Fotó: Erdély László.
Székely szelek
Szerző: Ionel Grigorescu
2019. március 13. szerda, 11:11
Az egész székely autonomista hiszti lassan elmúlik, a magyar nemzetiségű román állampolgároknak másra van szükségük, véli a trikolór megmondóember.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 10-én tartotta meg a Székely Szabadság Napja nevű eseményt, amihez a történelem egy szerencsétlen esetét használta fel, amikor a Habsburgok kivégeztek öt, a rezsimmel szembeforduló negyvennyolcas székely forradalmárt. Más szóval, a Székely Szabadság Napjának történelmi szempontból semmi köze sincs Romániához, ennek ellenére az SZNT néhány éve minden áron menetelést akar végezni a Székelyföld (sic!) (a szerző következetesen kisbetűvel írja a szót – a szerk.) területi autonómiájáért.

Izsák Balázs, az SZNT elnökének, Tőkés László, az Erdélyi Magyarok Nemzeti Tanácsa (helyesen: Erdély Magyar Nemzeti Tanács – a szerk.) elnökének, és a közismert spanyol régióból származó José María Etxabarria, a Baszk Nemzeti Párt képviselőjének részvétele ellenére a szervezőknek

az idei rendezvényre nem sikerült 900-nál több embert összegyűjteniük, az akciót megelőző napokban bejelentett több mint nyolcezerrel szemben.

Különben azóta, hogy az SZNT kitalálta ezt az autonómiamenetelést, a résztvevők száma évről évre csökken, ami egyetlen dolgot bizonyít… azt, hogy az egyszerű magyar számára a területi autonómiának már nincs semmi jelentősége, mert őt, valószínűleg ugyanúgy, mint a többi románt, sokkal jobban érdekli annak a megyének a fejlődése, ahol él. És akkor miért erőlteti az SZNT egy ilyenfajta menetelés megtartását Marosvásárhelyen, egy olyan város központjában, ahol nagyon jól tudjuk, milyen feszültségek voltak a múltban a románok és a magyarok között? Lehet, hogy meg kell mutatnia a FIDESZ-es fejesek, a tevékenységét finanszírozó magyar párt vezetői előtt, hogy milyen akciókba fekteti be a kapott összegeket. Főleg, hogy Magyarország miniszterelnökének,

Orbán Viktornak az irodája azt üzente, hogy támogatja az autonómia melletti tüntetést,

ahogy arról az Agerpres által idézett MTI magyar hírügynökség beszámolt.

Vagy talán azért, mert az autonómia effektív megvalósítása a székelyföld jövendőbeli „Parlamentje” szerepet biztosítaná az SZNT tagjainak, az ezzel járó összes előnnyel és haszonnal a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jelenlegi vezetői számára. Vagy talán azért, mert az esemény kapcsán a magyar szélsőséges szervezetek effektív módon lehetőséget kapnak ideológiáik zavartalan terjesztéséhez, melyek – egyes esetekben – terrorista jelleget is öltenek… mint például Beke István börtönből küldött levele, akit 2018-ban közösség elleni merénylet miatt ítéltek el, miután Románia Nemzeti Napján (2015. december 1-én, Kézdivásárhelyen) próbált meg felrobbantani egy barkácsolt bombát. A levélben, amelyet a rendezvényen is felolvastak, ez az alak nemcsak a kérdéses cselekményekkel kapcsolatosan mentegetőzött, de azzal is vádolta a román hatóságokat, hogy a kisebbség egyes vezetői elleni erőszakos fellépéseikkel megpróbálják megfélemlíteni a magyar kisebbség tagjait.

A résztvevők alacsony száma annak a bizonyítéka, hogy

a székely autonómia emlegetésének politikája elvesztette vonzerejét és a múlt retorikájává vált,

a modern és európai magyar kisebbség tagjainak pedig más dolgokra van szükségük, melyekkel az olyan vezetők, mint a mostaniak, nem számolnak. Meggyőződésünk, hogy egy közvélemény-kutatás elkészítése a magyar etnikumúak körében minden további nélkül bebizonyítaná, hogy sokkal sürgetők gondok nyomasztanak minden hargitai és kovásznai magyart… meggyőződésünk, hogy egy jobb élet, a vásárlóerő növekedése, hatékonyabb oktatási és egészségügyi rendszer jelentik a kisebbség számára valóban fontos dolgokat, a területi autonómia valószínűleg csak a végére marad, az egyebek között…

Függetlenül attól, hogy tetszik-e ez a magyar szervezeteknek, vagy sem, új szellő kezdenek fújdogálni, a magyar lakosság a vezetők új nemzedékét hívja színpadra, akik nyugalomért és kohézióért küzdenek és akik elszakadnak Budapesttől és a nacionalizmustól.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30349
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.
Gryllus Dánielt kérdeztük a Kaláka és Kányádi Sándor kapcsolatáról Kolozsváron, ahol a zenekar Bogdán Zsolt színművésszel a tavaly elhunyt költő verseiből adott elő egy estére valót.
Ráadásul rekord idő alatt. Na de: Sebastian Ghițát nem sikerült kipiszkálni Szerbiából, pedig állítólag akarták. És Markó Attilát se Magyarországról. Igaz, azt annyira nem is erőltették.
Több megyében is menekülniük kellett az embereknek az áradások elől.
Nem volt olyan szövetség, melyben Románia kitartott volna, állítja a szerző. És ha már hagyomány, akkor tessék, itt az újabb nemzetközi botrány.
Diószegi László így büntetné meg a rájátszásban katasztrofálisan teljesítő játékosait.