Mennyire biztonságosak Románia határai?

Az Európai Bizottság első elnökhelyettese, Frans Timmermans nemrég kijelentette, hogy ha Románia nem vált volna az Európai Unió tagjává, Vlagyimir Putyin ugyanúgy járt volna el hazánkkal, mint Ukrajnával.

Mindnyájan tudjuk, hogy Oroszország 2014-ben annektálta Ukrajna Krím-félszigetét. De mennyire biztonságosak a határaink, jelenlegi kis államként, nemzetként? A következőkben újra a Három Tenger Kezdeményezésről fogok beszélni.

Amit kevésbé tudunk: az orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu az elmúlt napokban jelentette be a krími csapatok megerősítését, melyek az ő elképzelése szerint „a félsziget védelmét és Oroszország érdekeit biztosítják a Fekete-tengernél”. Ám Krím a Déli Katonai Körzet része, Moszkva pedig zöld jelzést adott nagyszabású hadgyakorlatok elindítására, melyek egy hónapon keresztül zajlanak majd Asztrahán, Rosztov, Volgográd, Krasznodar, Sztavropol, Észak-Kaukázus térségében az örményországi, krími, abháziai és dél-oszétiai katonai bázisok bevonásával. A rakétaegységek 10 000 katonája és 3000 rakéta- és tüzérségi egység vesz részt a hadgyakorlaton, a végső szakaszban pedig az orosz erők Iszkander-M, Bal és Basztion rendszerekkel végeznek rakétaindításokat, de ezen kívül más jellegű rakétaindításokra és tüzérségi lövészetekre is sor kerül.

A Fekete-tengernél nő az orosz katonai jelenlét.

Öreg elemzők szokták azt mondani, hogy állítólag a Fekete-tenger az egyetlen barátságos szomszédunk. Nos, ez a barátunk az Orosz Föderáció által gyakorolt bullying (megfélemlítés – a szerk.) áldozata. A veszély itt és most van jelen.

Ukrajnában elnökválasztás következik, a transzdnyeszteri térségben az orosz csapatok gyakorlatoznak. Kit érdekel? Románia északi és keleti irányban található legnagyobb szomszédjánál, Ukrajnában elnökválasztás lesz (az első forduló március 31-én, a második április 21-én). 39 jelölt indul, közülük három emelkedik ki: Petro Porosenko jelenlegi elnök, a börtönből szabadulása után a politikába visszatérő Julija Timosenko és a felmérések szerint a legesélyesebbnek tartott Volodimir Zelenszki komikus.

Két aspektusra szeretném felhívni a figyelmet. Az első: e választások küszöbén a Moldovai Köztársaság Ukrajnával közvetlenül határos transzdnyeszteri régiójában az orosz csapatok 20 kilométert meneteltek és 20 katonai technikai egységet vetettek be. Az orosz védelmi miniszter szerint az orosz csapatok terepmozgása tervezett jellegű volt és állítólag megfelelt a Nyugati Katonai Körzethez tartozó csapatok harci felkészítési tervének. Tehát az Orosz Föderáció a Déli Körzeten és a Nyugati Körzeten keresztül is cselekszik, Romániához nagyon közel.

És ha már a „Romániához nagyon közelről” beszélünk és a nagy történész Nicolae Iorga megjegyzése is eszünkbe jut, aki szerint „Romániát románok veszik körül”, akkor rátérek a 2. sz. aspektusra:

az orosz offenzíva visszaveréséhez Ukrajna olyan eszközöket használ, melyek a nemzeti kisebbségek identitását támadják,

az orosz lévén a célpont, de ezek a területén élő 600 000 román érdekeit is sértik, akik nem maguk döntöttek arról, hogy Románia határain kívül maradnak, de akiket a történelem arra ítélt, hogy – közigazgatási szempontból – az ország küszöbén maradjanak. A legutóbbi eszköz: a kijevi kormány által március 13-án elfogadott, az „általános középfokú oktatásról” szóló törvénytervezet, mely három nyelvi modellt javasolt a kisebbségek oktatására, jelentősen csökkentve az anyanyelven tartott tanórák számát. A második modell a románjainkat is érinti: az V. osztálytól kezdve a tanórák legalább 20 százalékát ukrán nyelven fogják tartani, a IX. osztálytól pedig a tantárgyak legalább 40 százalékát az államnyelven kell oktatni. A törvénytervezetet a kijevi Ráda fogja megvitatni.

