Nemzeti metamorfózis
Szerző: Marius Ghilezan
2019. március 12. kedd, 15:19
Az új nacionalizmus kiáltványa is lehetne az alábbi szöveg. Na de miben különbözik ez a nacionalizmus amattól, amit olyan jól ismerünk?

Hány vízerőművet vagy hőerőművet építettek a külföldiek ebben az országban, ahol a világ első olajfinomítója létesült? – kérdezte valaki az egyik közösségi médiában. „Nullát!” – válaszolta ő, majd folytatta: „Ők csak meghatározzák az árat és beszedik a profitot!”

Az OMV privatizációs szerződésében egyértelműen rögzítették, hogy fel fog újítani két finomítót. Csaknem 20 évvel később ebből semmi sem valósult meg. Már csak ez is elég lenne a PETROM-mal kapcsolatos szerződés felmondására. A franciák is újraállamosították az autógyárat.

Az alkotmány értelmében a természeti források a román állam tulajdonát képezik.

Nos, hogyan lehetséges, hogy egy ásványvíz-palackozó befektető tonnánként egy lej bányajáradékot fizet, miközben ő legalább ezer lejt keres rajta?
A Vivendi a Bukaresti Vízszolgáltató (Regia Apă Bucureşti) privatizálásakor vállalta, hogy több mint egymilliárd dollárt fektet be az infrastruktúrába. Egy nagy nulla lett belőle, ez minden számból kiderül. Még Ciurelén is kölcsönpénzből újították fel a víztisztító központot. A vezetékek szétrohadtak.

A nagy szennyezőként Németországból elkergetett Continental (német) cég gumit gyártani érkezett Temesvárra. Számít még, hogy két abroncs ára elviszi a román teljes fizetését?

A románok fizetik a legmagasabb áramszámlákat, bár az országukban termelik meg az elfogyasztott energiát.

Annak ellenére, hogy az olasz Enel cégnek több mint 2 milliárd lejes árbevétele van, 2017-ben (ez a PM honlapján elérhető utolsó mérleg) nulla nyereséget ért el. Azt fogják mondani, hogy románoknak ad kenyérkereseti lehetőséget. 223 bejegyzett alkalmazottja van. De óriási adósságai is.

A REWE, a német közműcég 1997 környékén ajándékba kapta a Bukaresti Hulladékgazdálkodót (Regia de salubritate Bucureşti). Por és hamu lett belőle. Több mint két évtized után kereskedelemmel foglalkozik. 3 milliárdos árbevétel mellett csak 19 millió lej, vagyis 6,3 százalékos profittal.

Gombamód szaporodtak a szupermarketek. Itt egyes termékek drágábbak, mint a hasonló európai boltokban. Valaki (és Traian Băsescu az a valaki) ki akarta nyírni a hagyományos városi légkört teremtő bukaresti fűszereseket, beültette a Carrefourt a város kellős közepébe.

A Holzindustrie Schweighofernek csaknem 800 millió lejes árbevétele volt csak a fa kitermeléséből. Egyes források azt állítják, hogy egy #rezist táborba tartozó véleményvezérnek egymillió eurós imázstanácsadási szerződése van. Ezt csak így…, hogy tudjuk, kik az Új Megmentőrend bérencei.

Egy bizonyos miniszterelnök, aki most a proromániást játssza (Victor Pontáról van szó – a szerk.) a rendszer egyik díszpártjában, hajdanán azt üzente az egyik román nagybefektetőnek, hogy nem tud veszíteni. Az illetőt Dan ADAMESCU-nak hívták. Az Astrán keresztül a biztosítási piac csaknem 30 százalékával rendelkezett. Nem akarta a semmiért odaadni a Viena Insurance Banknak. Végül – a korrupcióellenes csatának köszönhetően – börtönben hunyt el.

A Bechtel lehetett volna a legnagyobb visszhangot kiváltó átverési ügy Európában,

ha „Denea să vină să vă ia” megtalálta volna a csalárd szerződést (a kormányellenes tüntetők szlogenje, jelentése: „a DNA, vagyis az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság vigyen el benneteket” – a szerk.). A Microsoft-ügyet lezárták. Több száz milliós lopásokat tüntettek el azok az ügyészek, akik most a saját szervezeti törvényeiket megszegve sztrájkolnak.

