Ha Románia kerül szóba, akkor Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke úgy reagál, mintha megnyomtak volna rajta egy gombot: azonnal és jóformán gondolkodás nélkül kezdi darálni a szöveget, miszerint aggasztó az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes küzdelem helyzete, mióta a kormány mindenféle, az igazságszolgáltatás működését érintő módosításokkal borzolja a kedélyeket.

Legutóbb hétfőn este, ráadásul Bukarestben ment neki a román kormánynak: a holland politikus – aki azért volt a román fővárosban, mert az Országos Politikatudományi és Közigazgatási Intézet (SNPSA) díszdoktorává avatta –, azzal szúrt oda, hogy lazán kijelentette: az igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc nyomon követését szolgáló Együttműködési és Ellenőrzi Mechanizmus (MCV) keretében közzétett Romániára vonatkozó jelentést követően semmilyen haladást nem érzékelt. 

„Biztosak akarunk lenni abban, hogy haladás történik afelé, hogy Romániában a törvény hatalma érvényesüljön, és hogy a korrupcióellenes harc nem szorul háttérbe. (…) Nekem az a gondom, hogy az CVM-jelentést követően semmilyen haladást nem érzékeltem”

– mondta a díszdoktorrá avatás után.

Arról azért ne akart spekulációkba bocsátkozni, hogyan folytatják a harcot Bukarest ellen, arról pláne nem, hogy fenyeget-e az ország szavazati jogának felfüggesztését is tartalmazó 7-es cikkely esetleges aktiválása.

Timmermans csöppet sem burkoltan jelezte: csak akkor lesz elégedett, ha Bukarest maradéktalanul azt teszi, amit ő mond: arról biztosította a román felet, hogy az EB bármikor rendelkezésre áll. Azért annyi engedményt tett, hogy ha mégsem hozzájuk fordulnának, akkor az Európa Tanács alkotmányjogi szaktestülete, a Velencei Bizottság véleményét is ki lehet kérni. 

Azt is elmondta, tisztában vannak azzal, hogy az alkotmánybíróság döntéseit életbe kell léptetni, de ezt úgy kell megtenni, hogy ne akadályozza a korrupcióellenes harcot és tartsa tiszteletben az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Vagyis Timmermans továbbra is úgy kampányol, hogy a sajátjait sem kíméli, hiszen a bukaresti kormányt éppen a vele azonos pártcsaládba tartozó, „elvtársi” szocdemek irányítják.