Ezekre a dolgokra, persze, úgy kerül sor, hogy az ukrán állam megsérti a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keret-megállapodást, de más nemzetközi jogi normákat is. Ezáltal egyre nehezebbé válik az ukrajnai románok sorsa.

Ha a román iskolákra és a román egyházra mérnek csapást, akkor az identitásra mérnek csapást.

Mert az ukrajnai román etnikumúak most bekerültek a kijevi pátriárkia és a moszkovita pátriárkia közötti egyházi háborúba is. 126 román ortodox templom osztozik majd hamarosan a felszámolással fenyegetett 77 iskola sorsában! Itt meg sem említjük, hogy a románokat egy másik háborúba is küldik, másokéba, a frontra, az első vonalba, Ukrajna keleti felébe, és sokan közülük csak koporsóban tér vissza.

A bukaresti hatóságoknak, de Románia európai parlamenti képviselőinek is határozottan fel kell lépniük a potenciális csatlakozásról folyó tárgyalásokon az ukrajnai román ügy mellett. Nehogy úgy járjunk, mint Bulgária esetében, ahol egy agresszív asszimilálásnak és elnemzetlenítésnek kitett történelmi román közösségünk van, melynek ügyében csak a vállunkat vonogatjuk: „Bent vagytok az Európai Unióban, velünk együtt, most mit tegyünk még?”

A NATO és az EU a minap újra elítélték a Krím-félsziget annektálását, öt évvel azután, hogy Oroszország hivatalosan orosz területté nyilvánította.

Következtetések helyett

A geopolitika nem unatkozó politikusok által a karjukon sétáltatott bébiknek való babaház. Románia manapság arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen szerepet játszhat az új regionális architektúrában, miként beszélhetne európai hangon a Balkán és Kelet-Európa térségében a szomszédos országok területén élő etnikai közösségei érdekében. Egy regionális együttműködési formátumhoz való csatlakozás lenne a legjobb lehetőség, és itt a Lengyelország és Horvátország által erőteljesen szorgalmazott Három Tenger Kezdeményezésről beszélünk.

Nagy Románia Európában (a regionális partnerek mellett)

Mit tehetünk mi – románokként – ebben a projektben? Miként szolgálhatja a Kezdeményezés hazánk stratégiai és gazdasági érdekeit? A 12 tagállam összejövetele megfelelő helyszín, ahol Románia hasonló politikai és gazdasági tapasztalattal rendelkező, fejlődési aszimmetriák nélküli országok között hallathatja a hangját. Ugyanakkor, tekintettel az energetikai függetlenség iránti sürgető igényre és Románia – kitermelés alatt álló és ki nem termelt – tartalékaira, hatásunk jelentős lehet, nagyobb tárgyalási erőt biztosíthatunk és „védőhálót” nyújthatunk európai partnereinknek.

Ezáltal azon előnyök mellett, melyekhez Románia önmaga számára hozzájuthat ebben a Kezdeményezésben – új szállítási folyosók kiépítése, új felvevőpiacok kialakítása a fekete-tengeri gáz számára –, hazánk egyensúlyi tényezőként, közvetítőként is felléphet az EU-n belüli különféle befolyási pólusok számára. Sőt, a fejlesztési és konvergencia-növelési tervek révén Románia abba a helyzetbe kerül majd, hogy összekapcsolási és befektetési projekteket javasolhat a Moldovai Köztársasággal, (legalább közvetve) hozzákapcsolva azt a Három Tenger Kezdeményezéshez. Hiszen Románia csak Európában lehet igazán nagy.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.