A hazafiság nem trikolórba burkolózott szájtépést jelent, inkább megalapozott tetteket.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Megfigyeltem, hogy nagyon sokan nem tesznek különbséget valaki támogatása, egy sport szenvedélyes imádása és a hazafias érzés között – összetévesztik ezeket. Az ilyenek a „Gól!”, „Hajrá Simona!”, „Hajrá Románia!”, „Hajrá Steaua”, „Hajrá bármi, ami román!” (pálinka, például) üvöltéseket
A nyelvét nem, az Románia ellensége.
A minap egy bizonyos, jól megszilárdult csőcselékszellemmel rendelkező alak éppenséggel arra akart kényszeríteni, hogy legyek boldog, ugrándozzak örömömben hazafias megfontolásokból, hazaszeretetből… Elmagyarázta nekem, hogyan is állnak a dolgok a hazafiassággal… Mit is mondjak… még a front első vonalában lévők sem hoztak akkora áldozatot, mint amekkorát ő hozott örömében, hogy Simona Halep megnyerte a „Wimbledon”-t. „Képviselve” érezte magát világszerte. Másnaptól kezdve az egész emberiség megváltoztatja majd a véleményét róla és az országról. „Büszke román” volt. Amikor megkérdeztem tőle, belemenne-e abba, hogy havi bére 10 százalékát visszatartanák Simona Halep felkészítésére/edzésére – vagyis, hogy növeljék a „büszke román”-ságát, hogy gyakrabban érezze „képviselve” magát –, hirtelen szögre akasztotta a hazafiságát, kihunyt az öröme és azt mondta, „klisékben gondolkodom”.
Vajon az effajta „hazafiak” közül adott esetben hányan értenek egyet egy ilyenfajta kezdeményezéssel és hányan mondanák/gondolnák a következőket: „De mi közöm nekem hozzá? Ad ő valamit nekem abból, amit megkeres?” Nem mintha ez rosszfajta gondolkodás lenne, de mit kezdünk a hazafias locsogással?
És sok más egyében kívül lenne még egy gond a „hazafisággal”:
Nagyjából mikor jut majd eszünkbe, hogy más területek csúcsképviselőivel is büszkélkedjünk, mint Constantin Brâncuşi, Victor Brauner, Sergiu Celibidache, Dan Grigore, Mircea Eliade, George Emil Palade, Panait Istrati, Tristan Tzara, Eugen Ionescu és mások – vagy akár csak a nemzeti értékekkel, akik nem hódították meg a világ csúcsait? Vajon büszkeségünk hiányának az lenne az oka, hogy a könyvtárakban, könyvesboltokban, koncerttermekben, múzeumokban, műcsarnokokban, laboratóriumokban nem lehet hangosan éljenezni ezeket az értékeket? – „Hajrá Cioran!”, mondjuk.
Azért az üvöltözést a szurkolókra kellene hagyni, ennyire korlátozva, mert a hazafiság megalapozott tetteket jelent, nem szurkolást és nemzeti zászlókba burkolózást.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.