gyermek életének megmentésében, aki kétségbeesetten kérte a segítségüket. Szintén látható a közvélemény ezen intézmények iránti bizalmának összeomlása, aminek kiszámíthatatlan következményei lesznek, elsősorban a polgárokra nézve. Ezzel párhuzamosan szinte tehetetlenül kell végignézned egy, a felelőtlenség szélére jutott politikai osztály döntéseit és nyilatkozatait. A háttérben pedig a kis- és nagykorrupció által belülről rágott, szegénységtől, gazdasági gondoktól, masszív kivándorlástól sújtott Románia képe sejlik fel, mely Románia olyan államokkal szomszédos, amelyek vagy szintén nagy gondokkal küszködnek, vagy teljesen más geostratégiai érdekekkel rendelkeznek, közben

komoly külső fenyegetések is körvonalazódnak;

nos, mindezek olyan sebezhetőségek, amelyeket ki lehet használni és fel lehet erősíteni.

Rendkívül kockázatos egy NATO-t, az AEÁ-t – a saját biztonságunk, az egész régió biztonsága egyedüli szavatolóit – démonizáló, a lakosságot ellenük uszító, a közvélemény beléjük vetett bizalmát irányítottan gyengítő, azt a gondolatot elültető kampány, hogy nincs ilyenekre szükségünk az ország területén. Ez remekül megfelel a velünk szemben ellenséges, a demokráciával és az összes nyugati értékkel szemben ellenséges kremli rezsimnek.

Ilyen körülmények között egyesek a saját vagy politikai érdekből használják ki a caracali tragédiát és – íme – néhány nap alatt geostratégiai érdekből térítik el. Így jutottunk oda, hogy egy sajtócikkből kiindulva, amely – bizonyítékok nélkül –

a deveselui amerikai katonákat a kollektív tudatban összekapcsolja azokkal az atrocitásokkal,

melyeket egy sorozatgyilkos profiljának egyre inkább megfelelő alak követett el, a közbeszédet a NATO és az AEÁ felé irányítsák.

Elképzelhető, hogy azoknak a lányoknak a szexuális szolgáltatásait, akik ahhoz a caracali prostitúciós hálózathoz tartoznak, amellyel szemben a Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság (DIICOT) 2012-ben vizsgálatot folytatott, két-három amerikai állampolgár is igénybe vehette, amikor a deveselui bázis építésére a térségbe irányították őket, nem pedig „amerikai katonák”, ahogy azt hangoztatják, de ezt az állítást nem támasztják alá semmilyen bizonyítékokkal. Ráadásul olyan tettekről beszélünk, melyekre – valószínűleg – 2011-ben, 2010-ben került sor, a DIICOT-ügy ugyanis 2012 májusában került bíróság elé, a deveselui bázis viszont csak 2013 októberében kezdte meg a működését.

A cikket, ahogy az várható volt, gyorsan átvették a Kreml propagandacsatornái

– amelyek röviddel Alexandra Măceşanu eltűnése után el is kezdték a NATO összekapcsolását azzal, ami Caracalban történik – és a hazai sajtó egy része, újságírók vagy a tévékben vagy a közösségi hálózatokon mindenről véleményt formálók is. Véletlenül pont ugyanazok, akik évek óta együtt harcoltak Liviu Dragneával és a kamarillájával a „párhuzamos állam” és a bennünket „gyarmatosítók” és a „szuverenitásunkat megsértők” ellen.

Ebben a kontextusban furcsa egybeesések is jelentkeznek. Például az, amikor ez a lány, aki a prostitúciós hálózat áldozata lett, megkeresi a sajtót, hogy elmesélje, amin keresztülment, megemlítve az amerikaiakat, akikről hallomásból tudott („Tudom, hogy a lányokat a NATO-hoz, Deveseluba vitte. A házban mindenféle beszélgetéseket hallottam az amerikaiakról”, márpedig valószínűtlen, hogy oda be lehetne menni prostituáltakkal, maguk az újságírók is arról írva, hogy a lányok a község egyik lokáljában prostituálódtak). Ami egybeesik a Klaus Iohannis elnök washingtoni látogatását előkészítő időszakkal; mely látogatás alkalmával várhatóan a Stratégiai Partnerséggel, a NATO-val, a védelmi kiadásokkal és energiaüggyel kapcsolatos témákat fog megvitatni az amerikai elnökkel. Szintén véletlen egybeesés, hogy a leleplezésekre abban az időszakban kerül sor, amikor bejelentették a Deveseluba telepített Aegis típusú rakétaelhárító rendszer korszerűsítését. Ugyanilyen furcsa, hogy ezek a leleplezések pont most történnek, amikor a Rendőrségen és a Belügyminisztériumban példátlan mértékű – nemcsak arculati – válság van, melynek során bűnös cinkosságok derülnek ki, amikor egyre egyértelműbb bizonyítékok vannak arra, hogy

Caracal környékén az emberkereskedelem és az ellenőrzött prostitúció – már évek óta – virágzó üzlet,

hogy a hírszerző struktúráknak, a Belügyminisztérium hírszerzési és belvédelmi struktúráját is beleértve, amelynek tudnia kellett volna a maffiával meglévő összefonódásokról, meg kellett volna előznie, vagy legalább felszámolnia azokat, semmit sem tettek; semmit sem tettek a megakadályozására.

Most azt próbálják elhitetni velünk, hogy nem a román állam intézményein belüli rothadás, alkalmatlanság, korrupció, az ottani emberek és a szervezett bűnözés helyi klánjai közötti bűnös cinkosságok jelentik a nagy veszélyt. Nem, az ellenséget – ahogy azt az orosz propaganda és akiket az információt átvevő és érdekektől függően kontextualizáló hasznos idiótáknak nevezhetők állítják – a deveselui katonák jelentik. Vagyis a NATO-csapatok, vagyis az AEÁ. Akik a keleti szomszéd agresszivitásától védenek minket, mely szomszéd egy csaknem ötven éves diktatúrát kényszerített ránk tankkal és elcsalt választással, mely szomszéd gyűlöli a demokráciát és amelyik nukleárisan fegyverkezik fel, hogy „párbeszédet” folytasson a kényelmetlen partnerekkel – erre bizonyíték az Arhangelszkben az elmúlt napokban felrobbant nukleáris meghajtású rakéta –, és mely szomszéd néhány hónappal ezelőtt az Európát a ballisztikus rakéták sortűzétől védelmező deveselui rakétapajzs megsemmisítését követelte az AEÁ-tól.

comments powered by Disqus
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.