„Úgynevezett Székelyföld”
Szerző: Marius Diaconescu
2019. március 15. péntek, 12:49
A Budapest által szított autonómiakövetelések idejétmúltak és elriasztják a befektetőket – ezt persze nem mi mondjuk, hanem Marius Diaconescu bukaresti történész.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

1990-től kezdődően már hozzászoktunk a magyar szélsőségesek által Marosvásárhelyen minden márciusban megszervezett menetelésekhez (a székely szabadság napjává választott március 10-én csak 2013 óta vannak menetelések Marosvásárhelyen – szerk.). Az akkori erőszakos tettek következményeit sok évig a befektetések elmaradásával fizették meg a Maros megyeik, etnikumuktól függetlenül. Tőkés László és az övéi nem tanulták meg a leckét, mert őket nem érdekli, hogy a székelyek jobban éljenek. De a székelyek többsége megértette, így hát nem tolonganak a március 10-i menetelésen.

A budapesti kormány által a fő követelésük, az úgynevezett székelyföld (így! – szerk.) autonómiája hangoztatása céljából finanszírozott magyar egyesületek és alapítványok szervezte menetelések résztvevőinek alacsony száma bizonyítja, hogy a legtöbb székely megértette, az ilyenfajta tüntetések elriasztják a stratégiai befektetőket, akik inkább konfliktuspotenciál nélküli régiókba fektetnek be. A befektetők az 1990. márciusi erőszakos cselekmények úgy óvakodtak Marosvásárhelytől, mint ördög a tömjénfüsttől.

 

Miként radikalizálódnak a magyar fiatalok?

Úgy hallottam, hogy az idén március 10-i tüntetők egyik követelése két terrorista, Szőcs Zoltán és Beke István Attila szabadon engedése volt. Az erdélyi magyarok intelligens emberek és remélem, felfogják, hogy éppen ezek a merényletesdit játszó alakok okozzák nekik, magyaroknak, a legtöbb rosszat. Ha nem hiúsították volna meg egy házilag barkácsolt bombával kapcsolatos ötletüket, melyet december 1-én akarták felrobbantani, a székelyek most még rosszabbul élnének gazdaságilag. Egyetlen befektető sem marad olyan régióban, ahol bombák robbannak, még akkor sem, ha házilag barkácsoltak és még akkor sem, ha nem lettek volna áldozataik. A Hargitában és Kovásznában még megmaradt kevés befektető is minél hamarabb távozott volna, ha sikerrel járt volna a két terrorista terve.

Van néhány hivatásos aktivista, régi és magas bérszintű motorosok a szolgálatoknál, akik magyar nemzeti hősökké akarják változtatni a két terroristát. Az egyszerűbb párákat könnyű manipulálni és nem gondolják végig, mennyi rosszat tesznek, ha obskúrus személyekből gyártanak bálványokat és reklámozzák őket, akik életükben csak a románok elleni gyűlöletben tűntek ki. Ezek a bálványok mintává válnak majd a fiatal nemzedék számára, mely e személyek nevét viselő könyvtárakba, múzeumokba, kiállításokra, szobrokhoz és más hasonlókhoz jár. Mi marad meg egy olyan magyar tinédzserben, aki Nyirő Józsefet vagy Kratochvil Károlyt bálványozza? Gyűlölték a románokat, tehát neki is gyűlölnie kell őket! Ez az egyetlen lecke, melyet tőlük megkaphat. Sőt, Kratochvil és Urmánczy románokat gyilkolt, tehát a magyar gyermek azt tanulja, hogy ez olyan jó cselekedet, amelyet neki is meg kell tennie. És így születnek meg a Szőcs Zoltánhoz és Beke István Attilához hasonló terroristák. Elégedett, Tőkés László püspök úr?

 

„Vesszen Trianon”, de az autonómiával nem törünk Románia integritására!

Az ezeket a Románia ellen irányított akciókat szervező magyar alapítványok alkalmazottai szeretik az ellentmondásokat. Azt hajtogatják ünnepélyesen egész nap, hogy az általuk székelyföldnek nevezett dolog területi autonómiája egyáltalán nem jelenti Románia feldarabolását és a határok visszaállítását sem. Ők Románia lojális állampolgárai.

Tényleg?

Akkor miért skandálják, hogy „Vesszen Trianon”? Ki mond igazat a magyarok szándékairól? A politikai vezetők vagy a politikusok által manipulált tüntetők?

A magyar politikai vezetőknek persze meg kell szolgálniuk a Budapesttől kapott táppénzt, így örökösen egy fenékkel fognak két lovat megülni. Ha valaki nem hiszi, hogy a budapesti kormány finanszírozza a magyar civil szervezeteket, azt arra kérem, hogy magyarázza meg, Kelemen Hunor úr miért zsarolta meg a kormányt (régi gyakorlat a román politika bordélyában, amiben az RMDSZ abszolút bajnok) és érte el a törvény olyan jellegű módosítását, melynek értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó alapítványoknak és egyesületeknek nem kell elszámolniuk a finanszírozási forrásaikkal. Ez igen, átláthatóság!

