Illusztráció | A kép forrása a Pixabay
Zsenikultusz
Szerző: Marcel Bartic
2019. február 9. szombat, 13:28
A román társadalom a zseniség bűvöletében él. Az elithez tartozás bűvöletében. Illúziókkal táplálkozunk, és nem akarjuk elfogadni a középszert.
A világunk, általában véve, szokványos emberekből áll. Nem mind vagyunk zseniálisak. Nem mind születtünk a világegyetem magasabb rendű megértésének, vagy bizonyos figyelemreméltó képességek csillogásának lehetőségével.
 
Legtöbbünknek szerény genetikai készletünk van. Csak remélni tudjuk, hogy olyan oktatáshoz lesz szerencsénk, mely „kijavítja” majd. Csiszolgatja. Kihozza a legtöbbet mindnyájunkban meglévő alkalmazkodási képességből. Felelőssé tesz a környezetünk és önmagunk iránt. A múlt és a jövő tudatában. 
 

Képessé tesz bennünket a boldogságra.

Ez kellene legyen a nevelés elsődleges célja. Ez olyan célkitűzés, melyet – el kell ismernünk – még nehéz elérni.
 
A nevelés megléte vagy hiánya a mindennapi életben olyan valóság, mely közvetlenül befolyásol bennünket. Mert érintheti a szomszédot, a barátot vagy a munkatársat. A villamossíneken eléd vágó gépkocsivezetőt, vagy a kerületi házi orvost. A hivatali ügyintézőt vagy a csapodat javító szerelőt. A randira hívott lányt, aki talán a feleséged és gyermekeid anyja lesz.
 
Mindezeknek az oktatás a közös nevezője. Kapcsolataink minőségére kihat, hogy gyermek- és ifjúkorodban mennyire törődött velünk az iskola. Igen, az iskola nemcsak az a szakasz, melyen gyorsan túl kell lenni, hogy pénzt kereshessünk. Ez az a rúd, mellyel az egyensúlyt tartjuk a mindennapos kötéltáncunk során. 
 
Minél alaposabb volt a képzés, annál magabiztosabb és racionálisabb döntéseket hozunk.
 

A román társadalom a zseniség bűvöletében él. 

Az elithez tartozás bűvöletében. Igazi mániájában. Függetlenül attól, milyen mély történelmi szakadékban vagyunk, mindig vidáman pislogni fogunk, ha olimpikonokról, Hagiról és Nadia Comăneci-ről hallunk. Illúziókkal táplálkozunk, és nem akarjuk elfogadni a középszert. Talán azért, mert mindig elkísért bennünket a történelem folyamán.
 
Nagyon jó, hogy az iskola képes eliteket nevelni. Zseniális gyermekeket. Ám ugyanakkor kötelessége a lehető legjobbat nyújtani a szokványos gyermekeknek. A parádézás az érmekkel és oklevelekkel másodlagos kellene legyen. Az egyént fenntartó közösség iránti kötelezettségek elsőbbséget élveznek a presztízzsel szemben.
 
A holnapért elsődlegesen az iskola a felelős. Azokért az emberekért, akik a jövőben majd a barátaid, a szomszédaid vagy a munkatársaid lesznek. A hivatali ügyintézők, vagy a kerületi házi orvosok. A randira hívott lány.
 
Vagy az agresszor, aki a legkisebb habozás nélkül leszúr a pénzedért, vagy egyszerűen gyűlöletből.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/29878
A régiósítás veszélyes. Erdély veszélyes. Transilvania nem veszélyes. Amúgy jé, Romániában élnek emberek Bukaresten kívül is. Micsoda felfedezés!
Meg kell adni: ha az érdek úgy kívánja, a mioritikus államvezetés remekül teljesít. Persze, nem az ország érdeke. A büntetőügyeseké.
Az irodalmi tehetséggondozás kolozsvári fóruma, a Bretter-kör felvette annak az embernek a nevét, akinek az elmúlt évtizedekben talán a leginkább köze volt hozzá: a Bréda Ferencét.
Hiába kötelezi törvény a sztrádaépítésre, nagyon úgy tűnik, a kormány magasról tojik az egészre.
Gaal György helytörténész egy kötettel adózik De Gerando Antonina, a kolozsvári leányintézet alapítója emlékének.
Szögezzük le: a szándék dicséretes! Mindentől függetlenül. De azért vicces, na.
Számolja valaki, hogy a hanyadik álorvos bukott le?
A Musai-Muszáj nyílt levélben üzente meg Kolozsvár polgármesterének, hogy a jónapotnak őszintének kell lennie.
Úgy tűnik az államfő vissza fogja dobni az eleve későn összerakott 2019-es büdzsé tervezetét, amit a hivatala amatőr fércmunkának nevezett.
A szerző szerint Erdély issza meg a bukaresti politikai kavarások levét. Amelyhez az erdélyi magyarok fő érdekképviselője, az RMDSZ is rendesen hozzájárul.
De egy álláskereső portálnak az alkalmazottak 44 százaléka bevallotta.
Úgy tűnik. Igaz, nem magyar, hanem román zászló alatt. De sízni így is jól lehet majd, ha minden megvalósul.
Szakszerű elemzés arról, hogyan járatja le magát a mioritikus haza a nemzetközi katonai stratégiai pályán. És persze, Magyarország megint jobban teljesít.
A magyarellenes szurkolói megnyilvánulások sem szegik kedvét a Sepsi OSK futballcsapat tulajdonosának, aki ugyanolyan sikerrel próbálja megállni a helyét a román labdarúgás élvonalában, mint a kenyérpiacon.