És tovább lehetne folytatni a példákat. A korrupcióellenességet Románia újbóli alávetésére találták ki egyes szférák vagy sztratoszférák.

Az ország elnöke a BMW Románia főnökével jár golfozni. Azt hiszik,  bármikor is megkérdezte tőle, hogy a német konszern összeszerelő üzemét miért Magyarországon, Debrecenben építik fel?

Amióta elnök lett Klaus Iohannisból, csak a sípályai krisztiániákról lehet híreket hallani. Nem egyengette a pályát egyetlen stratégiai befektető előtt sem, ami annak a jele, hogy őt csak tisztán az Új Reich kiszolgálására helyezték ide államfőnek, nem egy ország fejlesztésére. Nem tartják furcsának, hogy a leghatékonyabb miniszter, Petre Daea a globális ironizálás célpontja és példátlan agresszió áldozata? Ő az egyetlen, aki eurómilliárdokat facsart ki Brüsszelből a román mezőgazdaság támogatására, mely – íme, a statisztikák mutatják – a legnagyobb kukorica- és búzatermést érte el egész Európában. De neki muszáj volt a fejére olvasni a kormoránokat, hogy már befogni sem lehet a Revisal (országos elektronikus munkaerő-adatbázis – a szerk.) úr senkikkel teli piacairól származó moiseguránok (Moise Guran újságíró – a szerk.) és chirilák (Tudor Chirilă rockzenész és aktivista – a szerk.) csőrét.

Egyértelmű, hogy

a korrupcióellenes harcot a román tőke fejlődése ellen és Románia felvevőpiaccá alakítása érdekében szervezték meg.

Miután a nagy európai cégek átvették az összes közüzemi szolgáltatást, most a forrásokat is ellenőrzésük alá akarják vonni a semmiért. Önök nem tartják disznóságnak a banki szolgáltatásokat nyújtók lobbizását a hitelminősítő ügynökségeknél, miközben több mint egymilliárd dolláros hasznot értek el az Európa legmagasabb hitelkamatait fizető lakosság rovására? Hány román befektető tudott kedvező hiteleket felvenni?

Nagyobb szükség van most felvilágosult nacionalizmusra, mint valaha.

A neomarxista progresszizmus inváziója, a fiatal elméknek a politikai korrektség (valójában egy ellenőrzési forma) mindenféle kedvenc témáival történő megkaparintása közepette szükség van – a közlekedőedények szabad elve szerint – a román konzervativizmus újjászületésére.

Persze, hogy

minden felemelkedni kezdő konzervatív azonnal a rendszer sajtószerveinek célpontjává válik.

Ráteszik majd az új vakegerek által könnyen olvasható szélsőséges címkét, a propaganda-kézikönyvben az „orosz” jelzővel együtt szereplő főnevet. A „Denea să vină să vă ia” Rend tálibjai nem tudják felfogni, hogy Putyin manapság Merkel szoknyája alá bújva érkezik az Északi Áramlaton keresztül. Az agymosottak nem fogják megérteni. Az új – muszáj felvilágosult (mint a legionárius szélsőségességet túlélő Iuliu Maniu jövőnek szóló ajánlásaiban) – nacionalizmusnak jelentős szélességbeli előnye lehet majd a féjszbúkos progresszizmus szűklátókörűségéhez és kisszerűségéhez képest. Nemrég egy bizonyos, a MISA-csókolgató cirkáló (Dacian Cioloş állítólag a sok botrányt kiváltó „transzcendentális” MISA mozgalom tagja volt – a szerk.) farvizén mozgó Oana arról beszélt, hogy az emberiség akkor menti majd meg magát, amikor az emberek önként lemondanak a tulajdonról. Az új vallás szektariánussága asztrális amplitúdójú. Az új marxizmust megállítani kell. Nem kupán vágni.