 

A székelyek miért nem Budapesttől kérnek autonómiát, amely 1876-ban felszámolta?

Erdély Romániával való egyesülésekor, 1918. december 1-én, az erdélyi székelyek a középkori autonómia nyomaival sem rendelkeztek már. 1876-ban, az Osztrák-Magyar Birodalom részét képező Magyar Királyság közigazgatási reformja keretében a székely autonómia utolsó maradványait is felszámolták.

Így hát nem értem, a székelyek miért Romániát vádolják autonómiájuk felszámolásával. Miért Bukaresttől kérik? Kérjék Orbán Viktortól, az autonómiát 1876-ban felszámoló Magyarország kormányfőjének utódjától.

Folyamatosan keresgélek a levéltárakban és a könyvtárakban, és egyetlen írásos dokumentumot vagy legalább egy fényképet sem találok, amely tanúsítaná, hogy a székelyek autonómiát kértek 1940-ben Horthy Miklóstól. Zászlókkal fogadták, megéljenezték, verseket szavaltak, énekeltek neki, de egyetlen székely sem kért autonómiát a régi székely székek számára. Apropó, a Horthy székely városokban tett látogatásáról készült fényképeken egyetlen székely zászlót sem láttam. Vajon miért? Ha ez egy történelmi értékű zászló, amely a székely nép történelmét tükrözi, ahogy azt a Budapestről felpiszkált aktivisták állítják, akkor miért nem látjuk egyetlen 1940 és 1944 között készült fényképen, amikor – a bécsi diktátum nyomán – a székelyek a budapesti kormány fennhatósága alá tartoztak?

A székelyek a középkorban, a Magyar Királyság, majd az Erdélyi Fejedelemség keretében autonómiával rendelkeztek a feltétlen katonai szolgálatért cserébe, vagyis ők képezték a hadsereg előőrsét vagy – esettől függően – az utóvédjét. Ráadásul nem fizettek semmilyen adót, egyetlen ökör kivételével, amellyel minden székely család tartozott a király trónra lépése, házassága és első fiúgyermekének megszületése esetén. Apropó, a székelyek Vitéz Mihálynak vajdának is adtak ökröt, tehát elismerték Erdély trónján a román fejedelmet.

A hadsereg Mária Terézia alatti átszervezése nyomán, amikor az 1762–1764-es időszakban létrehozták a székely határőrezredeket, és amikor két román ezred is létrejött, a székely autonómia fokozatosan eltűnt, mert már nem volt rájuk a hadseregben szükség, a régi középkori megállapodások szerint. Vagyis fokozatosan elveszítették autonómiájukat, abban az értelemben, hogy már nem élveztek adómentességet, a fejedelem jogrendje a székelyekre is kiterjedt, a székely intézmények pedig kezdtek eltűnni.

Mulatságos, hogy micsoda amatőrséget tanúsítanak a magyar aktivisták, akik egyes középkori intézményeket akarnak közigazgatási területi egységekként újra létrehozni, a régi székeket is beleértve. Túl sok történelmi mesét olvastak. Egyetlen épeszű ember sem képzelheti, hogy létre lehet hozni középkori intézményeket néhány évszázaddal a felszámolásuk után. De ki tudja, lehet, hogy a következő lépés az lesz, hogy a székelyek nyilak kilövésével osztják majd fel egymást közt a földet, mint a középkorban.

Azt hiszem, hogy Szőcs Zoltán és Beke István Attila rosszul választottak „fegyvert”. Robbanóanyag helyett homokban kellett volna játszadozniuk íjjal és nyílvesszővel, ott kellett volna gyakorolniuk a székelyek közötti földosztásra. Ha majd íjjal és nyílvesszővel játszanak a homokban, akkor nem fogják elriasztani a befektetőket, és a székelyeknek esélyük lesz egy jobb életre.

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30385
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.
Gryllus Dánielt kérdeztük a Kaláka és Kányádi Sándor kapcsolatáról Kolozsváron, ahol a zenekar Bogdán Zsolt színművésszel a tavaly elhunyt költő verseiből adott elő egy estére valót.
Ráadásul rekord idő alatt. Na de: Sebastian Ghițát nem sikerült kipiszkálni Szerbiából, pedig állítólag akarták. És Markó Attilát se Magyarországról. Igaz, azt annyira nem is erőltették.
Több megyében is menekülniük kellett az embereknek az áradások elől.
Nem volt olyan szövetség, melyben Románia kitartott volna, állítja a szerző. És ha már hagyomány, akkor tessék, itt az újabb nemzetközi botrány.
Diószegi László így büntetné meg a rájátszásban katasztrofálisan teljesítő játékosait.