Viorica Dăncilă és Liviu Dragnea (fotó: psd.ro)
nemes versengés
Szerző: Cristian Preda
2019. március 16. szombat, 15:00
A román politikai kultúra régi mintái: népieskedés, nosztalgia, ostoba ájtatosság, öndicséret, nyelvtani hibák.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Abban az országban, ahol a politizálás – a tisztelt kormányfő asszony elmondása szerint – fecnikről olvasva történik, javában zajlik a legnagyobb hazafi kijelöléséért folyó versengés.

Az utóbbi napokban – nem annyira tetteikkel, mint inkább a nyilatkozataikkal – kitűnt néhány félelmetes versenyző:

…egy Szerbiába menekült és ott Alexander Ivanovic név alatt bujkáló volt képviselő (Sebastian Ghiţă – szerk.) bejelentette, hogy egy Putyin Egységes Oroszország Pártját másoló szervezet zászlaja alatt jelölteti magát, és azt magyarázta, hogy a következő európai parlamenti választási kampány „nem Brüsszelről, hanem rólunk, románokról szól”;

… az egyetlen védelmi miniszter (Gabriel Leş – szerk.), akivel az országocska valaha rendelkezett és aki azt kérte, hogy „imádkozzunk azért, hogy Isten bontsa fel azokat a kapcsolatokat, amelyekkel Románia nem Istennel rendelkezik, a meglévő démoni kapcsolatait”;

…a Képviselőház jelenlegi vezetője (Liviu Dragnea – szerk.), aki az állami zöldségboltok újbóli létrehozását javasolta, hogy amikor „bolti paradicsomot vásárolunk, annak paradicsomíze és paradicsomillata legyen [és hogy] biztosak legyünk abban, hogy a külföldről vásárolt túróban tej is van”;

…az a miniszter (Petre Daea – szerk.), akinek mániája lett a kormoránok elszaporodása és aki kijelentette, hogy nem „hajlandó elfogadni Románia állatkertté válását”;

…a korrupció miatt elítélt és állítólag az egész kormányt irányító Victoria-palotai tanácsadó (Darius Vâlcov – szerk.), aki azt kérte, hogy „új hazafiakból álló csapatnak kell jönnie” a Román Nemzeti Bankba, mert „Románia különben képtelen lesz felemelni fejét a porból”;

…az oktatási tárca birtokosa (Ecaterina Andronescu – szerk.), aki a következő szavakkal fordult az egyik rektorhoz (Marilen Pirteáról, a temesvári egyetem rektoráról van szó, aki amúgy a Nemzeti Liberális Párt, a PNL képviselője – szerk.): „ami pedig az alkalmatlanságot illeti, kihívom egy versenyre, bármelyik külföldi értékelő előtt! Tegye ezt meg, én elfogadom ezt a kihívást”;

…európai pénzekért felelős kollégája (Rovana Plumb – szerk.), aki megdicsérte az EU Tanácsának soros elnökségét, vagyis a saját kormányát, mert állítólag „éjnek évadján” folytat tárgyalásokat.

Mindezekben a példákban megtalálhatjuk politikai kultúránk régi mintáit: népieskedés, nosztalgia, ostoba ájtatosság, öndicséret, nyelvtani hibák. Íme, miért olyan nehéz eldönteni, ki a legvagányabb a fecnihazafiak közül…

 

(A szerző az Európai Parlament képviselője, a Dacian Cioloș-féle PLUS tagja)

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30402
Pedig a kampányban még a diákok ingyenes utaztatását is meglebegtették. De ez egy ilyen ország.
Sorina Pintea ilyen stratégiával akár belügyminiszternek is elmenne.
Mintha az utak végül összeesküdtek volna ellene.
Kolozsváron felvonultak az autóvilág kapitalista és kommunista dívái. A régiek. Az igaziak. Tessék, lehet ámuldozni.
Először nyert egyéniben román teniszező a londoni füves pályás Grand Slam tornán.
Enyhén javult a sikeresen vizsgázók országos aránya.
Az esélylatolgatáson kívül összefoglaljuk, mi változott a jó öreg Liga 1-ben.
Nagyon úgy néz ki, ellenlábas nélkül maradt az európai főügyészi tisztségért zajló küzdelemben.
Tűzoltónak állhat a szebbik nem!
Úgy tűnik, a két világháború közötti román aranykor hiába fénylik annyira a jelenből visszatekintve. Gazdasági fejlődés szintjént például Magyarország rávert. Akkor is.
Tovább folyik a román szerecsen mosdatása. És nem túl éleselméjűen.
És hadd tegyük hozzá: a kolozsvári Sapientia filmes csapata irtó jó munkát végzett.
Már nem tudjuk követni, hogy kinek a közbenjárására, de lehet, hogy nem is fontos.