A közbeszéd átrendezésére van szükség. Mintha sohasem támadták, szidták és mérgezték ennyire a történelemben a románizmust. Mondjuk ki, hogy elég volt. Itt az ideje megtanítanunk a kicsiknek, hogy a románokban erős a hajlam az európai meggyökeresedésre. Amikor a gallok, a frankok, a vizigótok és az osztrogótok azért özönöltek, hogy

meghódítsák Európát és létrehozzák a jóval később népekké vált új etnikai csoportokat, mi már itt voltunk.

Nem mentünk mi sehova és senki sem helyezhet át bennünket, akármennyi üres frázist pufogtatnának is el a multik kijáróhelyévé vált Brüsszel legutóbbi tejbepápijai.

Írásaimat egy nemzeti újraébredésre, az európai elhivatottságú nép büszkeségének visszaszerzésére vonatkozó felszólításként lehetne értelmezni. Pedig csak egy olyan ember egyszerű gondolatai, aki nagy engedelmességeket utasított el, hogy beteljesítse a szabadság álmával az egekbe távozó nagyszüleinktől kapott jó dolgok pásztorává válását.

Szükség van az új nacionalizmusra. Egy új, valóban román konzervativizmusra (nem olyanra, amilyen az első világháború előtti, magát Németországnak eladó volt).

Lesz majd elég hálózati nagyszájú, akik arra emlékeztetnek majd engem, hogy állítólag mit mondott Corneliu Coposu ezekről az eszmékről, ők, akik azt sem tudják, eszik-e, vagy isszák a kereszténydemokráciát. Arra emlékeztetem a belzebubi lényeket, hogy a Senior azt mondta, mielőtt európai lenne, ő román. Meséljem el, hogy milyen pátosszal beszélt, amikor a felvilágosult hazafiságról és a hazaszeretetről szónokolt?

Európa olyan járgány, melyre túlárazott jegyekkel szálltunk fel.

Egy olyan ember mondja ezt, aki minden nagy európai kancelláriánál és a keleti porták többségénél lobbizott hazánk EU-csatlakozásáért. Itt az ideje felemelnünk a rangunkat és lepakolnunk az előítéletek nehéz csomagjait.

A 2019. májusi szavazás megmutatja majd, hogy a franciák, a spanyolok, az olaszok, a lengyelek, az osztrákok, a magyarok a hazák Európájához visszatérést szeretnék, ahogy az az Adenauer és Charles de Gaulles közötti íratlan szerződésben szerepelt. Aki cipelni fogja a nemzet új keresztjét,  begyűjti majd a hallgatag Románia szavazatait, amely Romániát utóbbi időben egy sor nemzedék megalázta, mely nemzedékek számára a népviselet divat, nem identitás.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30338
Lezárták a csendőrök elleni eljárást, a bírságokat már korábban érvénytelenítették, az SZNT pedig nem nyújt be fellebbezést.
Hétfőn nem tudott megjelenni a bíróság előtt, mivel baj van a gerincével.
Az Osztrák-Magyar Monarchia egykori fürdővárosát felterjesztenék az Európa legszebb termálfürdőit összesítő UNESCO-listára.
Álfogorvost buktatott le egy anyuka Suceaván. A durva az, hogy egy négyéves gyermek életét veszélyeztette.
Persze csak szőr mentén: hogy jelenlétével a Szacsvay-szobornál miért tolta az RMDSZ kampányszekerét.
Ha az illetékesek adót vetnének ki a román politikai elit ostobaságára, azonnal megtelne az államkincstár.
Elképesztően operatívak voltak vasárnap kora reggel.
Míg egyes papok lelkesen forradalmárkodtak, a katonák zöme húzódozott. Amíg az arisztrokrácia Budapestre várt, a vidéki románok fegyvert ragadtak.
A román politikai kultúra régi mintái: népieskedés, nosztalgia, ostoba ájtatosság, öndicséret, nyelvtani hibák.
A SRI vizsgálja, merre járt.
Az államfő így tisztelte meg a romániai magyar közösséget a nemzeti ünnepen.
Ferenczes István költő-szerkesztőnek, Selmeczi György zeneszerzőnek és Tamás Menyhért költőnek gratulálunk!
Képekben mutatjuk a március 15-i kolozsvári felvonulás és ünnepség pillanatait.
A polgári engedetlenséget gyakorolta ma 15 percre a lakosság egy része.