Bréking! Bukarest főpolgármester asszonya beszáll a Notre-Dame megmentésébe!

A párizsi Notre-Dame, ugye, hétfőn este kigyulladt. És utána (nagyon helyesen, krokodilkönnyek helyett) a gazdag franciák (és nem csak) jól belenyúltak a bukszájukba. Hogy minél hamarabb újra lehessen építeni a templomot. A Pinault család (többek közt a Gucci és az Yves Saint-Laurent márkák tulajdonosa) százmillió eurót adományozott a nemes célra. Aztán jött az Arnault család (ejsze, ismerősek ezek a luxusmárkák is, ha nem egyéb, a reklámokból: Dom Pérignon, Hennessy, Moët & Chandon, Dior, Givenchy, Louis Vuitton, TAG Heuer, Bulgari) és überelt: kétszázmilliót dobott a közösbe. És így tovább, kinek mennyire futotta.

Na és akkor Gabriela Firea, Bukarest főpolgármester asszonya úgy gondolta, ő sem maradhat alul az adakozási versenyben. Itt van pár tipp, hogy miért is: ő is egy fővárost irányítgat (ahol szintén kigyulladhat egy templom, az ortodox nagyhét még hátra van), ő is egy frankofón nemzet polgára (a francia-román barátság nagy múltra, legalább 150 évre tekint vissza, ha nem picivel többre), és ő is nő (ezen nincs mit kommentálni). Mint Anne Hidalgo, Párizs polgármestere.

Szóval, Firea asszony kicsit megszakította a választási kampányakciókat, épp csak annyi ideig, hogy tollat ragadjon, és írjon egy részvéttel teli levelet Hidalgo asszonynak.

De ha azt hiszik, hogy csak ennyit csinált, hát nagyon tévednek! Firea asszony, kapaszkodjanak meg, felajánlotta három havi fizetésének 10 kerek százalékát a párizsi templom felújítására. És hogy ez mennyi is? Utánanéztünk: Madame Fireának kábé 10 000 lej a havi nettó fizetése. Ennek 10 százaléka kábé 1000 lej. Szorozva hárommal: kábé 3000 lej. Dicséretes!

Ennyi a hír. És akkor itt bárkinek eszébe juthat a következő gondolat: az szép, hogy a derék hölgy odaadja fizetésének egy részét a Notre-Dame újjáépítésére. De mi a helyzet azokkal a hazai műemlékekkel, amelyek tönkremennek, vagy már tönkre is mentek? És mielőtt még az ügyeletes kritikusok fanyalogni kezdenének, hogy á, ez a szokásos lamentáció, hogy miért arra ad, miért nem amarra, megjegyeznénk, hogy ezek a hazai műemlékek már rég tönkrementek, vagy régóta omladoznak. Amikor a Notre-Dame még vígan állt. Tehát a két dolognak ilyen értelemben semmi köze egymáshoz.

Mondunk pár példát, kapásból. Constantin Brâncuși-t, ugye, igen nagyra tartják mostanában a mioritikus tájakon és intézményekben. (Régebben annyira nem.) Ő A Román Szobrász. Nos, ehhez képest tavaly ősszel a Gorj megyei Hobițában található szülőháza bedőlt. Ilyen egyszerűen. Mondanunk sem kell, a kutya se, és Firea asszony se ajánlott fel semmit a megmentéséért. Apropó: Firea asszony pontosan tudja, hogy a bukaresti műemlék épületek jó része hogy néz ki. És csak egy karakán földrengés kell, hogy azok a bizonyos piros pöttyös házak (a földrengés-veszélyes épületeket így jelölik) összedőljenek. De ne legyünk gyanakvók, biztos, hogy erre a nemes célra már adott sok-sok pénzt, és annyira alázatos volt, hogy dobra se verte a médiában.

Aztán ott van Herkulesfürdő. Mi is megírtuk. Igaz, azt még a gonosz káundkások tették széppé, de hát hahó, a római ősök is kereskedtek arrafelé (Herkules temploma, ugye), másrészt az örökség az örökösöké. És hát, ez van, Románia az örökös.

Más: a szentbenedeki Kornis-kastély. A tövében juhász vert tanyát. Igen romantikus. Csak rá ne dőljön.

Más: a kapjoni Haller-kastély. Inkább nem mondunk semmi.

És a sor nagyon, de nagyon hosszú, aki akar, itt böngészhet (és ez csak Erdély). Szóval, lenne miért adakozni. Ezek a műemlékek már rég összedőltek. Igaz, nem az európai kultúra szent szimbólumai. De azért valamiféle értéket csak képviselnek.