// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő

A mai Románia egy olyan teniszjátszma, amelyen mindnyájan rajtavesztünk

// HIRDETÉS

A mioritikus haza felülnézetből olyan, mint egy teniszpálya. Ahol Románia veri Romániát.

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Republica oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A PSD adogat, Iohannis visszaüti. És fordítva. A labda lepattan a pályán, a vonalra vagy kívülre, nem számít. Leereszkedik a székéből az alkotmánybíró és megvizsgálja a nyomot. Hol befele, hol kifele mutat az ujjával.
Romániában nagyon népszerű sport lett a tenisz azóta, hogy Simona Halep és nemzedéktársai figyelemre méltó eredményeket kezdtek elérni. Szeretjük a győzelmeket, maximális intenzitással éljük át a mérkőzéseket, elragadtatva nézzük Románia zászlaját és hallgatjuk a kíséretében a világ összes sarkában felhangzó himnuszt.

A tenisz egyszerű és világos választási lehetőséget nyújt nekünk:

Simona a hős, az ellenfél a negatív szereplő. Mi Simonának szurkolunk, egyek vagyunk Simonával és ellenségünk bárki, aki győzelme útjába áll. Velünk vagy ellenünk. Egyszerű, világos, nulla árnyalatokkal.

A valahonnan felülről nézett Románia olyan, mint egy teniszpálya. Románia Románia ellen. És miközben a nézők kedvencet választanak és a labda vándorlását figyelik a pálya egyik oldaláról a másikra, a pályán kívül mindenféle dolgok történnek, melyeket a közönség nem lát és nem is gyanít.

A tenisz és a politika közötti fő különbség az, hogy a sportban a szabályok mindig ugyanazok, csak a sportolók teljesítménye különbözik egyik mérkőzésről a másikra. A politikában a szabályok és a szerepek folyamatos változásban vannak.

A teniszben vannak játékosok és labdaszedők, edzők és felkészítők, bírók, szervezők és támogatók és így tovább. A politikában politikai pártok és  vezetők vannak, az ország elnöke és a miniszterelnök, ügyészek és bírák, a szolgálatok, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács és az Alkotmánybíróság.

A pártok vezetői néha játékosok, máskor labdaszedők.

A pártok néha megbuktatják a főnökeiket, de a legtöbbször hűségesen követik őket,

akár egyetértenek velük, akár nem, akár jó ez, akár nem. Amikor mégsem értenek egyet főnökeikkel, nyilvánosan nem mutatják ki, hogy ne ártsanak a pártnak, ne az ellenfél szerezzen pontot az adogatásukból, főleg, hogy állandóan valamilyen választás közeledik, melyet a „mieinknek” kell megnyerniük.

Ha már amúgy is csak pártszinten szavaznak, akkor sok pénzt takaríthatnánk meg a költségvetésnek, ha kibérelnénk egy lakást, ahol minden pártnak egyetlen képviselője van, aki szavaz a csoport nevében, egy kartontáblát tartva a kezében a hű követők aktuális számával (hiszen vannak még dezertőrök, akik munkát fognak adni a létszámösszesítőknek).

Az elnök csalódott a miniszterelnökben, a kormányfő is csalódott az államfőben. A széles közvélemény pedig tábort választ és nézi, miként vándorol a labda egyik térfélről a másikra. A bíró döntései a választott tábortól függően egyszerre jók („helyesen döntött”) és rosszak („meglopott minket”), attól függően, hogy ki szerzi a pontot és ki kivel tart.

A mérkőzést minden nap játsszák. Az ellenzék adogat. A hatalom visszaüti. A hatalom adogat. Az ellenzék visszaüti. Néha térfelet, felszerelést, sőt, akár még támogatókat is cserélnek, de a mérkőzés tovább folytatódik a pálya két része között.

Eddig ebben nincs semmi rossz, hiszen

a demokratikus játék éppen egy ellenzék és hatalom közötti állandó dinamika meglétét feltételezi, nem igaz?

Minthogy Romániában önmagukat játékossá nyilvánító elnökeink vannak, amikor a politikai pályán a hatalom adogat, az elnök visszaüti. Amikor az elnök lövi át a labdát a háló fölött, a hatalom üti vissza. Azt fogják mondani, hogy ez így természetes, mint Toma Caragiu jelenetében: „ilyen a tenisz”. Mégis, amikor mindegy egyes adogatás után bíróért kiáltanak, a dolgok kezdenek furcsává válni, mintha ez már sem nem tenisz, sem nem sport és még kevésbé játék lenne.

Egy ideje az Alkotmánybíróság tölti be a bíró szerepét. A mérkőzés ütemét és szépségét a bíró túlságosan gyakori közbelépései zavarják meg. Mintha egy harmadik játékos is megjelent volna a teniszben.

A nézők már nem a játékosok játékát nézik, hanem mindenki arra összpontosít, hogy mit mond majd bíró a labda által hagyott nyomról. Persze, egy salakpályán, a sok lejátszott pont után régebbi nyomok is vannak. Mégis a bíró úgy dönthet az új nyom esetében, ahogy akar – akár kint van, akár bent.

Nem szeretünk veszíteni és nem szeretjük, ha a mieink veszítenek. De az az igazság, hogy minden egyes nap mindnyájan veszítünk, mert két táborra oszlottunk, mely minden pontért a másik fél ellen játszik, megfeledkezve arról, hogy mind románok vagyunk ezen a pályán.

Az egyéni sport logikája a politikában vagy az állam kormányzásában mindnyájunkra, az ebben az országban élők mindegyikére nézve káros.

Bármennyire is szeretjük a teniszt, bármennyire is támogatjuk a világszinten jól teljesítő sportolóinkat, amikor hazánk vezetése kerül szóba – inkább válasszunk egy csapatsportot, háló nélkül, a szabályok és a szerepek pedig a pályán legyenek világosan meghatározva és olyanok, melyek között mindnyájan szeretnénk játszani Romániában.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS