Úgy tűnik, Romániában egyre késik az a bizonyos megváltás.
Jelen szöveg a Contributors oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Április elején volt 30 éve annak, hogy a Ceauşescu-rezsim teljesítette őrült álmát, hogy rekordidő alatt fizessen vissza egy jelentős küladósságot. 1981 és 1989 között 21 milliárd dollárt fizettek vissza a lakosságra kényszerített elképzelhetetlen áldozatok árán.
Nicolae Ceauşescu 1989. április 12-án, a Román Kommunista Párt (PCR) Központi Bizottságának plenáris ülését kihasználva, a szokásos tapsolás és ovációk közepette jelentette be győzedelmesen Románia küladóssága utolsó részletének kifizetését.
szólt Nicolae Ceauşescu és akkori szavai iszonyatosan hasonlóaknak tűnnek ahhoz, ahogy ma a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Liviu Nicolae Dragnea úr beszél.
A főtitkár valójában megismételte bejelentését. Csaknem két héttel korábban, a Politikai Végrehajtó Bizottság ülésén már megtette egyszer. Ceauşescu az említett plenáris ülésen rátett egy lapáttal. A dadogó gyakran tartott szónoklati próbát. Arról a szándékáról beszélt, hogy javasolni fogja a PCR legfelsőbb vezetőségi fórumainak egy határozat elfogadását, melynek értelmében Románia soha többé ne vehessen fel rabságba döntő hiteleket. Nem azért, mert jött a forradalom, nem azért, mert a PCR 1989. december 22-én eltűnt, nem azért, mert Nicolae Ceauşescut és „gyászos feleségét” egy műper nyomán ugyanazon év december 26-án kivégezték, de Romániának ma újra adósságai vannak. Szinte már senki sem tudja pontosan, hogy mennyi, tekintettel arra az ütemre, mellyel a jelenlegi vezetők eladósítják az országot. Mindenesetre óriási összegről van szó, nemcsak a 70-es években felvett 21 milliárd dollárhoz képest, amit Ceauşescu 1982-től kezdve igyekezett gyorsan visszafizetni. Erre azután került sor, hogy hazánk 1981-ben néhány napra fizetésképtelenné vált, mert nem tudta teljesíteni az egyik lejárt hitelrészletét.
1989. április 12-e után kirobbant a szokásos hisztéria. A párt legmagasabb fórumainak utasítására Ceauşescut újra dicsőíteni kellett a korszakalkotó sikeréért. Vagyis azért, mert
élelmiszerhiány, hideg lakások, az áram- és hőszolgáltatás úgynevezett tervezett megszakításai, gyakorlatilag az összes import leállítása és így tovább. Utasításba adták, hogy özönöljenek a gratuláló táviratok, a támogató népgyűlések.
A naiv természetű románok tényleg azt remélték, hogy egy kicsit majd jobb lesz. Fogalmuk sem volt arról, hogy Nicolae Ceauşescunak teljesen már tervei voltak. Egyetlen lejjel sem akart többet adni fogyasztásra, egyesek azt állítják, hogy éppenséggel egy bankot is létre akart hozni, melynek az lett volna a célja, hogy előnyös hiteleket nyújtson a fejlődőben lévő országoknak.
A Bihar megyei és nagyváradi városi pártbizottságok már sok éve úgy döntöttek, hogy e térség lakói május 1-e és újév alkalmából húst kapjanak jegyre – egy kilót fejenként. Leplezett módja volt ez annak kifejezésére, hogy a bihariaknak a hatalom megengedte, hogy törvényesen húst vegyenek húsvét és karácsony előtt. Amúgy mindenkinek magának kellett boldogulnia. Persze, a nyomorúságos kilóért is néhány órát sorba kellett állni. Én is elmentem, hogy átvegyem a helyi és megyei aktivisták által elrendelt jussomat. Egy részük mára a túlvilágra költözött, mások luxusnyugdíjasok, a harmadik kategória most sikeres üzletember, vagy éppenséggel parlamenti képviselő. A PSD listáin, persze.
Amikor sorra kerültem, választás elé állítottak. Marha vagy csirke? A marha vén volt, a csirke pedig valójában tyúk. A tyúkot választottam. Az előadónő kipécézett egyet, lemérte, megállapította, hogy meghaladja a szabályos egy kilót és sebészi ügyességgel gyorsan amputálta az egyik combját. Ez a részlet sokat elárul annak a kommunizmusnak a valóságáról, melyet egyesek ma visszasírnak, és Nicolae Ceauşescuról, akit ma nagyon nagyra tartják a közösségi hálózatokon. Még a PSD-hez köthető tévékben is.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Még a nyáron átadhatják az észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti, 12 kilométeres szakaszát Szilágy megyében – közölte a közlekedési tárca illetékese.
… egy PNL-s főembert elvitt a DNA, az USR elnökére lesújtott Justitia kardja, az RMDSZ-re a botránytévék hányják a gyűlöletet… és tíz román állampolgár egymillió eurónyi drótot lopott Németországban.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) volt elnöke, Elena Lasconi szombaton felszólította Nicușor Dan államfőt, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért, és ismerje el a romániaiak előtt, hogy hibázott.
A képességfelmérő vizsga első napját technikai hibák árnyékolták be: a dolgozatfeltöltő platform többször összeomlott, tanárok ezrei rekedtek órákra az iskolákban. A szakszervezetek szerint a minisztérium alkalmatlansága okozta a káoszt.
Mielőtt a fáradt politikusainkat elengednénk a nyári pihenőszabadságaikra, egy dolgot tisztázzunk: 2026 első fele pont arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk a ténnyel. Azzal, hogy újra mi, kisemberek jártunk rosszul.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.